Az érinthetetlen, aki indiai miniszter lett

Az érinthetetlen, aki indiai miniszter lett

Százhuszonöt éve, 1891. április 14-én született Bhímráo Rámdzsi Ámbédkar indiai jogász, közgazdász, politikus, a független India alkotmányának egyik megfogalmazója, aki fáradhatatlanul küzdött az érinthetetlenek kasztjához tartozók és a nők jogainak érvényesítéséért.

Az érinthetetlenek közé tartozó mahar közösségben, a kasztrendszeren kívül született. A hinduizmus a társadalmat négy főkasztra osztja, amelyek további alkasztokra oszlanak, ezek száma több ezer. A kasztrendszer alatt állnak a páriák, avagy dalitok, az érinthetetlenek, akik a legalantasabb munkákat végzik, és akiknek még az árnyéka vagy a közelsége is beszennyezi a kasztokhoz tartozókat. A rendszer igen merev, a kasztok között nincs átjárás. Az egyén helyzetét a születése szabja meg, egy érinthetetlen akkor is élete végéig az marad, ha szokásai, erkölcse a legmakulátlanabbak, s az is elképzelhetetlen, hogy akár a legalacsonyabb kaszthoz tartozóval kössön házasságot.

Ámbédkar egy közép-indiai pária család tizennegyedik gyermeke volt, apja a kasztrendszer finomságaival nem törődő brit hadseregben szolgált. Az iskolában számos megaláztatásban volt része: a tanteremben csak egy zsákon ülhetett, amelyet mindennap haza kellett vinnie; vizet csak akkor ihatott, ha a pedellus töltött neki, mert az érintése beszennyezte volna a vízcsapot; az egész városban nem akadt borbély, aki levágta volna a haját. A tehetséges fiú volt az egyetlen érinthetetlen a középiskolai osztályban, s 1908-ban az első kaszton kívüliként iratkozhatott be Bombay (ma: Mumbai) egyetemére. Közgazdász diplomájának megszerzése után egy maharadzsa ösztöndíjával az amerikai Columbia Egyetemen szociológiát, történelmet és filozófiát is hallgatott, s tanulmányozta a nyugati demokrácia irodalmát. Ő volt az első indiai, aki közgazdasági doktorátusát külföldön (1921-ben Londonban) szerezte meg, de hazatérve azzal kellett szembesülnie, hogy honfitársai számára továbbra is csak egy érinthetetlen maradt.

Kormányzati állásából beosztottai “kinézték”, magántanítói állásából elbocsátották, pénzügyi tanácsadó cége csődbe ment, amikor kiderült származása. Ügyvéd, polgárjogi harcos, az érinthetetlenek szószólója lett. Iskolát alapított a kaszton kívüliek részére, meneteket szervezett, hogy a templomokat nyissák meg az érinthetetlenek előtt, de a papok rendre bezárták a kapukat az általa vezetett tömeg előtt. 1932-ben India alkotmányos berendezkedésének kialakításakor sikerült elérnie, hogy a parlamentben 148 helyet az érinthetetlenek számára tartsanak fenn. Az érinthetetlenek körében óriási népszerűségnek örvendett, Apámuramnak (Bábászahib) szólították.

Belevetette magát a politikába: pártot alapított, könyvet írt a kasztrendszer eltörlésének szükségességéről, a második világháború alatt az indiai brit kormány munkaügyi minisztere lett. Az 1946-os választásokon az általa vezetett, az érinthetetleneket képviselő szövetség rosszul szerepelt, s Ámbédkar nem lett a parlament tagja. Mégis az 1947. augusztus 15-én kikiáltott független India egyik alapító atyjaként tisztelik: ő volt az első kormány igazságügy-minisztere, és ő vezette az alkotmányt megszövegező bizottságot. Az alaptörvény a társadalmi forradalom dokumentuma lett: biztosította a vallásszabadságot, megszüntetett minden hátrányos megkülönböztetést a nőkkel és az érinthetetlenekkel szemben, helyeket tartottak fenn a közigazgatásban és az oktatásban a hátrányos helyzetű kasztoknak és törzseknek. Miniszteri tisztségéről 1951-ben lemondott, mert a parlamentben elakadt a törvény, amely a házasság és az öröklés terén is egyenlő jogokat biztosított volna a nőknek. 1952-ben a felsőház kinevezett tagja lett, s szerepet játszott az indiai nemzeti bank létrehozásában.

Ámbédkar elégedetlen volt a felemásan megvalósult reformokkal, s megérlelődött benne a gondolat, hogy elhagyja a hindu vallást. Fontolgatta, hogy a keresztény, az iszlám vagy a szikh vallást veszi fel, de végül több százezer érinthetetlen követőjével 1956 októberében a buddhizmusra tért át, amelyet már évek óta tanulmányozott. Szavai szerint úgy érezte, mintha a pokolból szabadult volna, amikor már nem volt pária többé, addigi életét folyamatos kínzásként jellemezte. Néhány héttel később, 1956. december 6-án halt meg, három nappal azután, hogy befejezte Buddha és tanítása című főművét. Másnapi hamvasztásán félmillió ember vett részt.

Ámbédkar igen nagy hatással volt a modern Indiára, gondolatai ma is elevenen hatnak, jóllehet a kasztrendszer bírálata miatt a hinduk között vegyes a megítélése. Számtalan intézmény, több repülőtér viseli a nevét, életéről könyveket írtak, filmeket forgattak, születésének kerek évfordulójáról az ENSZ-ben is megemlékeznek. Magyarországon Sajókazán működik a Dr. Ámbédkar Iskola, amely a legszegényebb falvakban, közösségekben élő romáknak akar lehetőséget teremteni a kitörésre, az érettségi megszerzésére.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »