Azon a februári napon dőlt el a következő fél év

Azon a februári napon dőlt el a következő fél év

Hét hónappal a kvótareferendum után nem tudni, mit léphet a kormány a népszavazás után, ahogy azt sem, terítéken van-e még egyáltalán a kvótakérdés Európában. Orbánék azonban végigküzdötték ezt a fél évet.

Leginkább arra számított mindenki február 24-én, hogy Orbán Viktor véleményt nyilvánít arról a balhéról, ami nem sokkal korábban a Nemzeti Választási Irodánál történt. Emlékezetes: az MSZP szeretett volna népszavazási kérdést benyújtani a vasárnapi kötelező zárva tartással szemben, ám ismeretlen magánszemély, Erdősi Lászlóné váratlanul megelőzte a szocialista képviselőt. Ehhez persze kellett neki jó pár ismeretlen kopasz segítsége is, akiket korábban többek közt a Fradi biztonságijai között lehetett látni. Azóta sem derült ki pontosan, mi is történt. Orbánt viszont nem ez a kérdés foglalkoztatta: úgy látta, előfordult már ilyen, de a tülekedés szelleme ellentétes mindazzal, amit Magyarországon látni szeretnének. A sajtótájékoztatón pedig kiderült, mit, illetve kiket nem szeretnének még látni hazánkban: a közélet figyelőit nyilván nem érhette meglepetésként, hogy  a migránsokról volt szó. És szintén népszavazásról: a kormányfő bejelentette, hogy népszavazás lesz a kötelező betelepítési kvótáról, mert nem lehet az emberek feje fölött életüket és a jövő generációk életét súlyosan megváltoztató döntéseket hozni. A miniszterelnök már ekkor leszögezte, hogy a kormány elutasítja a kötelező kvótát, és aki a népszavazáson így tesz, az Magyarország függetlensége mellett áll ki.

Az utolsó esély? Mire?

A referendum jelentőségét azóta sikerült csillagászatira nagyítani: Lázár János például kifejtette, a népszavazás az utolsó esély arra, hogy Magyarország a bevándorlást leállítsa vagy elkerülje. A kormánypárti kommunikációban pedig teljes gőzzel dübörög az üzenet, miszerint beláthatatlan következménye lehet annak, ha nem mond mindenki nemet arra, hogy „az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését.” A Magyar Idők Online társ-főszerkesztője, Szikszai Péter például úgy vélte, a referendumtól való távolmaradás esetén jöhet a kalifátus, a Pride betiltása és a teljes káosz. „Ha majd a 444-es srácok álomvilágukból felébredve a szerkesztőségüket egy no-go zóna kellős közepén találják szemben a mecsettel, ahol a saría rendőrség elkobozza a füvet, melegaktivistákat ver és szivárványos zászlót éget, akkor utólag már késő lesz azon gondolkodniuk, hogy mégiscsak nemmel kellett volna szavazni október 2-án”. Nagyjából ez a stílus jellemzi most a kormánypárti kommunikációt, és nagyjából ezzel az üzenettel igyekeznek rávenni a szavazókat a részvételre: ha ma nem mész el, és nem szavazol nemmel, aláírod Európa pusztulását.

A referendum meghirdetése óta az is számtalanszor elhangzott már: a népszavazáson feltett kérdést, illetve az arra adott választ a kormány akár be is írhatná az alkotmányba. Többsége éppen lenne hozzá, hiszen a Jobbik már egyértelművé tette, támogatnák ebben az esetben a javaslatot. A radikális párt amúgy a referendumon a nem választ tartja a jónak, bár többször is kifejtette, a vasárnapi népszavazás leginkább a kormány legitimációs céljait szolgálja csak, hiszen egyszerűbb lenne az alkotmánymódosítás.

Más kérdés, hogy a szerepek tavaly októberben még nagyjából ellentétesek voltak: akkor a radikálisok javasolták, hogy legyen népszavazás, Kósa Lajos viszont elvetette ezt. A fideszes frakcióvezető úgy látta: nemzetközi szerződésbe foglalt jogokat érint az ügy, ilyenről pedig az Alaptörvény szerint nem lehet népszavazást tartani. (A népszavazás bejelentése után nem sokkal mi is arról írtunk, hogy alkotmányellenes lehet a népszavazás.) A Jobbik-elnök nemrég azzal magyarázta az N1-en álláspontjuk változását: elhaladt az ügy felett az idő, nem is biztos, hogy a kvótakérdés még napirenden van.

A kvóta amúgy sem működik

Valóban nem tudni továbbra sem, tervben van-e az Európai Unióban kötelező kvótarendszer bevezetése: az elfogadását épp annyian ellenzik, ahányan felvetik a betarthatatlanságát is. Már májusban kiderült, hogy a korábban keresztülvitt kvóták sem működnek a gyakorlatban. A tavaly szeptemberben elfogadott uniós mechanizmus 160 ezer menekült áttelepítését célozta, de májusig mindössze 1500 embert sikerült áthelyezni Olaszországból és Görögországból. Szeptemberben pedig arról lehetett hallani: a Lettországba átvett 23 menekült vagy más státuszt kapott személyből 21 már néhány hét után elhagyta Lettországot, és visszatért a németekhez. Az indokok között szerepelt, hogy nehézségeik akadtak a munkahely-kereséssel és a lakbérfizetéssel.

Az ellenzék megosztott

A kormány mindenesetre tovább küzd, ki tudja, kivel, miközben az ellenzék is megosztott abban, hogyan érdemes kezelni a népszavazást. A Kétfarkú Kutyapárt jelenleg az érvénytelen szavazat mellett kampányol, a DK, az Együtt, a PM és a MoMa bojkottra szólít fel, a Liberálisok szerint az igen a jó válasz, mert úgy látják, a referendum a kormányról és az Európai Unióról szól. De nemcsak egymással nem értenek egyet abban, mi lenne a jó válasz, sokszor maguk sem tudják eldönteni, mit is kommunikáljanak. Az MSZP például a távolmaradást tartja helyesnek, Molnár Gyula pártelnök ugyanakkor egyértelművé tette: amúgy ők sem támogatják a kvótákat, bármikor kiállnak a kormány mellett, ha ezek ellenzéséről van szó.

Az LMP talán a legfurcsább álláspontot alakította ki: eszerint nem biztatnak semmire a referendum kapcsán, de a feltett kérdésre a nem választ tartják a helyesnek. A pártvezetők ugyanakkor nem feltétlen voksolnak így: Hadházy Ákos mostani és Schiffer András korábbi társelnök is beszélt már arról, hogy vasárnap távol maradnak az urnáktól. Kérdéses, a választók hogy döntenek majd: azt már tudjuk, hogy a határon túli magyarok közül több mint 270 ezren regisztráltak a vasárnapi referendumra, így a mintegy nyolcszázezer kettős állampolgár többsége nem fog voksolni.

Nagy ellenzéki pálfordulások amúgy nincsenek: Gréczy Zsolt már a februári bejelentéskor bojkottról beszélt, Z. Kárpát Dániel pedig üdvözölte, hogy pártjuk kezdeményezése után fél évvel népszavazást jelentett be a kormány.

Azt már Kósa Lajostól tudjuk: ha nem túl valószínű módon az igenek nyernek vasárnap, lemondhat a kormány. A februári bejelentéskor egyébként feltették Orbánnak a kérdést, hogy lemond-e a kormány, ha sikertelen lesz a referendum: a kormányfő akkor azt mondta, ez nem került még szóba. Most Orbánék már felsorakoztak amellett, hogy nem az érvényesség számít, csak az, hogy melyik válasz kerül többségbe. Igaz, nem sokkal korábban a kormányfő még arról beszélt: ő száz százalékos részvétellel lenne leginkább elégedett, és ha csak egy ember nem megy el, már csalódott lesz. 

A nap végéig kiderül, mennyire lesz az.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »