Az én papom: Winkler Zsolt

Az én papom: Winkler Zsolt

„Az én papom” kampányunkra szeretettel várjuk olvasóink írásait 500–2000 karakter terjedelemben, jó minőségű fotóval (jpg formátumban). Az Öttevényi Ifjúsági Kör fiataljai mutatják be Winkler Zsolt atyát olvasóinknak.

Örömmel mutatjuk be a számunkra legkedvesebb papot, Winkler Zsolt atyát, hisz ily módon is megköszönhetjük áldozatos munkáját. Zsolt atya Öttevény, Mosonszentmiklós és Kunsziget plébánosa. 1969-ben született Mosonmagyaróváron, a győri bazilikában szentelték pappá 1993-ban. 1994-től Pápai Lajos egykori győri püspök titkára volt, majd a Káptalandombon eltöltött 10 év után került hozzánk, hogy lelkipásztorként azt tehesse, amire már gyermekkorában meghívást érzett az Úrtól.

Nagy odafigyeléssel terelgeti a fiatalokat, mindig is szívügyének tekintette a közösségépítést. Sokunk számára a nyár eleje a fergeteges hittantábort jelenti, amit Zsolt atya segítőivel együtt fáradságot nem kímélve szervez évről évre, idén már kilencedik alkalommal.

2010 novemberében a Szentlélektől vezérelve elindította az Ifjúsági Kört, melyben a bérmálás szentségében részesült hívő fiatalokat gyűjti össze. Zsolt atya mindig hangsúlyozza, hogy „a Szentlélek egyedül közösségeink teremtő, éltető lelke. Rá kell csak bízni ügyünket.” Büszke vagyok rá, hogy „ifis” lehetek. Örülök, hogy egy olyan közösség tagja vagyok, melyben hasonló lelkületű fiatalokkal tölthetem szabadidőmet. Sok életre szóló barátság és szerelem köttetett már itt. Felejthetetlenek a téli és nyári ifis táborok, kirándulások, a közös méta.

Zsolt atya rendszeresen látogatja az idős, templomba eljönni nem tudó híveket, szervez hitoktatást felnőtteknek is, meglátogatja a kórházban fekvőket, a Plébániai Est keretén belül pedig az öttevényi templom minden hónapban otthont ad egy-egy színvonalas előadásnak.

Úgy gondolom, Zsolt atya papi jelmondatához hűen próbálja élni a hivatását: „Mindenkinek mindene lettem” (1Kor 9,22). Minden korosztályt próbál a maga helyén kezelni és segíteni, mindezt önfeláldozóan és lelkiismeretesen, önmagát hátrahagyva teszi. Reméljük, még sokáig magunk közt tudhatjuk, hiszen Ő a MI papunk.

A MI atyánk univerzál,
szereti a rendet,
villanyt szerel, ajtót csinál,
megtöri a csendet.
Ha az Ifikörnek vége,
négy keréken jár vadászni,
nem baj, szarvas jön-e éppen,
a testület majd jóllakik.
A MI atyánk olyan sportos,
fut, mint a nyúl, tűzön-vízen,
késni látni sose fogod,
sílécen vagy biciklivel.
Állatbarát, de még milyen!
Hogyha kint van az udvarán,
Kormi kutya lohol, figyel:
„Hol van a labdád, kiskutyám?”
Kívánjuk a MI atyánknak,
legyen sokáig még köztünk,
éljen Isten áldásával,
s el ne menjen soha tőlünk!

Szöveg: Koppi Flóra

Vers: Sallai Regina

Képek: Fehér Katalin

Az Öttevényi Ifjúsági Kör nevében


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »