Az Új Kor újabb alapvető tévedése és annak korrigálása: „Ha minden Egy, akkor minden Jó!”

Az Új Kor újabb alapvető tévedése és annak korrigálása: „Ha minden Egy, akkor minden Jó!”

A múltkori cikkemben azt kérdést feszegettem, hogy voltaképpen létezik-e jó és rossz a mindennapiság síkján, vagy ezek csupán a mi szubjektív megítélésünk eredményei, egyfajta viszonyfogalmak, amikkel mi címkézzük fel az életeseményeinket. Most azonban egy sokkal nagyobb fába vágom a fejszémet – legalábbis egy csapás erejéig –, ugyanis az embertől független Jóval és Rosszal fogok foglalkozni.

 

 

Az emberi szűklátókörűség egyik tipikus megnyilvánulási formája, hogy csak azt fogadja el, ami az ő világképébe beleillik, amúgy minden mással elégedetlen, lenéző és tagadó álláspontra helyezkedik.

A Napvallás szellemisége, mely időtlen forrásokból származik, ezzel kapcsolatban egyértelmű: minden individuum a végtelenségig fejleszthető.

 

Számomra ez nem csupán egy jól hangzó direktíva, hanem életem része. Nekem ez azt is jelenti, hogy van mód arra, hogy bizonyos mértékig megismerhessem a dolgok mögötti valóságszinteket. Ez olyan, mint egy nagy felfedezés, amit Vasco de Gama, Kolumbusz, Cortés is tett – új világba vezet, új felfedezni valót rejt. A különbség talán annyi, hogy ők elsősorban a fizikai világban mozogtak, míg az én megismerő és fürkésző tudatom kilép az anyag korlátaiból, bilincseiből és a teremtés egyes szintjei felé veszi az irányt.

 

Amit pedig itt találok, az nem feltétlenül préselhető be a jó és rossz skatulyákba. Valóban léteznek olyan energiamezők, tudatmezők, melyekben nem hisz az ember. Létüket még csak fel sem tételezi. Miért? Mert bennük él és a fától nem látja az erdőt!

 

Eddigi ismereteim szerint az emberiség megszokásból istenképeket alkot, kultuszokat emel bizonyos isteni erőknek és lényeknek, akiket nem is ismer, de mivel hisz bennünk, elvárja, hogy létezzenek. Felruházza őket a legjobb tulajdonságokkal – pontosabban olyan ismérvekkel, melyekről azt hiszi, hogy a legjobbak vagy a céljainak megfelelnek –, majd utána isteni rangra emeli őket. Elvakultan követ, imád és hirdet eszméket, melyektől – ha megnézzük az egyes ember élettörténetét, akkor sokszor kiábrándító módon – oly távol van, mint a föld az égtől.

Rajong, imád, nagyokat érez, leegyszerűsít és beszűkíti az érzékszervi működéseit, sajnálja magát és siránkozik, szenved és ítél, önfelment és bűntudatot kelt… ilyen a mai ember. Ilyenné lett a csoda, a Teremtő csodája!

 

 

Aki az élet titkaiba beavatást nyer, kezd átlátni az emberi elme ködképein, elméje kitisztul és már korántsem azt látja Jónak vagy Rossznak, amit korábban. Például, emberi vallásokat, tudományágakat, vívmányokat, eszméket és hiedelmeket lát, amelyek ördögi pontossággal a szeretet, a megbocsátás, a jótékonykodás, a segítségnyújtás stb. égisze alatt a romlás erőit képviselik. Elnézést, de meglátásom szerint számos olyan „eredménnyel” büszkélkedhetünk, melyekkel a sírunkat ássuk, nem pedig a jövőnket építjük. Csak ezeket nem vesszük észre, mert imádjuk őket, elfogadást nyertek társadalmunkban. Számtalan olyan eszmében hiszünk, amelyek eltorzítják a személyiségünket – akár szentek, megváltók és megvilágosodottak életére, akár tudósok eszére hivatkozva –, amelyeket emberek találtak ki és lényegüket tekintve szinte köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. Valós eseményeken alapulnak ugyan, de teljesen kifordították őket eredeti tisztaságukból. Ezen irányzatok „termékeivel” van tele a nyugati, modern világ, akiknek jóformán két önálló gondolatuk sincs, csak visszaböfögik, amit beléjük sulykoltak, szuggeráltak, neveltek, és amihez a szabad akaratukat adták.

 

Ezek után szokott következni az ezoterikusok egyik legnagyobb tévedése: „Ha minden Egy, akkor minden Jó!”

 

Aki megismeri a Legfelső Lény – Isten – teremtési folyamatait, pontosan tudja, hogy szükségszerűségek vannak. Jó és Rossz helyett inkább Tervekről és Szerepekről érdemes beszélni.

Az, akiket mi Rosszaknak hívunk, ők nagyon is létező lények, akiket ugyanúgy a Legfelső hozott létre, mint azokat, akiket Jónak titulálunk.

Minden entitás a Teremtőben található, mivel tudomásunk szerint ÉLET csakis benne és általa van. De akik a pusztításban lelik örömüket, akik mások megtévesztésében élik ki hajlamaikat, akik erőszakkal és a szabad akaratot nem tisztelve próbálják érvényre juttatni szándékaikat, akiknek az az önmegvalósítás, hogy az lesz, amit ők akarnak, függetlenül a Nagy Egész többi részétől, azokról nem állítanám, hogy a Legfelső Teremtő Lény Jó oldalához tartoznak.

 

Ebből pedig a következő megállapításokat tehetjük ezoterikus szemmel:

Minden Egy. – Ezzel egyetérthetünk.

Akkor Minden Jó. – Nem valós megállapítás. (Gondoljunk a 20. század rémtetteire vagy a jelen kor világeseményeire.) Aki szerint minden Jó, az vagy túl szubjektív, vagy nem ismeri a „Minden”-t.

Ez viszont nem mondd ellent annak, hogy minden és a Mindenség végső soron a Teremtő céljait szolgálja: az új korszak küszöbén nem ártana tudatosítani, hogy az „új” mindig a régi romjain, helyén épült fel a történelem tanúsága szerint lecserélve a régit!

Sajnos, ki kell mondani az elkerülhetetlen következtetést: Az „Egy”-hez hozzá- és beletartozik a Rossz is, hiszen valakinek rá kell mutatni a hibákra és el kell söpörnie a régit. Ez persze nem feltétlenül rossz, ám az eszközök megválasztásából, a módszerekből és az új „világrend” céljaiból már érezhető, hogy jelen pillanatban nem a Jó oldal nemes, etikus, életigenlő forgatókönyve érvényesül. Ezért érdemes minden ezoterikus, spirituális, vallásos és gondolkodó embernek tisztáznia magában, hogy mit, miért (milyen megfontolásokból), milyen eszközökkel (hogyan) és milyen célokért (kiknek a hatalomra juttatása érdekében) tesz vagy nem tesz. A Jó vagy a Rossz nem csupán emberi kategóriák, hanem messze ember feletti, világokon túli tendenciák, amelyekről nem árt tájékozódni ahelyett, hogy kizárjuk őket a tudatunkból

 

Az Ördög legnagyobb fegyvere sokáig az volt, hogy elhitette, hogy nem létezik!!!

 

Száraz György

Boldog napot!


Forrás:boldognapot.hu
Tovább a cikkre »