Azért a blues az úr

Azért a blues az úr

A paksi Gastroblues fesztivál nem változik, és ez jól áll neki; a hét végén is a paksi sportcsarnokban és az evangélikus templomban zenélnek a blues és a rock nagyjai Walter Trouttól Ripoff Raskolnikovig, és a zenészek manapság is ugyanúgy rajonganak a magyar kisvárosért, mint a kilencvenes évek elején. A közönség sem változott sokat. Ferenczi György úgy fogalmazott: húsz éve ugyanaz a sor áll a büfé előtt. Viszont a régi nagyok mellé felnőtt egy új zenészgeneráció is: 24 éve, az első paksi fesztivál idején még gyerek volt az idei esemény jó néhány kiemelt fellépője, mint az olasz Veronica and the Red Wine Serenaders énekese vagy az angol „gitáros dívaként” emlegetett Joanne Shaw Taylor, esetleg a visszatérő magyar sztár, Little G. Weevil.

E változatlansággal mára talán Magyarország egyik legkülönlegesebb fesztiválja lett a jövő évi 25 éves jubileumára melegítő Gastroblues, amely az évtizedek során tökéletesen meg tudta őrizni az identitását. Közvetlenségét, barátságos, szeretetteli légkörét nem kezdte ki az sem, hogy egyre több nagy külföldi név szerepelt a koncertműsorokban. Ahelyett hogy megváltoztatták volna, ők is azonosultak e hangulattal. Elvegyültek a fesztiválozók között, és otthon érezték magukat. Pakson hagyományosan szabadtéren főznek a sportpályán, és volt olyan szerencsés szakács, aki átélhette, hogy a bogrács fölött a gőzfelhőn át hirtelen felbukkant Spencer Davis, Ken Hensley vagy Rick Wakeman alakja. A magyar klasszikusok sem koptak ki a fesztiválprogramból, idén többek között a P. Mobil, valamint Török Ádám és a Mini lép fel.

Az elmúlt 24 évben fergeteges koncerteket hozott ki a zenészekből a lelkes magyar közönség; Chris Farlowe és a progresszív rock nemrég elhunyt nagysága, Keith Emerson is nagy becsben tartotta az itt készült koncertfelvételeket, Dana Fuchs pedig azt mondta: úgy hatott a paksi közönség lelkesedése, mintha hirtelen húsz kávét megivott volna. Nem csoda, hogy sok a visszatérő fellépő.

A fesztivál mindig is gondot fordított arra, hogy megőrizze e pillanatokat. DVD-iken sorra nyilatkoznak ezek a zenészek. És az archiválási láznak köszönhetően lehetőség van arra is, hogy filmen megcsodáljuk, hogyan tomboltak Pakson a kilencvenes évek elején azok, akik valószínűleg most is visszajáró vendégei a fesztiválnak. Aztán egy két évtizeddel későbbi felvételen láthatjuk nyilatkozni a legendás gitárost, Al Di Meolát. Egy nyakába vetett törülközővel, mert a paksi fesztivál idején hagyományosan banánérlelő meleg szokott lenni. Ez elég veszélyes olyan helyen, ahol annyi minőségi bort hordanak össze a magyarországi és a szomszédos országokból érkező borászok, mint Pakson.

Idén fellép többek között Joanne Shaw Taylor és az egykori John Mayall’s Bluesbreakers gitárosa, Walter Trout, az amerikai Sean Carney gitáros és Shaun Booker soul-blues énekesnő, a brit gitáros, Ian Siegal – szintén nem először –, Big Daddy Wilson, a komoly amerikai pályafutással büszkélkedő magyar Little G. Weevil, az osztrák Ripoff Raskolnikov, Cliff Moore, az olasz Veronica and the Red Wine Serenaders, a Magyar Atom, a Tűzkerék xT, a P. Mobil, a Skorpió, a Török Ádám és a Mini, valamint az Ismerős Arcok.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 07. 01.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »