Az amerikai zombidemokrácia

Az amerikai zombidemokrácia

Piréz május elsején még elnevetgélt azon, hogy a baloldal volt olyan előzékeny és kinyírta magát.

Benne van egyfajta bizakodás, optimistábban tekint a jövőbe, mint a szoborba foglalt Haladás a Csepeli Vasművek előtt, hisz bár az agónia nálunk is fájdalmas volt és húsbavágó, végül eljutottunk a kedélyes viktoriánus posvány langyos lábvizébe, amikor a legvérmesebb balos értelmiségi legnagyobb baja is az, hogy idehaluzza a gulyáskommunizmust Kádárjanival.

Benne van egyfajta bizakodás, optimistábban tekint a jövőbe, mint a szoborba foglalt Haladás a Csepeli Vasművek előtt, hisz bár az agónia nálunk is fájdalmas volt és húsbavágó, végül eljutottunk a kedélyes viktoriánus posvány langyos lábvizébe, amikor a legvérmesebb balos értelmiségi legnagyobb baja is az, hogy idehaluzza a gulyáskommunizmust Kádárjanival.

Ebben akár még lehetne is valami, hisz az Öreg és Vitya egyaránt nemes plebejus egyszerűséggel kommunikálnak és szeretik a focit. A különbség talán annyi, hogy most nem az IMF, hanem a saját pénzünk éljük felfele. Saját gazdasági valós teljesítményünkből (plusz az EU-val szembeni pozitív mérlegünkből) és nem külföldi hitelek infúziója révén van kicsit több virslink, langyos sörünk meg trabantunk.

De a világnak nincs vége – nemhogy Hegyeshalomnál, de az Atlanti-óceán partjainál sem és Amerika tényleg későkommunistásat játszik.

Az egész amerikai gazdaság – Schiffer András okoskodó kifejezésével élve – „szerkezeti téren tagolatlan”, ami azt jelenti, hogy miközben a pénzpiacok és a banki szféra meg a gigavállalatok elképesztő profitokat tesznek zsebre, a Soros-félék milliárd dolláros tételekben hedge-fundoznak, offshoroznak és talicskával tolják a pénzt haza, addig az Egyesült Államokban egész régiók szakadnak le véglegesen. Az amerikai középosztály felszívódott, a gazdasági növekedésről meg a külpolitikai részlegben olvashatnak a napilapokban.

Ez ismerős lehet nekünk a kilencvenes évek Magyarországából, számunkra már nyilvánvaló tény, hogy ez hova vezet. A nagy elmaradottságunkban úgy tűnik, megelőztük olyan 20 évvel a fejlett nyugatot, már ami a baloldali ámokfutásban való megdöglést illeti. Az obamai glasztnoszty és peresztrojka Amerikába most gyűrűzik be, és nem tudhatjuk, hogy ennek mi lesz a vége: győz a józan ész és az amerikai „nép” eredendő demokratizmusa (ami a lelkük pici mélyén dobog az alapító Atyák Függetlenségi Nyilatkozata óta) vagy tovább folytatódik a keleti parti kommunista, radikális baloldali értelmiség ámokfutása.

A palackból kiengedett kommunista szellem dorbézol Sandersszel, Obama-örökséggel, Planned Parenthooddal, transzklotyóval, Black Lives Matterrel, politizáló celebekkel, szimbolikus kulturkampffal, közben a gazdasági összeomlás töretlen. És elnézve a legújabb jelentéseket, ebben sok változás nem is várható, mivel Hillary Clinton győzelme előre lejátszott meccs.

Amerika novemberben úgy választ, ahogy mi, magyarik utoljára 1986-ban: vannak jelöltek ugyan, akik kampányolnak is, de a Hazafias Népfront és az MSZMP közös jelöltje győzni fog.

Demokratikus eljárásnak álcázott diktatúra, ahol a valódi döntést már akkor meghozták, amikor a Nép még nem is tudta kire szavazhat. Ez lett Hillary, akit „kinevezett” első titkárnak a Wall Street, Soros Gyuri és a Planned Parenthood lobbi, a Népnek meg marad az „ünnepélyes beiktatási ceremónia”.

Az amerikai életvédők például hüledezve nézik, hogy miként történhetett meg a babamarcangolós kurva kimosdatása a szervkereskedelem és tömeggyikosság, az emberi szervtenyésztés nemhogy vádja, de nyilvánvaló TÉNYE alól. Az eljárás: ha már nem tudsz mit csinálni, mert borult a bili, tagadj mindent és hazudd, hogy a botrány fabrikált. Pereld be a kirobbantót, és tedd tönkre az életét. A játék kedvéért állíts fel egy vizsgálóbizottságot, de gondoskodj arról, hogy annak elnöke Demokrata Párti legyen. Egy könyvkiadási simsumi révén, a férjén keresztül fizesd le 2.5 millió dollárral, formai és eljárási hibákra hivatkozva nyilvánítsd okafogyottá az ügyet, végül sikáld el az egészet úgy, mintha agyelhagyott déli fundamentalisták otthon vágták volna össze premierrel az egész cuccot, és parádézz fogadásokon, és add el magad humanitárius hősként.

Azonban most ez a történet nem a „hinterlandban”, példának okáért a messzi és vadregényes Ukrajnában zajlott, hanem épp Amerikában.

A mai aranyköpés például az volt, amikor Obama fogadta a Planned Parenthood nevű legális szervkereskedő és csecsemőtenyésztő szervezet szőke sorozatgyilkos fasiszta igazgatónőjét, és olyan nyelves-torkost toltak egymásnak, hogy a Brazzerzen előbb jött le, mint a CNN-en. Nyilatkoztak is. Mert az kell.

„A legbüszkébb pillanata volt életemnek, amikor rá tudtuk erőszakolni a keresztényekre, hogy fizessenek az abortusztablettákért.”

Ez ugye arra vonatkozik, hogy az „abortusztabletta egészségügyi alapellátás” címszó alatt társadalombiztosított gyógyszerként ismertették el. Korábban – mivel nem „életmentő”, hanem épp ellenkezőleg, magzatelhajtó készítményről van szó – a keresztény csoportok hevesen ellenálltak ennek a kezdeményezésnek. Obama azonban összefogott a PP-s ribanccal, és átverte a törvényhozáson ezt a törvényt.

Hillary Clinton meg – csatlakozva a két jóbaráthoz – rátrompfolt kampányában a történetre, és közölte, „a keresztényknek alapvetően (fundamentally) KELL megváltoztassák véleményüket az abortusz és a melegjogok kérdésében.”

Igen, jól hallottuk, egy elnökjelölt megmondja, hogy a keresztényeknek mit kell. És hogyan. Ismerős?

Annak ellenére, hogy tavaly ilyenkor még a bébimarcangolástól volt hangos a net (kishazánkban mi hoztuk elsőként), most ott tartunk, hogy a leköszönő elnök közös sajtótájékoztatót tart azzal a nővel, akinek réges-rég zselatinnal kéne kenegetni a kopaszra nyírt fejét, hogy aztán túlessünk egy pár perces áramkimaradáson valahol a kies texasi sivatag egyik eldugott börtönében. Ehhez képest Hillary is a pulpitusát verve kardoskodik a „kilencedik hónapban végrehajtott abortusz” vívmánya mellett. Mert az, hogy tulajdonképp úgy szülök gyereket, hogy a kibukkanó fejét ott helyben le is vágja a szülész, az egy vívmány, amit „meg kell védeni”.

Mint a demokráciát így en block, és természetesen megvédeni ezeket a vívmányokat kell, nem pedig a csecsemőket, gyerekeket, Amerikaiakat. Ilyen vívmány van még, pl. a buziházasság meg most a transzklotyók.

Ezeket kell megvédeni, nem pedig Amerika határait, lakosait, gazdasági és politikai érdekeit.

 

Ezt Mark Zuckerbergnek érte el azzal a nyilvánosan adományozott 992 millió dollárral  (röviden EGYMILLIÁRD DOLLÁR), amit a Mountain Viewban, Californiában lévő Silicon Valley Community Foundation szervezethez került, hogy a Facebook által gyártott pénzből meg lehessen kenni pár feminista és egyéb liberalista szenátort, és el lehessen érni, hogy a leköszönő elnök az egészségügy és a progresszió hősének nevezzen egy tömeggyilkost.

Mellesleg konkrétan csecsemőket tépnek ki az anyjuk hasából, testüket szétdarabolva kozmetikai gyógyszeripari gigacégek és milliomosok használják fel, mint nyershúst. Éljen hát az amerikai zombidemokrácia és „vívmánya”, a teljesen legális és törvényes emberi vágóhíd.Gratulálunk hozzá, Cecile Richards! Félmillió dolláros havi fizuért lehentelsz cirka 300 ezer, főleg néger bébit a szerveikért, amit eladsz. Jó kis biznisz. Ez amúgy olyan, mintha Dzserzsinszky magánvállalkozásban vinné a Gulágot, vagy lenne egy Auschwitz Kft., amelyik a Harmadik Birodalom megbízásából, közbeszerzéssel kiválasztva, de magáncégként írtja a zsidókat. Ez ma Amerika.

Már a Big Think nevű, jobboldalisággal nehezen vádolható újság is arról ír, hogy Zuckerberg a kelleténél is kedvesebben, nyíltabban és egyértelműbben zsinórozza a News Feedet demokrata oldalra. Jason Motts és Robert Mondenegro is arról cikkeznek: a Facebook „hírfolyama” nemhogy objektívnak nem nevezhető, de elfogultabb, mint a CNN és az MSNBC, amelyek köztudottan abszolút baloldali térfélen nyomulnak.

Elkezdődött az tehát, amit még csak vészharangként kongattak pár hónapja, hogy „lehet, hogy kicsit balra dől itt a dolog”. Nem. Ez balra van SZERKESZTVE algoritmusokkal, és ez immár tény. Mondenegro szerint„gondolattalan társadalmi extrémistákká” nevel minket a Facebook,mely kiegészülve a média saját természetével, még durvább eredményeket produkál. Csak egy kevésbé fontos példa a kevésbé fontos Magyariföldről: láttak már olyat, hogy egy TASZ poszt nem a hírfolyam legtetején tanyázik stabilan, annak ellenére, hogy nulla ember kattint rá bármilyen céllal?

A szálak összeérnek, hisz toljuk a Facet, a Faceből Zuckinak valag pénze lesz, a valag pénzt odaadja a PP-nek, az eladja a gyerekcafatokat, majd lefizeti a kongresszust, és mivel az elsődleges hírforrás Zucki kezében van, a történet szépen vissza is érkezett a kiindulási pontba: a libsi média orwelli üzemmódba kapcsolva „soha meg nem történtté teszi” az ügyet, a csecsemők ott se voltak. Cecile Richards meg egy hős. Tádámm.

Hogy lesz-e ezek után olyan pozitív végkicsengés, ahogy Piréz ezt látta a majális apropóján (aminél már világszerte nagyobb buli a Pride, és szemmel láthatóan politikai hasznot is többet hajt), azt én kétlem.

Egy nagy birodalom kimúlása mindenképp fájdalmas az egész világnak, Róma bukása is bár törvényszerű és előre látható volt, az Angszoc világ azonban még csak most próbálgatja szárnyait, de Lenin bácsi kis kísérlete is majd’ 100 évig tartott. Véres háborúk, belső rothadás és számos hasonló esemény előzte meg annak is a törvényszerű kimúlását. Amerikában a gazdaság épp a klotyón megy gurgulázva lefelé, a kulturkampffal meg elfedik az emberek szemét az őket körülvevő siralmas valóságról.

A kulturkampf ugyanis remekül pótolja a valóságot, ahogy végső soron a „médiaháború” révén nem is figyeltünk egy ideig annyira oda a Bokros csomagra se. Az amcsi baloldal tehát semmiben sem különbözik bármelyik ehhez hasonló kártékony képződménytől a Világpolitika terén. A baloldal mindig és mindenütt ugyanazt és ugyanúgy csinálja: szétbassza a gazdaságot, a háttérben mutyizik, élősködik és elárulja saját nemzetét, kiszolgál idegen érdekeket, közben szítja a belső ellentéteket, hisz alapérdeke, hogy ezen ellentétek közti „igazságtevőjének” szerepében tetszeleghessen.

Szóval amíg lehet, hogy pár évvel a rendszerváltás után pusztán azért, mert a nyugati baloldali pártoknak „menőbb volt az arculata” azt hihettük, hogy lényegileg is mások, mára kiderülhetett,hogy Obamától Verhofstadtig semmiben sem jobbak, mint egy Gyurcsány.

Hogy van-e okunk röhögni, az meg más kérdés.

www.tutiblog.com


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »