Az együttérzés teljes hiánya

Az együttérzés teljes hiánya

Olyan történetnek vagyunk részesei, amely alapjaiban véve örömteli, mégis sikerült szomorú irányba terelni: ugyanis Orbán János Dénes nem egyeztetett a magyar irodalom szervezeteivel akkor, amikor szerzett az államtól 150 millió forintot irodalmi tehetséggondozásra, és összegründolta a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft.-t. Irodalmi léptékben hatalmas összegről van szó, annyiról, amennyi nagyjából az összes magyar írószervezet éves állami támogatása. Tehát Orbán János Dénesnek sikerült egyedül minden szervezetnél nagyobbra nőni, tulajdonképpen egy pillanat alatt.

Nem kellett ehhez más, mint az az urambátyám-viszony, amely alapjaiban jellemzi politikai és egyébként kultúrpolitikai életünket is. Vagyis ennyi a történet: Orbán János Dénes jól ismeri Szőcs Gézát, Szőcs Géza jól ismeri Orbán Viktort. És már meg is van a 150 millió forint. Ez így megy; mindenki tudja, hogy így megy, de legalább vannak, akik azt szeretnék, hogy ne így menjen, legalábbis erre utal, hogy pénteken dugig megtelt az ELTE BTK főépületének 34-es előadója – és ez a történet szomorú részében mégiscsak megcsillant valami reményt. Azt, hogy a fiatalok talán a jövőben is képesek lesznek kiállni önmagukért és azért az erkölcsi minimumért, amelyet most tulajdonképpen deklaráltan is átlépett a tehetséggondozó kft. – minden gond nélkül. Mert mint ahogy azt többször is hallottuk-olvastuk korábban is számos nyilatkozatban: jó helyen kopogtatni profizmust jelent, legalábbis Orbán János Dénes szerint, tehát az is a jó író ismérve, ha tudja, kihez kell fordulni akkor, ha pénzre van szükség.

Tehát tényleg nem a szakmai felkészültség a fontos, nem az, hogy civil szervezetek egyeztetései után, szakmai egyetértést követően fogadja be az állam az olyan kezdeményezéseket, mint amilyen ez a cég is, hanem az, hogy jó ajtón kopogtassunk? Mert ha arra a költő- és írógondozásra gondolok, amely ebből a kft.-ből most kinő, akkor csak az jut eszembe, hogy az oktatók ilyen példával járnak elöl. És ez baj, iszonyú nagy baj: ahelyett, hogy jó példát mutatnának, egyértelműen betagozódnak abba a rendszerbe, amelynek fiatalon maguk is ellenzői voltak.

Orbán János Dénes igyekezett arra terelni a pénteki beszélgetést, hogy ez a 150 millió forint nem az amúgy is a kultúrára szánt összegekből fog hiányozni, hanem máshonnan, esetleg a stadionépítésekből, ugyanis a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőn keresztül kapták, nem az Emberi Erőforrások Minisztériumától. A Magyar Idők, vagyis a deklaráltan kormányközeli napilap kulturális rovatának vezetőjeként tehát a stadionozással szembe megy Orbán Viktorral, másrészt viszont egyáltalán nem megnyugtató módon próbálja védeni pozícióját.

A legszomorúbb mégis az együttérzés teljes hiánya volt a pénteki kerekasztal-beszélgetésen, ugyanis Orbán János Dénes azt találta mondani, hogy a cégtől függetlenül „mindenki ugyanúgy végezheti tovább a maga dolgát”. Ehhez tette hozzá Fehér Renátó költő, a délután moderátora: „üres zsebbel”. Mire Orbán János Dénes csak annyit kérdezett: „És?”

Hát így.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 03. 07.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »