Az ecuadori földrengésben elhunyt nővér élettörténete

Az ecuadori földrengésben elhunyt nővér élettörténete

Április 16-án az ecuadori földrengésben életét vesztette Clare nővér és öt posztuláns is, akik Az Anya Otthona Szolgáló Nővéreiként Playa Prietában éltek. Clare nővér történetét ez alkalomból osztotta meg az EWTN amerikai katolikus televízió, akik műsoraiban éveken át közreműködött.

Az Észak-Írországból származó Clare Theresa Crockett 33 évesen vesztette életét. Az ecuadori Playa Prietában, a Sagrada Familia-iskolában négyszáz gyermeknek tanított zenét; akkor is éppen gyerekeknek tartott gitárórát, amikor a 7,8-as erősségű földrengés romba döntötte az iskolaépületet. Feltételezések szerint a gyerekeket próbálta biztonságos helyre juttatni, amikor a lépcsőház összeomlott.

Clare nővér 18 évesen lépett be Az Anya Otthona nővérei közé; 2010-ben tett örökfogadalmat; a megszentelt élet első éveiben írta az alábbi sorokat.

„Katolikus családban nőttem föl. Derryből származom, Észak-Írországból. Olyan helyről, ahol gyerekkoromban a »katolikus« és »protestáns« szavak politikai terminusok voltak. (…) A katolikusok, akik egységes Írországot akartak, gyilkolták a protestánsokat, a protestánsok, akik nem akartak egységes Írországot, gyilkolták a katolikusokat. Az, hogy katolikus vagyok, ennyit jelentett számomra. Isten semmilyen szerepet nem játszott az életemben. Abban a társadalomban, ahol a gyűlölet uralkodott, nem volt hely Isten számára.

Kicsi koromtól kezdve színésznő szerettem volna lenni. Tizenöt éves korom táján egy ügynökséghez kerültem. Televíziós műsorokat vezettem, színdarabokat írtam, színházban játszottam, díjakat nyertem, és 18 évesen még egy mozifilmben is kaptam egy kis szerepet (Paul Greengrass Bloody Sunday című filmjében – a szerk.).

Nagyon szerettem bulizni. A hétvégéim, úgy 16-17 éves koromtól kezdve, abból álltak, hogy ittunk a barátaimmal. Minden pénzem alkoholra és cigire ment el. Egyik nap fölhívott egy barátnőm: »Clare, akarsz ingyen utazni Spanyolországba?« Ingyen út Spanyolországba – gondoltam –, tíz nap bulizás a napfényes Spanyolországban – persze hogy megyek! Egy hét múlva kellett találkoznom jövendő útitársaimmal. Beléptem a szobába: tele volt negyvenes-ötvenes emberekkel, és mindegyiküknek rózsafüzér volt a kezében. »Mind Spanyolországba utaznak?« – kérdeztem, rettegve sejtve a választ, amit három másodperc múlva hallhattam is: »Igen, mind a zarándoklatra megyünk«. Bizony, kedves barátaim, tíznapos zarándoklatra indultunk! Próbáltam kihátrálni belőle, de addigra rajta állt a nevem a jegyen, mennem kellett. Most már látom, a Szűzanya találta ki ezt az utat, hogy hazavezessen, vissza magához és Fiához.”


A zarándoklatot Az Anya Otthona közösség szervezte, akik nem sokkal később egy olaszországi útra is elhívták Clare-t, ahol, bár – saját szavai szerint – elég felszínesen állt a dolgokhoz, mégis szólt hozzá az Úr. Azt kérte, éljen úgy, mint a nővérek: szegénységben, tisztaságban, engedelmességben. „Automatikusan azt válaszoltam: Én nem lehetek apáca! Nem tudom letenni az alkoholt, a cigit, a bulizást; nem hagyhatom ott a karrierem, a családom. Ha Jézus valamire kér minket, megadja hozzá az erőt és a kegyelmet is, efelől semmi kétség. A segítsége nélkül nem tudtam volna megtenni, ami ahhoz kellett, hogy válaszoljak hívására, és kövessem őt.

Miután már tudtam, mire hív el, még egy nagy kegyelmet adott az Úr, mialatt Angliában forgattam. Hirtelen megláttam, hogy noha úgy tűnik, mintha mindenem meglenne, valójában nincsen semmim. Hatalmas ürességet éreztem, ahogy az ágyamon ültem a hotelszobában. Úgy tűnt, elérek mindent, amire valaha vágytam, és mégsem voltam boldog. Tudtam, hogy csak akkor lehetek valóban boldog, ha azt teszem, amire az Úr kér. Az Úr megmutatta nekem, hogy a féktelen életmódom mélyen megsebzi az ő szent szívét. Tudtam, hogy mindent el kell hagynom, és követnem őt. Tisztán láttam, hogy arra kér: bízzam meg benne, tegyem az életem az ő kezébe, és legyen hitem.

Most boldog megszentelt életet élek Az Anya Otthona szolgálólányai között. Szüntelenül csodálom, hogyan működik az Úr a lélekben, hogyan alakítja át teljesen valaki életét, és ejti rabul a szívét. Köszönöm neki az irántam való türelmét. Nem kérdezem, miért engem választott, csak elfogadom. Teljesen rá és Édesanyánkra hagyatkozom, és arra kérem őket, adják meg nekem a kegyelmet, hogy az lehessek, amit ők szeretnének.”

Forrás és fotó: Aleteia.org; CatholicHerald.co.uk

Magyar Kurír
(vn)


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »