Az új egységről

Az új egységről

Úgy tűnik, ez – mármint az új egység – lett az első számú kormány- és Fidesz-szlogen. Az Orbán Viktor miniszterelnök által saját kezűleg jegyzett hetedik alkotmánymódosítás-tervezet általános indoklásában is benne van. Kétszer egymás után, ilyenformán: “Az október 2-ai népszavazáson az érvényesen szavazó választópolgárok 98 százaléka voksolt nemmel a kényszerbetelepítésre. Ezzel létrejött az új egység Magyarországért. Ez az új egység pártok felett áll, nemzeti ügynek tekinti Magyarország szuverenitásának megvédését, a kötelező betelepítési kvóta elutasítását.” Ezenfelül háromszor derül ki az amúgy rövid szövegből, hogy a módosítás 98 százalék egybecsengő akaratán nyugszik.

A parlamentben ma nemigen volt kormánypárti megszólaló, aki nem használta a szókapcsolatot. Új egységet emlegetett Dömötör Csaba államtitkártól Kósa Lajos frakcióvezetőig minden fideszes, és a szocialistákat is serényen biztatgatták, hogy ha nem akarnak kimaradni belőle, szavazzák meg bátran a korrekciót, térjenek vissza az új egység egységes kebelére. Ha már 98% – az új egységben vajon hány százalék az igazság?

A felismerés nem friss, de a fejlemények tükrében újra és újra hangsúlyozandó: a politika nyelve rohamosan változik. Pusztul, romlik. Abban semmi rendkívüli nincs, ha a feketét olykor fehérnek nevezzük. A hazugság és az ígéret nem rendszerhiba. Legitim eszközök. Általában az nyer, akinek többen hisznek, akiben többen bíznak. Amikor aztán a hit és a bizalom elfogy – és a cselekvés szintjén sincs semmi felmutatható –, jöhet a következő, próbálkozzon, amíg el nem kopik ő is. Szeretjük vagy sem – a demokrácia ilyen.

Igen ám, de mi történik, ha lassan már minden mást jelent, mint amilyen a valóságban? Eszem ágában sincs a mait a negyed századdal ezelőtt véget ért rendszerrel egy kalap alá venni – aki így tesz, kemény korszakokat bagatellizál és relativizál –, de a hivatalos nyelv hamissága, otrombasága nyomán kínálkoznak a párhuzamok. Amikor semmi sem az, aminek mondják, hanem gyakran pont az ellenkezője, azon el kell gondolkodni.

Nemhogy kisebbségből, többségből sem lesz egység – sem új, sem semmilyen – azáltal, hogy egy érvénytelen referendumon olyan eredmény született, amilyen. Azáltal sem, hogy szétszóratottsága, töredezettsége, fantáziátlansága, mulyasága, színvonaltansága – még sorolhatnám – miatt vele szemben egyelőre semmi sem képes megszervezni önmagát.

Nem árt ugyanakkor tudni, hogy ez az eredményesség nem az inneniek fantasztikus teljesítményén, inkább az onnaniak gyámoltalanságán és koncepciótlanságán múlik. Nyilvánvaló, hogy erre is lehet építeni, de örök időkre nemigen. Márpedig a folyamatos nyomulás, az állandó harc és főként a mindent másnak hazudás fárasztó, unalmas, tolerálhatatlan. Ha tényleg ennyire nincs mérték, az akár össze is hozhatja az új egységet valamikor. Lehet, hogy sohanapján, de ha mégis, az – nem úgy, mint ez – igazibb és valóságosabb lesz. Természetesen nem emitt, hanem amott: a túloldal tájékán.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »