A Szombathelyi Egyházmegye családtáborának Velemben Novákfalva Üdülőfalu ad helyet július 5. és 9. között. 40 családból 190-en érkeztek a táborba, melynek a szinodális út fő témái alapján Közösség, részvétel, misszió a mottója. Július 7-én a részvételről Székely János szombathelyi megyéspüspök tanított, majd a Szent Vid-kápolnában Marton Zsolt családreferens püspök mutatott be szentmisét.
Idén hatodik alkalommal rendezi meg a Szombathelyi Egyházmegye családpasztorációs bizottsága az egyházmegye családjai számára a táborát. Busáné Markovits Eszter, az egyik szervező elmondta, négy éve volt utoljára ilyen jellegű táboruk, amire általában háromévente kerül sor, tavaly pedig a NEK-re készültek. Sokan vannak a visszajárók, de számtalan olyan család is eljött, akik még nem vettek részt a családtáborban.
A kisebb gyerekekkel a szülőknek szánt programok alatt – mint amilyen az előadás, kerekasztal-beszélgetés, fórum, kiscsoportos beszélgetések – fiatalok és az egyházmegye kispapjai foglalkoznak. A programok lehetőséget nyújtanak a családok közötti ismerkedésre és természetesen a kikapcsolódásra is, például táncház vagy kocsmakvíz formájában. A lelki elmélyülésre a közös, akár éjszakai szentségimádások és a mindennapos szentmisék adnak alkalmat. A házastársaknak külön időt szántak az egymással való beszélgetésre, a fiatalok pedig korosztályuknak megfelelő programokon vesznek részt.
Az ötnapos esemény szerdai napján Korzenszky Richárd OSB tanított a közösségről, csütörtökre Székely János püspököt, péntekre pedig a Kunszabó házaspárt, Pannit és Zolit hívták, hogy a részvételről, illetve a misszióról tartsanak előadást a szülőknek. Az egyházmegye új segédpüspöke, Fekete Szabolcs Benedek is jelen volt házigazdaként az általa ajánlott helyszínen.
Novákfalva Velem szélén található. Az üdülőfaluban 56, ősmagyarokról elnevezett, szinte mesebeli kisház fogadja a pihenni vágyó családokat gyönyörű környezetben, melyben számtalan lehetőség adódik a sportolásra. A Csűr vendéglő sajátos hangulatával kitűnő és igényes helyszíne az étkezéseknek. Az üdülőfalu nemcsak a magyar történelemnek, hanem kultúrájának is emléket állít híres embereinket ábrázoló mellszobraival. A sportpályán egészen különleges játszótér várja a kicsiket, ahol még „ládavasútazni” is lehet mindenki nagy örömére.
Csütörtökön érkeztünk a családtáborba. A szülők éppen Székely János előadására gyülekeztek a tágas konferenciateremben, ahonnan a vidáman métázó gyerekekre is rá lehetett látni. Ha néha el is eredt az eső, a lendületük nem hagyott alább, legfeljebb fedett helyre vonultak át, hogy másféle játékokba fektessék az energiájukat, amit az együttlét öröme adott.
„A részvétel szó értelme: magamra veszem mások terhét, keresztjét, egy vagyok velük” – magyarázta Székely János, majd két történetet mondott el ezzel kapcsolatosan. Az első tanulsága az volt, mindenki része az Egyháznak, a nagyok és a kicsik is, és a kicsik néha fontosabbak. A másik azt bizonyította, ha a közösségeinkben nincs helye a szegénynek, a nehéz embernek, a hajléktalannak, a cigánynak, az idősnek, akkor hamar Jézusnak sem lesz, hiszen mindnyájan egy test tagjai vagyunk, amelyek egymással összefüggnek.
Tanításában arról is beszélt, hogy az ókori szóhasználatban a szentségre a szimbólum szót használták, aminek a jelentése ’összetett, összeilleszteni, összetenni’ volt. A szimbólumok a látható jelből és a láthatatlanból állnak, mint ahogyan a szentség is. Az Egyház is ilyen értelemben szentség: látható közösség, amelyben Jézus lelke lakik.
A misszió az Isten túlcsorduló szeretete. Az Atya küldi a Fiút, aztán a Szentlelket. „Ahogy az Isten kiárad természetéből fakadóan, úgy az Egyháznak is természetes, hogy áradjon, az evangéliumot sugározza. Ha az Egyházunk nem ilyen, akkor a lényegét, a természetét elveszítette. A házasságban, mely ősképe a Szentháromságnak és az Egyháznak, ugyanígy van: árad a szeretet férj és feleség között, eggyé lesznek, ez természetes módon túlcsordul, termékeny lesz, életet adó.” Az Egyház lényege, hogy só és világosság legyen – figyelmeztetett a megyéspüspök apostoli küldetésünkre.
A szinódus három alappillére tehát: a közösség, az egység az Atyával és egymással, valamint a misszió. Ferenc pápa szeretné, hogy a szinóduson mindenki vegyen részt, máskülönben a közösség és a misszió lényege veszik el, ideológiává, hiteltelenné válik – hangsúlyozta. – Minden keresztény küldetést kap a keresztségben Krisztustól. Isten egész népe – egységben a püspökökkel és a pápával – soha nem tévedhet, mert a hitérzékét a Szentlélek vezeti. Mindnyájan részesei vagyunk Isten titkának, és a részvétel elsősorban ezt jelenti, nem valamilyen mozgalmat.
A Szentatya a szinódusról írt dokumentumát magyarázva kiemelte, indulnunk kell a periférián lévők felé, mint ahogy Jézus küldetése is szólt a kafarnaumi századoshoz vagy a szamáriai asszonyhoz. Brazíliában, Ferenc pápa környezetében a jezsuita plébánián szombaton a papok és kispapok meglátogatták az embereket. Vasárnap ezért is volt zsúfolásig tele a templom, hiszen mindenki fontosnak érezte magát.
A család témájára is kitért a püspök. Arra buzdított, vizsgáljuk meg, hogyan lehetnénk szinodális, azaz egymást és a Bibliát meghallgató család. Hangsúlyozta,
Érdemes elgondolkodni azon is, hogy a gyerekekkel, sőt a nagyszülőkkel hogyan tudnánk megélni ezt a szinodalitást – buzdított.
A részvétel azt is jelenti, hogy – mivel egy test vagyunk – részt vállalunk mások szenvedéséből is. A történet szerint Gerhard karmester baleset miatt tolószékbe került, és bezárkózott. Egy idősebb kórustag kérésére sem látta be, mennyire nagy szükség van rá, és tolószékben is vezethetné a kórust. A búcsú alkalmával Gerhard senkit nem talált a próbateremben. Egyszer csak kinyíltak az ajtók, a kórustagok begurultak mind, tolószékben. Gerhard azonban arra kérte őket, álljanak fel, hiszen nincs olyan kórus, ami ülve próbál, „főleg az nem, amit én vezénylek”.
Előadását kiscsoportos beszélgetések követték, melyek után a csoportok megosztottak egy-két gondolatot a nagy közösséggel. Székely János és Fekete Szabolcs Benedek az írásban és szóban feltett kérdésekre is válaszoltak, ami érintette a szinodális folyamat végcélját, a katolikus iskolákban folyó nevelést, a papok melletti kiállást és a velük való kapcsolat elmélyítésének lehetőségeit, a kisgyerekekkel való miselátogatás kérdését.
Délután Székely János találkozott mintegy harminc-negyven fiatallal. Buzdította őket a hit továbbadására, megélésére, megvallására. Az elmélkedés után minden fiatal beszélt arról, mi az, ami közelíti őket a hithez, illetve eltávolítja őket tőle, valamint milyen élményeik vannak hitük megvallásáról.
A családok eközben, bármennyire is esett az eső, nekivágtak a hegyen épült Szent Vid-kápolnának az erdőn keresztül, ahova a fiatalok is követték őket, többek között a sárváriak tizenöten Majlát Tihamér, fél éve szentelt pap vezetésével.
A festői környezetben álló Szent Vid-kápolnában a szentmise főcelebránsa Marton Zsolt volt; Fekete Szabolcs Benedek, Majlát Tihamér és Gyöngyös Balázs nagykutasi plébános koncelebráltak az egyházmegye kispapjaival és rengeteg kisebb-nagyobb gyermekkel körülvéve.
Marton Zsolt a szentmise elején elmondta, családreferens püspökként a szívében hordozza az egyházmegyék családjait. A szün odosz azt jelenti: ‘egy úton együtt’. A II. Vatikáni Zsinat szerint az Egyház Isten vándorló népe, tehát együtt egy közös zarándoklaton vagyunk az örökkévalóság felé.
Homíliájában az Ozeás prófétától vett aznapi olvasmányt magyarázta először, ami a családokhoz különösen szólt: Istenről mint édesanyáról beszélt, az ószövetségi zsidóságról pedig gyermekként, akit felnevelt, ruházott, dajkált; de a szakasz végén megjelent a védelem férfias tulajdonsága is.
Szereti a nőt és a férfit, az asszonyt és a férjet, a családanyát és a családapát.
Az evangéliumban Jézus elküldi a 72 tanítványát. Az apostolok körüli tanítványok olyanok, mint a papok, püspökök, egyéb szolgálattevők melletti Krisztus-hívők. Mindenkinek van küldetése az Egyházban a világ felé. A gyógyító-befogadó szeretet a családok hivatása is – biztatott.
A családok világtalálkozóján a nyitóalkalom köszöntőbeszédében a Szentatya elmondta: „Legyetek irgalmas szamaritánusok!” – idézte Marton Zsolt a friss római élményét. – Sokat jelent, ha a családtagok meg tudják hallgatni egymást, és a kívülről jövőknek is gyógyító, ha nem tökéletes, de szerető családdal találkoznak.
Jézus radikális dolgot mond: Ne vigyetek magatokkal semmit, csak ami szükséges – folytatta az evangélium magyarázatát. – Szükség van eszközökre, de az ember ne az eszközökben bízzon! Fontos a jó mikrofon, de ha az ember nem tanul meg szépen beszélni, a mikrofon nem javítja ki. A mikrofon csak azt hangosítja ki, amit belemondunk. Ugyanígy, ha hiteles a tanúságtételünk, a szeretetünk, akkor ezt sugározzuk akkor is, ha nincsenek hozzá különleges eszközeink. A legcsodálatosabb technika sem tudja pótolni az evangélium szeretetét, igazságát.
Szerző: Vámossy Erzsébet
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
