Az újrakezdések kora

Az újrakezdések kora

A szociológus Antal Z. Lászlótól hallottam, hogy a halál a 20. század botránya: előtte a vallás révén úgy tudtuk, hogy örökké fogunk élni, a 21. században pedig majd az információs technika és a genetika tesz minket újból halhatatlanná.

A születéskor várható átlagos élettartam egyre nő: aki a jövő héten születik, az egy hétvégével, aki a jövő hónapban, az egy héttel, aki jövőre, az egy negyed évvel, aki pedig a következő évtizedben, az két-három évvel fog tovább élni. Ha pedig elérünk odáig, hogy a várható életkor minden évben több mint egy évvel nő, akkor halhatatlanok lettünk. Aubrey de Grey, a halhatatlanság egyik propagálója szerint már megszületett az a kisgyerek, aki ezer évig fog élni.

Leonardo da Vinci híres rajza Fotó: Wikipédia

A halált nem a betegségek okozzák. Az összes szív- és érrendszeri megbetegedés kiküszöbölése Amerikában öt és fél évvel hosszabbítaná meg a várható átlagos életkort, a rák gyógyíthatósága pedig 3,2 évvel. Ez meglepő, hiszen a fejlett országokban ez a két fő halálozási ok. Magyarázatul az szolgál, hogy öregkorban a különféle betegségek egymással versengve próbálnak végezni az emberrel. Egy angliai felmérés szerint a 85 évesek átlagosan négy-öt betegséggel küzdenek, és ezer megvizsgált közül egy sem volt egészséges. Az életkor lényeges meghosszabbításához tehát valamennyi betegséget ki kellene iktatni, de mivel azok a korral együtt jelennek meg, az öregedés folyamatát kell lassítani.

Egy Amerikában elterjedt nézet szerint a kalóriabevitel csökkentése lassítja az öregedést, és egészségesebbé teszi a szervezetet. (Itt most nem az elhízás elleni harcról van szó, hanem a normális súlyú emberek kalóriabevitelének a csökkentéséről.) Ezt azonban orvosok nem ajánlják a szervezet legyengülése miatt. Továbbá: a hosszú életet inkább genetikai sajátosságoknak tulajdonítják. Orvosilag eddig két ismert szer lassítja az öregedést: a kettes számú cukorbetegség esetében alkalmazott Metformin, és a szervátültetések során a kilökődést megakadályozni hivatott Rapamycin. Egyiket sem az öregedés ellen használják, ez csak megfigyelt mellékhatásuk. Erről számolt be legalábbis a The Economist augusztus 13-ai száma, amelynek fő témája az öregedés elleni harc (Cheating death, azaz hogyan csapjuk be a halált – olvasható a címoldalon).

Hogy az öregedés gátlásának a folyamatáról is mondjunk valamit, ezek a szerek az mTOR nevű fehérjére hatnak, amely befolyásolja a sejtek anyagcseréjét és növekedését. Az mTOR „kapcsolójának” két állása van: vagy a sejtek szaporodását és növekedését gyorsítja, vagy a károsodott sejtek kijavítását végzi. Ez utóbbi tevékenység az, ami gátolja az öregedést. Az öregedést gátló gyógyszerek gyártásának Amerikában meglepő adminisztratív akadálya van, ugyanis azt nem tekintik betegségnek, és ezért nem forgalmazhatók ellene ható gyógyszerek. Ha az illetékes kormányhivatal változtat az álláspontján, akkor az üzleti élet is beleveti magát a kutatásba, és a folyamat felgyorsul.

A görög mitológiában a párkák fonják életünk fonalát, tőlük függ életünk hossza. A modern genetika bebizonyította, hogy a hasonlat döbbenetesen találó: minden sejtnek van egy fonala, amely minden egyes osztódás után parányit rövidül. Amikor ez a fonál elfogy, a sejt nem tud tovább szaporodni, meghal. És ha már a görögöknél járunk: Tithónosz trójai királyfi isteni pártfogója és szerelme azt kérte Zeusztól, hogy tegye a férfit örök életűvé. De Tithónosz pechjére örök fiatalságot nem kértek neki, így egyre öregebb és betegebb lett. A feladat tehát az, hogy ne csak sokáig, de egészségesen is éljünk. A fejlett országokban a fejlemények biztatók: az emberek nemcsak egyre tovább élnek, de egyre hosszabb az egészségben eltöltött éveik száma is. (Magyarországon a nőknél 58, a férfiaknál 55 – ezzel még nem lehetünk elégedettek.)

Az emberi életkor határának kitolásában és az egészség megőrzésében a génsebészet, újabban a génszerkesztés egyre nagyobb szerepet játszik. Már képesek vagyunk genetikai eredetű betegségek kezelésére, sőt, testi sejtek megfiatalítására, azaz visszaprogramozására egy korábbi, fiatalabb állapotba. A közvetlenül a megtermékenyítés utáni embrionális szakaszban történő genetikai beavatkozás lenne a legsikeresebb, de ez egyelőre tilos – érthetően, mert így nemcsak az adott egyén, hanem az utódok, a csíravonal is megváltozna. A szervátültetések sikerét megkönnyíti, hogy George Church, a génsebészet egyik élharcosa a sertésekben élő vírusokat oly módon manipulálja, hogy azok az emberi szervezet számára is elfogadhatók legyenek, s ezáltal az emberbe átültetett, sertésből származó szervek ne lökődjenek ki. De várható, hogy saját testi sejtből is előállítható, „növeszthető” lesz a pótolni kívánt szerv.

Craig Venter, aki úttörő szerepet játszott az emberi genom feltérképezésében, 2013-ban vállalkozást alapított a hosszú élet feltételeinek kutatására. Nagyszámú emberi genomot vet össze tulajdonosaik különféle fiziológiai jellemzőivel, ily módon keresi a sokáig élés genetikai feltételeit. Egyúttal egyéni teszteket is végeznek: van-e az érdeklődő páciens genomjában rákra, Alzheimer-kórra, szívbetegségre utaló hajlam? E vizsgálatok ára 25 ezer dollárnál kezdődik. Ugyancsak 2013-ban a Google (ma már Alphabet) 750 millió dollárt invesztált Calico nevű cégébe, amely úgyszintén az öregedés kérdéskörét vizsgálja. A BioVia nevű amerikai cég öregedés elleni génterápiát dolgozott ki.

De mit kezd majd az ember kétségtelenül hosszabbá váló életével? Mik lesznek ennek a társadalmi következményei? Az eleinte borsos árú kezelések növelik majd a társadalmi feszültséget, hiszen a gazdagok még tovább fognak élni (ami most is így van). Az időseket már ma is súlyos munkaerő-piaci diszkrimináció sújtja. A hosszabb életben rejlő lehetőségek kihasználásához ezt meg kell szüntetni. A magasabb életkor konzervatívabbá teszi majd a társadalmakat, vagy az elnyúló fiatalság liberalizmusa lesz a meghatározó? Életünk egyszeri pályaívet ír le: születünk, felnövünk, megházasodunk, gyerekeket nevelünk, felkészülünk egy szakmai pályára, abban töltjük munkás évtizedeinket, majd megöregszünk, nyugdíjba megyünk és meghalunk. Öregkorban nem válunk el, mert arra a kis időre minek. A nyugdíj felé már nem váltunk munkahelyet, nem kezdünk új foglalkozásba. A mainál lényegesen hosszabb élet több újrakezdést tesz majd lehetővé: újabb házasságokat, újabb képességek megszerzését, újabb karriereket. Az emberek jelentős része már ma sem egy partnerrel éli le az életét – a jövőben ez lesz az általános. A férfiak nemzőképessége időskorban is megmarad, a nők pedig általánosan alkalmazhatják azt a már most is meglévő gyakorlatot, hogy petesejtjeiket fiatalkorban lefagyasztatják, és későbbi életkorban beültetve szülnek. Az újrakezdések, többszöri házasságok általánossá válása miatt a leszármazási vonalak összekuszálódnak, a jól áttekinthető családfák helyett családi „labirintusok” alakulnak majd ki.

A hosszabb élettel szemben még súlyosabb problémákat vet fel majd az öröklét. Ez lesz ám a nagy újrakezdés! Amikor lehetővé válik, hogy elérve létezésünk biológiai határait, egy digitális adathordozón pihenjük ki életünk fáradalmait, rajta testünk dns-kódjával és agyunk-lelkünk mintázatával. Hogy aztán majd valamikor tetszés szerint újrakezdhessük. Hogyan illeszkedik be majd a társadalomba egy magát mondjuk két évtized múltán a digitális létből újból biológia lénnyé változtató egyén? És kik lesznek a társai? Bármilyen bizarrnak is tűnik, ennek is megvannak az esélyei. A Kurzweil által szingularitásnak nevezett robbanás során az ember által kifejlesztett technika lekörözi a biológiát: az információtechnika először megközelíti, majd utoléri és végül lehagyja azt, amit az evolúció 3,5 milliárd év alatt teremtett. Emberi test előállítására már ma is képesek vagyunk – klónozással, ami egyelőre sehol sem megengedett. Az emberi agy feltérképezésén, működésének „visszafejtésén” pedig olyan hatalmas tudományos erők dolgoznak, hogy a szingularitás beköszöntével – ezt a 2030-as évekre teszik – lehetővé válik majd az agy „letöltése” is – mondjuk egy usb-stickre –, és ezáltal megőrzése az öröklétnek.
Na, ez lesz a 21. század mennyországa.

A szerző közgazdász, társadalomkutató

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 08. 31.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »