Az élősködő párt „súlytalanságot” pedz

Most „mérlegfőösszegről” regélni olyan, mint ha a bankrabló kevesellné az ellopható napi bevételt.

„Súlytalanná vált, egyre inkább csak végrehajtói szerepet tölt be” – fogalmazta meg bírálatát egy élősködő párt. A helyi önkormányzatot bírálta az a kompánia, amely galeri csak külföldi ukázra kapott képviselői helyet egy tagállam törvényhozásában.

Mintha a bolha köhögné, hogy a gazdajószág kevés almatolvajt riaszt el.

Színtiszta külföldi beavatkozás történt egy tagállam belpolitikai életébe két évvel ezelőtt. Egy nagy állam ukázba adta, hogy adott tejfeles szájú bohócnak be kell kerülnie a törvényhozásba, s ezzel feladattal egy szélsőbaloldali pártot bízott meg.

A szélsőbaloldal morgott, de végrehajtotta az ukázt.

A listán helyet szorított a bohócnak – akitől maga a szélsőbalos paprikajancsi is viszolygott -, így a korábban már megbukott ripacskodó újra széket kapott a Házban, az ország adófizetőinek pénzéből busásan élhet négy évig, s lefetyelhet a nyilvánosságban.

Sajnos, a demokráciába ez is belefér.

A döbbenet, hogy a másfél évig egyszemélyes párt most „súlytalansággal” vádol meg egy olyan vezetőt, aki csődtömeget vett át az előzőleg 20 éven át dühöngő szélsőséges kiárusítótól, és 2010 után sikeresen elkerülte a város összeomlását.

A „párt” mostanra már meghízott: immár tucatnyi pojácából áll.

„A költségvetésében a bevételi főösszeg kisebb, mint korábban” – panaszolták az élősködők. Ha bohózatban szerepelnének, akkor sem kapnának tapsot. Ugyanis még jól emlékezik a közösség arra, hogy a szélsőséges előd adósságválságba döntötte a települést.

Most „mérlegfőösszegről” regélni olyan, mint ha a bankrabló kevesellné az ellopható napi bevételt.

„Fővárosi cégeket államosítottak” – sorolják fel szemrehányásként azok, akik korábban húsz évig nem szóltak egy szót sem a fővárosi cégek kótyavetyélő privatizálása, drága telkek 99 évre történő elajándékozása ellen.

„A fejlesztésekhez hitelfelvételre is szükség van.”

Ezt a bornírt mondatot azért bonyodalmas kommentálni, mert az elmúlt 26 évre visszatekintve is nehéz fájdalmasabb példát találni arra, hogy a közvéleményt teljesen balgának nézik.

2010-ben ugyanis a település nyakig az adósságban úszott.

Nem fejlesztésekre vette föl ugyanis előzőleg a szélsőség a hitelt, hanem a zűrzavarban történő tovább evickélésre. Kihúzni az időt, hogy 2010-ben valaki vegye át a csődtömeget – még összeomlás előtt.

Hogy az összeomlás már az utód bűne lehessen.

Az összeomlás elmaradt, ez sokak érdeme, ám rosszul kommunikálták a sikert. Így a szélsőség most eljátszhatja, hogy ha nem is eredményt, de még úgy-ahogy menedzselhető állapotot hagytak hátra húszéves rémuralmuk után.

Az élősködés mérgezi a demokráciát.

Építésre teljesen alkalmatlan, de az önérdek érvényesítésében rendkívül tehetséges egyedek gátlástalanul és fantáziadúsan hazudnak. Ezzel erkölcsileg lehúzzák magukhoz a mocsárba a társadalom egészséges részét is.

Valahogy tisztábbá kell tenni a demokráciát.

Elvben nem avatkozhat be külső hatalom sehol a belpolitikai életbe, így a parlamenti választásokba sem. Elvben… A gyakorlatban azonban ez folyamatosan zajlik. 2002-ben egy nagy állam nagykövete a választás napján látogatott el két szélsőséges párt székházába.

Titkosítása alól feloldva – ez a CIA-sorozat címe.

Maga az USA ismeri be hivatalos filmekben, hogy évtizedekkel korábban CIA-akciókkal buktatott meg demokratikusan megválasztott vezetőt. Tíz-húsz év múlva a Hercegprímás utcai 2002-es műveleti központ titkairól is föllebben a fátyol.

Akkor azonban az Elvtársak már a hamut is mamunak mondják.

Jogilag kikezdhetetlenek az élősködő politikusok. Erkölcsi lenullázottságukat azonban érzékeltetni lehet velük. S ezt meg is kell tenni.


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »