Az igazi kyokushin filozófia III. rész

Az igazi kyokushin filozófia III. rész

Mi a karate célja? A versenyeken való győzelem, vagy a jellem fejlesztése? A kettőt lehet-e harmóniába hozni? Pusztán a versenyekre való felkészülés, a versenykarate miben különbözik a karates szellemiségtől? Mi értelme van a törésgyakorlatoknak, és a napi felületkeményítéseknek?Az első rész ide kattintva olvasható el, a második pedig ide kattintva.Minél több időt tölt el valaki a karate gyakorlásával, annál bölcsebb lesz. Megtanulja az élet igazi értékeit és megtalálja a valódi célokat.A mai világban két cél fontos. Mindig nyerni és minél több pénzt birtokolni.Sajnos a küzdősport karate egyre jobban magáévá teszi ezt a két célt. Ott kezdődik, hogy egy dojo vezetője elkezdi hirdetni magát, hogy ilyen-olyan bajnok. A mai világban ez nagy vonzóerő, főleg a korábban említett első csoportba tartozó emberek számára. Elkezdenek edzeni, de a küzdelmi technikákra koncentrálva.A Sosai egyik irányelve a kezdők számára: „Nigiri sannen, tachi sannen, tsuki sannen.” Három év az ököltartás, három év az állások és három év az ütés.Olyan ez mint egy építkezés. Szükségesek a jó alapok, hogy stabil legyen az építmény.Az első megtanulni a helyes ököltartást (később az egyéb kéztartásokat). Ha nem tudod normálisan ökölben tartani a kezed nem tudsz hatásosan ütni, hiába rendelkezel fizikai és belső erővel (KI). Rosszabb esetben megsérül a kezed a saját ütéseidtől.A következő fontos alap megtanulni helyesen, stabilan állni. Hiába van nagy erőd ha nincs a kihasználásához stabil támasztékod, amit a helyes állásokkal érsz el. Nem fogsz tudni hatékony ütést vagy rúgást kivitelezni és a védekező technikáid is hatástalanok lesznek.A következő ami nagyon fontos az a helyes ütéstechnika megtanulása. A laikusok általában azt gondolják ilyenkor, hogy mit kell tanulni egy ütésen? Meglendítem a kezem jó erővel és annyi… korábban már szó volt róla, hogy a Kyokushin alapja a kör az egyenes és a pont egysége. Ez kell ahhoz, hogy ne karból és izomból üss, hanem az egész tested és belső erőd benne legyen.Visszatérve a versenykaratéra, a tanítványokat elkezdik megtanítani ütő és rúgó mozdulatokra, háttérbe szorítva (esetleg teljesen elhagyva) a kihon(alaptechnikák) és katák gyakorlását, ami által teljesen kimarad az alap. Emellé elkezdik a súlyzós edzéseket és rendszeresen küzdenek. Tény, hogy viszonylag gyorsan, erős versenyzőket nevelnek ki. De nem igazi karatésokat. Elmarad a szellemi képzés amiben a japánok például a mai napig jobbak az európaiaknál. Egy japán soha nem adja fel. Amíg meg nem ölik küzd. Mert mentálisan erősebb.A versenykaratésok már teljesen tudományosan edzenek:- meg van határozva, hogy a nap melyik szakaszában edzenek,- mit esznek, milyen táplálék kiegészítőket kell fogyasztaniuk,- milyen súlyban kell lenniük,- elmarad a karateruha, rövidnadrágban, pólóban folyik az edzés,- az etikett és a mentális edzés teljesen elmarad,- a zsákolások különböző védőeszközökben történnek.Egyáltalán az egész olyan mint pl. az ökölvívás. Vannak versenyidőszakok és az edzések mindig ezeknek a periódusaira alapulnak.De a harcművészet nem erről szól. A Sosai is mondta, hogy a versenyekre szükség van, mert így tudjuk ellenőrizni a felkészültségünket. De a verseny karate nem a reális képet adja a karatés felkészültségéről.A harcművész nem periódusonként van felkészülve. A harcművészet olyan mintha sziklára másznál fel, ha elindultál megszakítás nélkül tedd azt. Minden elvesztegetett nap a bukáshoz vezet. Hiszen egy életre szól, valaki vagy jobb ember lesz vagy nem. Nem lehet időszakosan ilyen meg olyan.Ha minden nap rendszeresen edzel és közben elindulsz versenyeken akkor reális felkészültséggel harcolsz.Korábban szó volt róla, hogy a rendszeres edzésekkel fizikailag és szellemileg erősebb leszel ezáltal válsz jobb emberré (türelem, kitartás, stb.), ha versenykaratét csinálsz addig tudod csinálni míg kiöregszel. És utána?! Ha csak a fizikai tréningekkel foglalkozol míg fiatal vagy, nem biztos, hogy változni fogsz emberileg. Pontosabban nem biztos, hogy olyan irányba, mint a harcművészek.A versenykarate is kezd eltolódni a profizmus irányába, így a cél itt is egyre inkább a pénz lesz. A karatés nem arra törekszik, hogy a technikáit tökéletesítve megértse a lényeget és ezáltal jobb ember legyen, hanem hogy minél többször győzzön, sajnos bármi áron.Itt olyan dolgokra gondolok, mint a súlycsoport kérdése, a különböző táplálék kiegészítők használata vagy a nem éppen fair play küzdelmek.- a súlycsoportokról már szóltunk, de hogy mi is a lényeg? A mai versenyeken sokszor arra játszanak a versenyzők és az edzők is, hogy kihasználják a versenyszabályzatban szereplő egyik kitételt miszerint egy döntetlen esetén a versenyzők közötti 5 kg súlykülönbség esetén a könnyebb versenyző jut tovább. Ha már taktikáznak, lehetne egy másik kitételre „játszani”, miszerint döntetlen és nem megfelelő súlykülönbség esetén az eltört deszkák száma dönt. Ez azért közelebb áll a harcművészethez. „ A karate harc és törésgyakorlat nélkül olyan mint gyümölcsfa gyümölcs nélkül.” A taktikázás nem méltó egy harcművészhez.- vannak olyan versenyzők akik kifejezetten feltételként szabják, hogy megfelelő táplálék kiegészítők nélkül nem is kezdik el a felkészülést.- a fair play (udvariasság, tisztelet) megint csak olyan dolog, aminek a megszegése egyre gyakoribb versenyeken. Van olyan edző, aki kifejezetten szabálytalan technika használatára utasítja a tanítványát kockáztatva ezzel, hogy intést kap. De ha jól működik a szabálytalan technika, az ellenfélnek az orvos nem engedi, hogy folytassa a küzdelmet így a „vétkes” jut tovább. Ebben az esetben a tisztelet, becsület mind értelmüket vesztik. A harcművészet szerint jobb egy becsületes vereség. ahol mindent megtettünk a győzelemért, mint egy becstelenül elért győzelem.- a védőeszközök használata a zsákolás közben szintén azt eredményezi, hogy az ütő- és rugófelületek nem tudnak edződni, keményedni, ezáltal sérülékenyebbek.A harcművész karate tanulásával is lehetsz versenyző. De vannak eltérések. Itt nincs felkészülési időszak, csak mindennapos edzések. Kihon, kata és kumite(küzdelem) edzések nap mint nap. És a „legmostohább” körülmények között. Én mindig azt mondom, ha a legmostohább körülményeket megszokod azáltal, hogy mindig így edzel, akkor semmi nem fog meglepetést okozni. És valóban az új tanítványok már az elejétől fogva kapják a mentális képzést és hónapról hónapra változnak emberileg is.- nincs külön versenyfelkészítés. Úgy indulsz el versenyen, ahogy a mindennapos edzéseken megedződtél. Nem a versenyre készülsz hanem a mindennapok kihívásaira, melyeknek az edzések révén jobban meg tudsz felelni. Tehát nem csak a versenyidőszakokban, hanem bármikor lenne egy verseny el tudnál indulni rajta, mert folyamatosan felkészült vagy.- nincs súlymegkötés. Úgy kell enned, ahogy érzed, hogy bírd az edzéseket. A Kyokushin arról szól, hogy a kicsi is legyőzheti a nagyobbat, ha mentálisan felkészültebb. Ha így nyersz vagy veszítesz becsülettel tetted, nem taktikázással. A mindennapos edzésekkel egyre jobban felkészülsz a tameshiwarira (törésgyakorlatra) így a versenyen nyugodt vagy abban az esetben is, ha döntetlent értél el. (A Kyokushin világbajnoksága az egyetlen olyan verseny, ahol nincs súlycsoport és bármely stílus képviselői elindulhatnak)- Például mentális edzés, hogy nem lehet inni edzés közben. Versenyen sem tudsz küzdelem közben a szünetben inni…Igyál edzés előtt, ha akarsz, és persze napközben mindenki úgy figyel a folyadék bevitelére ahogy gondolja, de edzés közben nincs ún. folyadékpótlás. Majd edzés végén. Ez is egy mentális tréning. Eleinte sok kezdő kérdezte, hogy kimehetne e inni. Persze, hogy ki, de majd edzés végén. Már kapja is az új feladatot és a kezdő csak arra figyel, próbálja végrehajtani minél jobban a mozdulatokat és már el is felejteti, hogy szomjas volt. És mivel napról napra így edz hamar hozzászokik. És semmi baja nincs tőle. Természetesen napközben normális folyadékbevitel kell, de ez a karatétól független.- minden tréning karate ruhában folyik. Mert az nem csak egy edzőruha, hanem egyenruha. Rajta a Kyokushin emblémájával. Büszkén kell viselni, ha valaki Kyokushin edzésre jár. Ráadásul, ha valaki el akar indulni versenyen, ott is azt kell viselni és teljesen más abban küzdeni, mint pólóban és rövidnadrágban. Nehezebb.- rendszeresen használjuk a makiwarát (felületkeményítő ütőfal) az ütő és rugófelületek edzésére. A zsákoláskor sem használunk zsákkesztyűt, hogy ezáltal is keményedjenek a felületek.Egy valódi harcművész ilyen módon versenyez. Nem a győzelem vagy vereség számít, hanem, hogy tapasztalatot szerezzen és a felkészültségét lemérje.Hogy miért fontosak ezek? Mert amikor a Sosai megalkotta a Kyokushint nap mint nap ugyanezzel a szisztémával edzett és úgy érte el azt, hogy a Kyokushin a legerősebb karate lett.Van még egy nagyon fontos dolog ami a versenycentrikusság ellen szól. A verseny mint minden sportban, itt is szabályok alapján folyik és a versenyzők, emiatt a több mint 200 technikából kb. 20-25 technikát használnak, amit a szabályok engednek.Ezáltal beszűkül a technikai repertoárjuk és ha esetleg kiöregedés után tanítani szeretnének, csak a versenyfelkészülést tudják továbbadni a kezdőknek.És ami a legfontosabb: …minden amiben – hacsak egy – szabály is van az játék…Tiszteljük a bölcsességet és az erőt, nem keresünk más vágyakat.Az edzéssel töltött évek alatt a karatéka egyre bölcsebb lesz. Ez összefügg az erővel. Ne a fizikai erőre gondoljunk, hanem a belső (KI) és a szellemi erőre. Természetesen a fizikai erő alapján tudjuk kifejleszteni ezeket.„Aki másokat megismer – az tanult,Aki magát megismeri – az bölcs,Aki másokat legyőz – az erős,Aki önmagát legyőzi – az hős…”Lao-CeA fizikai erő fejlődésével tudjuk mindig megdönteni saját rekordjainkat. Ezáltal válunk egyre kitartóbbá és így fejlődik pozitív irányba az ember.Korábban említettem az emberek elfogadását. A környezetében élőket az ember próbálja megismerni és bármilyenek legyenek is próbálja tolerálni viselkedésüket, természetüket, amiben segít az edzések által kifejlődött türelme.Sokkal nehezebb az embernek megismernie önmagát, főleg a hibáit. És még nehezebb beismerni azokat!Másokkal küzdeni fizikailag egy felkészült karatésnak mindennapos dolognak számít. Az, hogy nyer vagy veszít csak annyiban lényeges, hogyan kell tovább edzenie.Az önmagunkban felismert és beismert(!) hibák kijavítása és legyőzése a legnagyobb küzdelme a karatésnak. És ez minden nap, a nap minden percében zajlik.A másik komoly küzdelem önmagunkban a téveszmék leküzdése, mely különböző fokokban jön elő, ahogy tudásunk gyarapszik.1. amikor a karatéka bizonyos idő eltelte után már azt hiszi magáról, hogy olyan technikával tudja legyőzni ellenfelét, amelyet még nem gyakorolt kellőképpen. Néha előfordulhat, hogy esetleg látványosan győz és úgy érzi eleget gyakorolt. De ez a fajta elbizakodottság a későbbiekben keserű bukáshoz vezethet.2. amikor a karatéka küzdelem közben máshol jár fejben. Ezt egy tapasztalt ellenfél hamar felismeri és biztos a vereség.3. amikor a karatéka saját értékét mások véleménye alapján alakítja ki.A harag, bosszúállás, pesszimizmus, irigység mind olyan hibák, melyek minden emberben megtalálhatók. Ezek a mai pénzorientált világban természetes dolgok sok ember részéről és az edzőteremben is nap mint nap megtapasztalja a karatéka. Gondoljunk bele, hogy a karatéka elkezd tanulni egy viszonylag nehezebb rúgástechnikát például ushiro mawashi geri-t, de bárhogy próbálja nem sikerül.Alaphelyzetben mi történik? Először lelkesen belefog a gyakorlásba gondolván, hogy pik-pak megcsinálja. Aztán rájön, hogy nehéz a technika és elfogja a pesszimizmus, hogy ezt úgysem fogja tudni megcsinálni. Közben látja, hogy egy tehetségesebb edzőtársa könnyedén végrehajtja elsőre és ekkor előjön a harag és az irigység. Ha jó a sempai, akkor már az első edzéstől fogva úgy oktat, hogy senki nem született karatésnak, minden elsajátítható csak türelem és kitartás kell hozzá. És ha az ügyesebb tanítvány mindig segít gyakorlásban a társainak, már nincs alapja sem az irigységnek sem a haragnak.Az emberek nem azonos képességűek fizikailag. De a Kyokushin technikai rendszere minden ember számára a képességeinek megfelelő lehetőségeket ad. A technikai repertoár biztosítja ezt. Ha már az elejétől fogva ezt tanulják, hamar le tudják győzni a felsorolt hibákat és ezt meg fogják tudni tenni a mindennapi életben, munkájukban is.Ezzel megteszik az első lépéseket önmaguk legyőzésére. Az egyik legnagyobb ellenfél az önmagunkkal való küzdelemben a félelem. Sőt ennek több formája.Általában gyerekkorban a sötétben való félelem gyakori. Mire az ember eljut egy dojoba, nagy valószínűséggel ez a fajta félelem már nem létezik igazából.Az edzések megkezdésével két félelem alakulhat ki. Az egyik az övvizsgáktól való félelem. Ezt hamar legyőzheti a karatéka, ha megtanulja, hogy nem az övfokozat számít, hanem a mögötte rejlő valódi tudás. A másik, amit nehezebb legyőznie, a küzdelemtől való félelem. Igazából a fájdalomtól való félelem, mert mint említettem a Kyokushin csak a teljes értékű találatokat ismeri el a küzdelmeiben.Itt ismét a mesteren van a felelősség, hogyan vezeti be a karatékáit a küzdelmekbe. A Kyokushint azért is hívják erőkaraténak, mert a teljes értékű találatokra való felkészítés miatt nagyon kemények az edzések. Hiszen, aki ad az kap is. Ha együtt történik a test keményítése, az ütő és rugófelületek edzése és a tameshiwari (töréstechnika), akkor a félelem nem is alakul ki, hiszen a karatés megtanulja, hogy ami neki fáj az az ellenfélnek is fáj, ha ő adja. Egyre jobban el tudja viselni a találatok okozta fájdalmat és egy idő után már fel sem veszi küzdelem közben.Egy kicsit érdemes kitérni a tameshiwari-ra a törésgyakorlatra. Miért olyan fontos ez? A laikusok számára a karate szó egyet jelent a deszkák, téglák, cserepek törésével.A töréstechnika azért nagyon fontos a Kyokushinban mert megmutatja egy adott technika vagy ütő(rugó)felület felkészültségét. Az évek során megedzett ököl vagy kézél, esetleg a sípcsont által tört cserepek, téglák bizonyítják, hogy az emberi test megfelelő és rendszeres edzéssel „csodálatos” dolgokra képes, maradandó sérülés nélkül. Aki lát egy karatést például ököllel eltörni mondjuk 6 deszkát (a törő deszkák 30 x 30 x 2,5 cm-es fenyődeszkák) – azt gondolom – az elismeri az adott felület és technika hatékonyságát. Itt is első alkalommal a félelem legyőzése a legfontosabb, mert ha valaki az esetleges fájdalomtól vagy a sikertelenségtől való félelemmel áll oda törni, akkor valóban bekövetkeznek és ez tovább hatványozódik a sikertelenség és fájdalom miatt.Ellenben, ha megtanulja a tameshiwari elleni félelmet legyőzni egy olyan rendszeres kontrollálási lehetősége van amit bármikor, akár partner nélkül is tud gyakorolni.A félelmek és hibák legyőzéséhez kapcsolódik még egy pont a tizenegy alapelvből.A harcművészetben az önvizsgálat bölcsebbé tesz. A tetteinken való elmélkedést tekintsük mindig a fejlődésünk lehetőségének.Másképpen: A múlt eseményein való szemlélődés a jövőbeli cselekedetek finomításához vezet.Ez nem csak az edzőteremre hanem mindennapi dolgainkra is igaz. Ahogy a versenyzésnél már szó esett róla, az esetleges vereség egy kontrol, hogy valamit változtatni kell az edzéseken. Ha edzésen hibázunk nem mérgelődni kell rajta, esetleg elkeseredni hanem edzés után átgondolni, hogy mit és miért hibáztunk és törekedni a hiba kijavítására.Ha ezt átültetjük a mindennapi életbe akkor esténként lefekvés után (vége az aznapi „tréningnek”) gondoljuk végig a napunkat. Mit rontottunk el, kivel hogyan viselkedtünk, stb.Sosai Oyama életében voltak olyan periódusok melyekben nem éppen büszkeségre okot adó dolgokat csinált. De mindig azt mondta, hogy a karate gyakorlása segítette hozzá, hogy legyőzze azon hibáit és habár akkor szégyellte azokat az eseményeket, úgy gondolja, hogy pontosan azért kell megosztani a tanítványokkal, hogy tanuljanak a hibákból és ne kövessék el ők is.Azt gondolom a mindennapos edzések megtanítanak arra, hogy amikor elkövetek egy hibát, fel is vállaljam és ne mást okoljak, nem keressek külső okokat. Az edzéseken megtanulom, hogy ha elrontottam valamit az nem az edzőn vagy a társaimon múlt, hanem én voltam figyelmetlen.A felelősség felvállalása a mai világban nem túl népszerű. Edzéseken minél többet tudunk és bölcsebbek leszünk, egyre nagyobb felelősség hárul ránk, hiszen egy bizonyos idő után már nekünk kell oktatnunk.A harcművészet természete és célja univerzális. Ezért minden önző vágyat a kemény munka izzó tüzében kell elpusztítani. Másképpen: A harcművészet egyetemes és senki nem lehet olyan önző, hogy nem adja át tudását másoknak. Folytatjuk…Szerkesztői megjegyzés:Leszögezzük, hogy a szellemiséggel foglalkozó írásokat nem tekintjük megdönthetetlen dogmáknak, hanem a szerző saját meglátásainak, amiket azért közlünk, mert javarészt – ha nem is mindenben-, egyetértünk a megfogalmazottakkal. A Szent Korona Rádión megjelenő írások nem jelentik azt, hogy az adott személlyel teljesen azonosulnánk, ahogy ez fordítva sem igaz: a nálunk publikáló személyek sem azonosulnak minden megjelenő gondolattal, illetve teljes mértékben a mi szellemiségünkkel (pláne nem akkor, ha egy interneten fent lévő írást csak úgy átveszünk). Az örökérvényű igazságokat keressük, és ha ilyen igazságokat tartalmazó kincsre lelünk, akkor a nagyérdemű elé próbáljuk tárni.(F.Z. – A harc művészete – Szent Korona Rádió)


Forrás:szentkoronaradio.com
Tovább a cikkre »