Az iszlamizáció dinamikája és Európa vége

Az iszlamizáció dinamikája és Európa vége

Nagyon ritkán ugyan, de hébe-hóba azért előfordul a sajtóban olyan információ, amely árulkodóbb Európa jövőjéről, mint az, hogy éppen mennyi migráns érkezik a kontinensre. Ez pedig az Európai Unióban levő muszlimok korcsoport szerinti eloszlása. De mielőtt erre rátérnénk, a példa jobb érthetősége kedvéért egy analóg példát mutatok, csak fordított előjellel:

 

Ha a felvidéki magyarok számaránya a legutóbbi népszámlálás szerint 8,5% (ma már csak mintegy 8,1% lehet), az csak egy arányszám. A legidősebb korcsoportban a magyarok aránya 10% felett van, míg az iskolás, legfiatalabban körében csak körülbelül 5,5%. Ez pontosan mutatja az asszimiláció várható változását.

 

Magyar nagyszülő, szlovák unoka

 

Ne feledjük, ez asszimilációs fogyás. Magyar nagyszülőknek egynegyed arányban szlovák unokáik vannak. Minden negyedik házasság vegyes, ebből körülbelül 93%-ban nem magyar gyerekek születnek.

 

Ugyanezt kell megfigyelnünk az európai muszlimok esetében is: vannak információk arra vonatkozóan, hogy például Németországban, Franciaországban az 1-15 éves korcsoportban, most először (s a továbbiakban még inkább), a muszlimok aránya elérte az 50%-ot.

 

Európának vége?

 

Mindez még a migránsválság előtti számokból következik! Ez pedig csak egyet jelenthet: EURÓPÁNAK VÉGE! Mégpedig előre kiszámítható módon. Ez a korcsoport ötven év múlva a legidősebb nyugdíjas korcsoport lesz. Az akkor fiatalabb korcsoportok körében pedig egyre nagyobb, többségi, lesz a muszlimok aránya.

 

 

Az összlakosságra átszámítva ez masszív muszlim többséget fog jelenteni. De a változások dinamikája ezzel nem áll le: az őshonos európai lakosság aránya folyamatosan csökken. Az egy nőre eső gyerekszám már régóta a kívánatos kettő alatt van, s változás nem várható.

 

A német nők nem akarnak gyereket

 

A német nők harmada egyetlen gyereket sem akar. Nem hogy semmiféle „princípiumot“ be nem teljesítenek, de brutális módon visszaélnek azzal a szabadsággal, amit a társadalomtól kaptak emancipáció és gyermekvállalási lehetőségek formájában. (A férfiak – ebben mindenképpen kisebb – szerepéről most ne essék szó!) Ilyen demográfiai változások nem csak Európában, de máshol, a fejlett világban is lejátszódnak, pl. Japánban.

 

Csak van egy hatalmas különbség: Japánba nincs bevándorlás. Tehát, ha a lakosság, akár a mai létszám felére esik is vissza, az nem veszélyezteti a japánok dominanciáját saját országukban, nem lesznek a többségi muszlimok alávetettjei, s van idejük megoldani, akár biotechnológiai eszközökkel a demográfiai válságot. Megtarthatják a szülőföldjüket, politikai hatalmukat, megőrizhetik népüket, csodálatos kultúrájukat, civilizációjukat.

 

Megkérdőjeleződik az európai civilizáció fennmaradása

 

Európában a többség-váltással az őslakosság elveszt(he)i a (politikai)hatalmat is, s ezáltal a lehetőséget arra, hogy a jövőben visszahasson saját fejlődésére. Az európai civilizáció fennmaradása kérdőjeleződik meg ez által. A muszlimoknak nem lesz rá szükségük, megvan a sajátjuk. Amit egyébként magasabb rendűnek is tartanak. Az egyre fogyó európai őslakosság, európai faj, végül úgy végezheti, mint az észak-amerikai indián őslakosok. Azzal a különbséggel, hogy azokat, ha kis lélekszámban is, de volt, aki megmentse. Itt vélhetően nem lesz!

 

A röszkei gyűjtőpont. Kép: Körkép.sk (Király Zsolt)

 

Ha visszanézünk a kezdetekre, akkor minden az állítólagos európai munkaerőhiány pótlására indult bevándorlással kezdődött. Már ha a probléma egyáltalán valós volt, ugyanis Japán, ugyanakkora, vagy nagyobb gazdasági fejlődést produkált a második világháború után, mint Európa – bevándorlók nélkül. A „csodálatos“ liberális demokráciának pár évtized elég volt arra, hogy lényegében megsemmisítésre ítélje az európai civilizációt és az európai fajt is.

 

Konzervatívként kérdem: Nem kéne már végre lépni, hogy menthessük, ami menthető? Ha ez még egyáltalán lehetséges? A csodán mindig dolgozni kell, csak lassan a kompromisszumok ideje is letelik!

 

Könözsi


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »