Az én papom: Ádám Miklós

Az én papom: Ádám Miklós

„Az én papom” kampányunkra szeretettel várjuk olvasóink írásait 500–2000 karakter terjedelemben, jó minőségű fotóval (jpg formátumban). Ádám Miklós atyát, a budapest-kispesti Nagyboldogasszony-főplébánia volt káplánját Leitner Tünde mutatja be.

„A papság az Egyház szíve, és benne minden pap az Egyház kincse.” Az én papom, akit a Jóisten örökre a szívembe írt: Ádám Miklós káplán atya. Mert Ő olyan pap, mint amilyennek Jézust képzeljük el; és aki a bíboros atya felkérésére hamarosan Rómába költözik, ószövetségi teológiát tanulni.

Szentmiséi, melyeket átél és bemutat számunkra, szívéből szólnak, és aki a szívét adja, önmagát adja. A hit, a remény, a szeretet és a béke liturgiái ezek, ahol érezhetően jelen van Jézus. Őáltala és őbenne.

Homíliái, gondolatai és felnőttek számára szóló katekézisei mutatják, hogy az evangéliumból merít, és imádságos elmélkedéseiből, mérhetetlen tudásából, rendkívüli bölcsességéből táplálkozik.

Imáira, énekére és mozdulataira könnyes szemmel, meghatódva figyeltem mindig. Ahogy szereti Istent  és ahogy átnyújtja a legnagyobb kincset: Jézust. EZ KEGYELEM.

Gyóntató atyámként nála éreztem először, hogy az ő személyén át Istenhez szólhatok, s rajta keresztül Jézus szól hozzám.

A Jóisten áldása és kegyelmének gazdagsága kísérje élete minden napján!

Hálaima – amit én köszönhetek Miklós atyának:

Atyát és égi áldást,
Áhítatom csendjét,
Betegek szent kenetét,
Cirenei Simon imáját.
Csodaszép misét, homíliát,
Decemberben adventi Jézus-várást.
Egekbe emelő Miatyánkot,
Éneklő szívű emberarcot.

Feloldozást kapni,
Gondviselésben bízni,
Gyógyító szavakat hallgatni,
Hinni… a hihetetlent is hinni.
Imádságban elégtételt tenni,
Jézust magamban meglátni,
Keresztet hamuból homlokomra,
Litániát májusra, júniusra.
Myra püspökét neve napján köszönteni,
Nagyböjti és azutáni katekézisben elmerülni.
Októberi álomszép rózsafüzért imádkozni,
Ölelést félve kérni és kapni.
Papi hivatást ünnepelni,
Remegő szívvel is búcsúzni,
Sírva viszontlátást remélni.
Szó és énekhang csodáján meghatódni,
Templomi találkozás örömére várni.
Új szívet és új lelket sürgetve kérni,
Ünnepelni az Atyát, a Fiút és a Szentlélek Úristent,
Vízkeresztkor megújított keresztséget.
Zokogó,vérző szívvel keresztutat járni,
Zsoltárt mormolva álomba zuhanni.

dr. Leitner Tünde


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »