Az IMF megzsarolta Merkelt

Az IMF megzsarolta Merkelt

A Nemzetközi Valutaalap magára hagyná Görögországot, kiszállna az EKB-val és az EB-vel közös, hatodik éve húzódó adósságsegély-programból, ha a németek tovább halogatják a döntést a korábbi adósságok rendezéséről.

Az IMF az EKB és az EB hármasa hatodik éve bábáskodik Görögország fölött; amióta az ország 2010-ben képtelenné vált adósságfizetési kötelezettségeit teljesíteni, a trojka egyre újabb terveket tesz az asztalra, egyre újabb segélyeket folyósít a görögöknek. A leglényegibb kérdést azonban – a németek nyomására – mindeddig messze elkerülték: mi legyen azzal a 230 milliárd eurónál is nagyobb adósságtömeggel, amelynek a rendezésére Görögország képtelennek látszik, és amely terhe alatt immár közel egy évtizede nyög.

A nemzetközi tőkepiaci szereplők már 2012-ben is egyértelműnek látták azt, ami azóta sem valósult meg: ahhoz, hogy Görögország talpra álljon, hogy ne legyen többé az eurózóna nehezéke, a legnagyobb hitelezőinek (elsősorban Németországnak, másodsorban Franciaországnak és Olaszországnak) el kell engednie a görög állammal szembeni követelései jelentős részét. A 2012-es, államcsődöt követő második pénzügyi segélyprogram ugyan tartalmazott egy olyan kitételt, amely a magánhitelezőknek lehetővé tette, hogy önként lemondjanak adósságkövetelésükről, az IMF szerint azonban ez édeskevés.
A tőkepiaci szereplők számára 2010 elejére nyilvánvalóvá vált, hogy Görögország képtelen lesz lejáró államadósságát időben törleszteni úgy, hogy ezzel párhuzamosan az államapparátus fenntartásához szükséges kifizetéseket is teljesíteni tudja.

A nemzetközi piaci szereplők nyomására az Európai Központi Bank, az Európai Bizottság és a Nemzetközi Valutaalap közbelépett, és először egy három éves segélyprogramot nyújtott az országnak, amelyet idővel – a várt eredmények hiányában, illetve a trojka követelései kapcsán kialakult politikai káoszban – egy újabb programmal egészített ki. Közben 2012 tavaszán, minden segítség ellenére a görögök fizetésképtelenséget jelentettek, ám még a történelem legnagyobb államcsődje sem volt elég ahhoz, hogy egy fenntartható megállapodást erőszakoljanak ki legnagyobb hitelezőiktől, a németektől. Így tavaly nyáron, a Valutaalap fennállása óta először, Görögország az IMF-hitelének épp lejáró részletét sem tudta visszafizetni, annak ellenére, hogy addigra már több mint 240 milliárd eurót kapott a hitelezőitől.

Egy a hétvégén kiszivárgott telefonkonferencia átirata szerint a Valutaalap most azt követeli Angela Merkeltől, hogy adja áldását az általuk vázolt tervhez, vagy viselje a következményeket.

Azzal az IMF európai irodájának vezetője, a telekonferencia egyik résztvevője is tisztában van, hogy a következmények riasztóak Németország számára. A görögök legkésőbb a nyáron újabb segélyre szorulnak, ehhez pedig többek között a német parlament jóváhagyása is kell, hiszen a németek állják az unió részéről a görög mentőprogram költségeinek jelentős részét. A német parlament viszont csak akkor hajlandó újabb eurómilliókat feccölni a görög projektbe, ha az IMF garanciát vállal arra, hogy a pénz nem folyik haszontalanul ki a görög kormányablakokon.

Ugyanis ahogy az IMF, úgy a német politikusok sem bíznak a segélyprogramot felügyelő másik szervezet, az Európai Bizottság helyzetjelentéseiben. Mert míg az EB váltig állítja, hogy minden jól van úgy, ahogy most megy, Görögország a jelenlegi feltételek mellett is képes lesz kilábalni a recesszióból, kormánya képes lesz keresztülverni az újabb megszorításokat és kifizetni az újabb hiteltörlesztéseket, az IMF szerint ideje lenne dönteni végre: szembenéznek a valósággal (értsd: a Valutaalap helyzetértékelésével és javaslataival), vagy a jövőben nélkülözniük kell a washingtoni székhelyű szervezet közreműködését ebben a szappanoperában.

Az időzítés is tökéletes: ha a Bizottság és Merkel által szorgalmazott forgatókönyv érvényesül, akkor az EU, és vele együtt a német parlament is, egészen nyárig – az újabb görög adósságtörlesztési határidőig – halogatja majd a szembenézést a helyzettel, ám addigra a bevándorlási válság újabb hulláma és a küszöbön álló brit népszavazás miatt senki nem fordít majd erre kellő figyelmet, így újra el lehet maszatolni a kérdést és egy félmegoldással félretenni jobb időkre. Az IMF ezt nem akarja. Helyette azt szeretnék, ha a németek felvállalnák: elengedik a görög adósság egy részét, cserébe nem követelnek többé kivitelezhetetlen „reformokat” a görög kormánytól, csak annyit, amit a gazdaság elbír. Ennek érdekében arra is hajlandók voltak, hogy a WikiLeaksen szivárogtassák ki annak a telefonkonferenciának a részleteit, ahol az IMF európai irodájának vezetője, Poul Thomsen megzsarolja Merkelt.

„Nézze, Merkel Asszony, Önnek döntenie kell, végig kell gondolnia, mi a költségesebb: tovább folytatják az IMF nélkül? Mit reagálna arra a Bundestag, ha közölné: „Az IMF nem vesz részt a programban.” Vagy választhatja az általunk Görögország számára szükségesnek tartott adósság-elengedést, hogy maradjunk a programban. Ugye? Ez itt a valódi kérdés.”

A kiszivárgott beszélgetésre sem az IMF, sem a német kormány nem reagált (bár a német gazdasági miniszter, Wolfgang Schaeuble épp pár nappal korábban jelezte, hogy egyáltalán nem támogatja a jelenlegi görög adósságrendezési tervet); a görögök természetesen igen, és rögtön kikérték a maguk és a német kormány nevében is a Valutaalap zsarolását.

Az IMF javaslata a gyakorlatban azt jelentené, hogy Görögország legkésőbb a nyár elején újból fizetésképtelenséget jelentene, és asztalhoz ülne hitelezőivel, abban a reményben, hogy azok hajlandók elengedni adóssága egy részét. Minél több pénzről mondanának le, annál biztosabbak lehetnének abban, hogy a maradékot időben visszakapják, nem utolsó sorban az IMF szerint csak ez garantálhatná, hogy Görögország belátható időn belül saját lábán is megálljon újra.

Pápai Csaba
888.hu / Financial Times, IMF Blog


Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »