Az ENSZ nem jeleskedett 1956-ban a magyar ügyben

Az ENSZ nem jeleskedett 1956-ban a magyar ügyben

Az ENSZ levéltárában és az amerikai Columbia Egyetemen májusban hozzáférhetővé vált dokumentumok megerősítik ezt a korábbi feltételezést.

Ezt mondta el az MTI-nek Nagy András történész, aki két héten át kutatott New Yorkban.

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter május 7-én jelentette be, hogy az ENSZ a magyar kormány kérésére feloldja a két intézményben található 1956-os dokumentumok titkosítását, s elsőként Nagy András kezdheti meg ezek tanulmányozását.

Az MTI-nek telefonon adott nyilatkozatában a történész úgy fogalmazott, egyfelől örül, mert nagyon értékes dokumentumokat kutathat, másfelől szomorú, mert azokból kiderül, hogy az ENSZ a saját lehetőségeit sem használta ki 1956-ban. A kérdésre, hogy ennek mi lehet a magyarázata, kifejtette: részben a (magyar forradalommal egy időben bekövetkezett) szuezi válság, hiszen a világszervezetnek ez ügyben szüksége volt az együttműködésre Moszkvával, részben az, hogy Dag Hammarskjöld akkori ENSZ-főtitkár az újraválasztására készült, s ehhez szüksége volt az akkori Szovjetunió voksára is.

A történész az ENSZ könyvtárában csak elolvashatta a dokumentumokat, míg a Columbia Egyetemen a ritka könyvek és dokumentumok tárában le is fényképezhette az ott lévő iratokat. Tapasztalatai szerint a Columbián még teljesebb és különlegesebb anyag áll rendelkezésre mint a világszervezetnél. Ennek titka Nagy András szerint az egyetem egyik korábbi dékánjának, az 1975-ben elhunyt Andrew Cordier amerikai diplomatának a személyében rejlik.

Cordier ugyanis még a Columbiára történt kinevezése előtt ENSZ-diplomataként dolgozott. „Az ENSZ főtitkárhelyettesének jobbkezeként fontos dokumentumokhoz fért hozzá, s amikor távozott a világszervezettől, az összes iratot megszerezte, lényegében átcsente ezeket a Columbiára” – magyarázta Nagy András. Így történhetett – tette hozzá -, hogy míg az ENSZ-ben csupán hétoldalas lista van a magyar ’56 iratairól, addig a tekintélyes New York-i egyetemen 14 doboznyi ilyen dokumentumot őriznek.

Nagy András hangsúlyozta: a dokumentumok megerősítik azokat a korábbi feltételezéseket, melyek szerint az ENSZ 1956-ban a magyar ügyben nem jeleskedett, igaz, a menekültek segélyezésében már tevékenyebbnek mutatkozott.

A történész kifejtette, hogy mostani kutatásainak egyik legizgalmasabb része az ENSZ különbizottságainak ügye.

„Először maga Dag Hammarskjöld főtitkár akart Magyarországra utazni, de nem fogadták – Budapest és Moszkva is azzal az ürüggyel utasította vissza a vizitet, hogy magyar belügyről van szó. Ezt követően a világszervezet háromfős jogászbizottságot küldött volna, de ezt a bizottságot sem fogadták, s ekkor, 1957 januárjában alakították meg azt az ötfős bizottságot, amely 1957 júniusában közzétette jelentését a magyarországi helyzetről. De ezt a jelentést is csak 1957 szeptemberében vitatták meg a világszervezetben, miután összeült a közgyűlés új ülésszaka” – idézte fel az akkori történéseket Nagy András. A jelentést egyébként 111, különböző európai országokba menekült magyar tanúságtétele alapján készítették el.

Az MTI kérdésére, hogy kutatásai során talált-e mellbevágó új információkat, Nagy András elmondta: megdöbbentette, milyen megalázóan bántak a Nagy Imre vezette legitim magyar kormány képviselőjével, Kéthly Annával, hiszen miközben például Mód Péter, a kommunista kormány képviselője megtarthatta előadását, addig Kéthly nem. Döbbenten tanulmányozta azokat az iratokat is, amelyekből kiderül, milyen könnyen mondott le a magyar ügyről az ENSZ svéd születésű akkori főtitkára.

„Az ENSZ formálisan fenntartotta a látszatot, hogy foglalkozik a magyar forradalom ügyével, de valójában nem így tett, Hammarskjöld újraválasztása előtt állt, és ehhez szüksége volt a Szovjetunió támogatására is” – fejtette ki. Hozzátette: elképesztő az is, hogy milyen nagy mennyiségű ismeretanyag birtokában nem cselekedett a világszervezet.

A kutató leszögezte: egyedül Povl Bang-Jensen dán diplomata azonosult a magyar üggyel, őt viszont ellehetetlenítették, sorozatosan megalázták, majd 1959. november végén eltűnt és három nap múlva, 1959. november 25-én – amikor az ENSZ Közgyűlésén a „magyar ügy” tárgyalása volt esedékes – átlőtt halántékkal találták meg egy New York-i parkban. Bang-Jensen volt az 1957 januárjában létrehozott úgynevezett Ötös Bizottság másodtitkára, s nem akarta kiadni az ENSZ-ben a meghallgatott tanúk nevét, attól tartva, hogy otthon maradt családtagjaikat atrocitások érhetik – fűzte hozzá Nagy András, felidézve, hogy Hammarskjöld emiatt még fegyelmi eljárást is indított a dán diplomata ellen.

Nagy András elégedetten utazik haza Budapestre, mert – mint mondta – elképesztő mennyiségű és értékes iratokat talált. „De ha az ember megismeri a teljesebb igazságot, akkor elveszíti az illúzióit” – tette hozzá a történész, aki könyvet készül írni a kutatási anyagok alapján.

Nagy András író és drámaíró, a veszprémi Pannon Egyetem színháztudományi tanszékének docense, s bár volt korábban az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet igazgatója, a veszprémi Petőfi Színház vezető dramaturgja, készített filmeket, írt novellákat, regényeket és színműveket, tanulmányai és esszéi jelentek meg például Soren Kierkegaard dán filozófus, teológus munkásságáról, azért – saját bevallása szerint – az örök szerelme mégis a történelem maradt. Elsősorban az 1956-os forradalom története. S amikor május elején Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter bejelentette, hogy az ENSZ feloldja az ’56-os dokumentumok titkosítását, ő már készült a kutatómunkára.


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »