Az ének- és tornaórák is teljesen megváltozhatnak

Bár a XXI. század másról sem szól, mint a számítástechnika teljes életünket átszövő tündökléséről, és látszólag a fiatalok használják ki az informatikában rejlő lehetőségeket a legteljesebb mértékben, mindez az iskolai tanórákon alig jelenik meg. A számítástechnika-órát kivéve szinte nem jut szerep az információtechnológiának a közoktatásban. A Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (NJSZT) ezért olyan továbbképzési modult dolgozott ki (és tesz ingyenesen hozzáférhetővé) a hangsúlyozottan nem informatikaszakos pedagógusok részére, amelynek segítségével elsajátíthatják, hogy a saját tantárgyuk oktatásához hogyan használhatják fel az internet és az informatika adta eszközöket. A társaság igazgatójával, Alföldi Istvánnal beszélgettünk.

– Miért érezték szükségét, hogy létrehozzák ezt a továbbképzési modult a pedagógusok számára?
– Az NJSZT különösen fontos feladatának tekinti a digitális esélyegyenlőség erősítését a társadalomban. Ez nem jöhet létre, ha nem fejlesztjük a fiatalok informatikai kompetenciáit. Minthogy a tanulás természetes színhelye az iskola – jelen esetben az általános és középiskola –, magától értetődik, hogy ott kell elsősorban tennünk azért, hogy a modern információtechnológiai lehetőségek minél inkább gazdagítsák, hatékonyabbá tegyék az oktatást. És itt nemcsak az informatikaórákra kell gondolni, hanem gyakorlatilag az összes tantárgyra.

– 2016-ban még mindig probléma az, hogy a számítógép nem jelenik meg az iskolákban?
– Sajnos tapasztalataink szerint a tanári kar egy része még ma sincs tisztában azzal, hogy hogyan használhatja az informatikai lehetőségeket tantárgya oktatásában. Nem tudják, hogy hogyan és mire használják az elektronikai eszközöket a saját oktatási munkájuk megkönnyítésére, gazdagabbá, színesebbé tételére. Például tesztet írathatnak, prezentációt készíthetnek elektronikusan, és az órákon igénybe vehetik az internetes adatbázisokat is.

– Mindezt nem tudja maga elsajátítani, aki rutinszerűen használja az internetet?
– Azt, hogy hogyan lehet valóban tudatosan használni a rendelkezésre álló eszközöket, igenis meg kell tanulni. A csetelés, a facebookozás valóban rutinszerűen megy az összes fiatalnak, de alapvető tévedés, hogy az informatika egésze a kisujjukban van. Azt, hogy a tudásukat bővítve, a biztonságot is szem előtt tartva tudják az internetet használni, meg kell tanítani nekik (és a tanároknak is). Az ehhez szükséges minden eszköz hamarosan letölthető lesz a honlapunkról. Sőt még a vizsgakérdéseket is kidolgoztuk, így kontrollálhatóvá válik a megszerzett tudás. Mindez beleszámítana a pedagógusok számára előírt rendszeres továbbképzés során kötelezően megszerzendő kreditpontok közé. Gyakorlatilag minden tantárgy óráit jobbá lehet tenni ezen informatikai eszközök segítségével. A bevezetés előtt négy helyszínen, hatvan tanár részvételével szerveztünk teszttanfolyamokat, és volt közöttük ének- és tornatanár is.

– A hozzáértésen kívül legalább olyan komoly gátja lehet e célok megvalósulásának, hogy a legtöbb iskolában nincs megfelelő eszközpark ahhoz, hogy minden órán szerephez jusson az informatika.

– Igen, ez gyakran felmerülő probléma. Valóban nagyon sok intézmény van az országban, ahol elavultak a számítógépek, nem megfelelő gyorsaságú és stabilitású az internet-hozzáférés. Sok iskolában mindössze egyetlen, számítógépekkel felszerelt terem van. De ez nem akadálya annak, hogy a tananyagunk hasznosuljon, hiszen a legtöbb eleme már szerény technikai felszereltség esetén is alkalmazható. A használható eszközök számát növeli, hogy a legtöbb diák zsebében ott lapul az okostelefon, sokaknak vannak tabletjeik, amelyeket ugyancsak bevonhatnak az oktatásba. De ez persze nem jelenti azt, hogy az infrastruktúra ne szorulna fejlesztésre.

– Konkrétan hogyan lehet ezeket az eszközöket a mindennapi oktatásban alkalmazni? Én többször azt tapasztaltam, hogy amikor a tanár túlzottan próbált elektronikus eszközöket használni a demonstrációhoz, az gyakran visszájára sült el, és inkább elvonta a figyelmet a tananyagtól.
– A tanár például olyan online felületeket tud segítségül hívni az órán, ahol az adott tantárgyhoz kapcsolódó legmodernebb kutatási módszereket mutatják be közérthető formában. A diákok akár társaikkal is tanulócsoportokat alakíthatnak, a felmérők tesztkérdéseit a világhálóról gyűjtheti össze a pedagógus. Az elektronikusan kitöltött feladatválasztós tesztek kiértékelését pedig a rendszer automatikusan elvégzi a tanár helyett, aki így időt takaríthat meg.

– Minden esetben előremutató, ha a diákok az interneten keresve gyűjtenek anyagokat a házi feladataik elkészítéséhez? Sok tanárról hallani, aki kifejezetten kárhoztatja az internetet, mert egyes diákok az önálló munka helyett hajlamosak az interneten fellelhető fogalmazásokat ellopni és forrásmegjelölés nélkül, sajátjukként leadni. Magyarul plagizálni.
– Ez talán a legfontosabb kérdés. A tanfolyamunk és a tananyag is azzal kezdődik, hogy a tanárokban tudatosítsuk a szerzői jog fontosságát és a plágium veszélyét. Abszolút elutasítjuk a mások szellemi termékeinek eltulajdonítását. A tananyag abban is hasznos lehet, hogy a plágium elutasítását erősítsük a tanárokban és rajtuk keresztül a tanulókban. Ugyanakkor az online információszerzésben is segíteni próbálunk, így olyan forrásgyűjteményeket kínálunk a pedagógusoknak, amelyekre talán maguktól nem is gondolnának.

– A tapasztalataik szerint jelenleg mekkora a pedagógusok informatikai tudásszintje?
– Szerintem a tanárok jelentős részének fontos a tanfolyam. Azt kell megérteni, hogy a tanárok képzésével nemcsak az ő tudásuk bővül, de az oktatási tevékenységükön keresztül az egész iskolarendszer színvonala nőni fog. Végül az egész társadalom „digitális írástudása” erősödik. Ez közvetlen előnyt jelenthet Magyarország számára, annál is inkább, mert e tanfolyam egyben az ECDL-rendszerbe is illeszkedik, a szervezetben részt vevő több mint száz ország közül elsőként hazánkban.

– A világ vezető egyetemei az utóbbi években egyre több online kurzust kínálnak bárki számára. Ezek otthonról, az internet segítségével végezhetők, a hallgatók nem is találkoznak a tanárral, komputer tanítja őket, és a teljesítményüket is a gép értékeli. Ön elképzelhetőnek tartja-e, hogy a jövőben a számítástechnika teljesen átveszi a tanárok szerepét, akár a középszintű oktatásban is?
– Nem, soha nem fogja az informatika helyettesíteni a tanárt. A középiskolában (pláne az általános iskolában) elképzelhetetlen a frontális, szemtől szembeni oktatás kiiktatása. Sőt a mi tantervünk még csak azt sem kívánja meg, hogy minden az informatika körüli bűvöletben teljen. Szerintünk már akkor elégedettek lehetünk, ha minden tanóra harmadában szerephez jut a komputer és az internet. Nagy baj is lenne, ha a számítógépek megpróbálnák átvenni a tanár szerepét.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »