Az amerikai sajtó elsöprő többsége "eltrumposodott"?

Az amerikai sajtó elsöprő többsége "eltrumposodott"?

Elemzők szerint nagyon valószínű, hogy nem a média manipulálja Trumpot, hanem Trump a médiát. Ahogy a Politico című lap fogalmaz: Trump hipnotizálja a médiát.

Az öt amerikai államban tartott keddi előválasztásokon mindenütt csúfosan leszerepelt republikánus elnökjelölt-aspiráns, Ted Cruz a sajtót tette felelőssé a saját vereségéért és vetélytársa, Donald Trump sikeréért. Azt sugallta, hogy a sajtó csinált Trumpból “valakit”.

Az Egyesült Államokban meglehetősen szokatlan, hogy a politikusok a sajtót okolják saját kudarcaikért. Ez annál is inkább így van, mert az amerikai politikusok jól “kezelik” a sajtót, azaz elsajátították a média és ezáltal a közvélemény manipulálásának trükkjeit. Ez alól Donald Trump, a milliárdos ingatlanfejlesztő sem kivétel.

Ám elemzők szerint nagyon valószínű, hogy nem a média manipulálja Trumpot, hanem Trump a médiát. Ahogyan a tekintélyes Politico című lap fogalmaz: Trump hipnotizálja a médiát.

Az amerikai sajtó elsöprő többsége “eltrumposodott”: a hírek hajhászásában, nem egyszer torzítva magát a politikát is, jószerével csakis Trumppal foglalkozik. Nehéz ma úgy bekapcsolni rádiót, televíziót, fellapozni újságot, felkeresni internetes portált, hogy ott ne éppen a milliárdos elnökjelölt-aspiránssal foglalkoznának. Az elmúlt hónapokban még az is előfordult, hogy Hillary Clinton egyik győzelmi beszédére fittyet hányva inkább Trump provokációjának szenteltek figyelmet és időt a fősodratú híradók.

Az Economist című brit hetilap felmérése szerint 2015 tavasza – amikor Trump bejelentette indulását az elnökjelöltségért – és 2016 februárja között a három legfőbb amerikai televíziós csatorna (ABC, NBC, CBS) esti híradója több mint négyszáz percet szentelt Trumpnak, miközben két republikánus riválisának együttesen is kevesebb, mint száz perc jutott, és Hillary Clinton és Bernie Sanders, a demokraták két elnökjelölt-aspiránsa is együttesen fele annyit szerepelt a híradókban, mint a New York-i üzletember.

Sokan hasonlítják Saul Alinskyhoz

Trump hipnotizálja a médiát – írja a Politico hírportál. Trump hipnotizálja a Republikánus Pártot – értékelte a The Week magazin. Trump politikai tömeghipnotizőr – állítja a Forbes magazin.

Donald Trumpot sokan hasonlítják Saul Alinskyhoz. Alinsky amerikai radikális közösségi szervező volt, akinek “Radikálisok kiskátéja” és “Fenn és lenn” című műveit sokan sorvezetőnek tartják a politikai kampányokhoz. S akinek elve és tanácsa: támadni kell, folyamatosan, minden irányból, esélyt sem adva az ellenfélnek arra, hogy talpra álljon, és újragondolja a stratégiáját.

Az amerikai média csípősen bírálja és támadja Donald Trumpot. Aki egyrészt látszólag áldozata a sajtónak, másrészt – szintén látszólag – éppen a sajtónak köszönheti sikereit az elnökjelöltségért folyó küzdelemben. Pedig valójában ő irányítja és manipulálja a sajtót.

Jól kalkulált stratégia

Provokációi és gesztikulálása nemcsak szókimondás és temperamentum, hanem jól kalkulált stratégia: elvonni a sajtó és a közvélemény figyelmét a lényegesebb dolgokról és főként a vetélytársakról. Márciusban például a Michiganben és Mississippiben tartott előválasztások győztes éjszakáján olyan sajtóértekezletet tartott, amelyen szórakoztató – az amerikai lapok szerint bohóckodó – stílusával arra késztette a híradók munkatársait, hogy az ő sajtótájékoztatójának adjanak a tervezettnél jóval több teret, s Hillary Clinton győzelmi beszédét majd később, felvételről adják közre.

Lényeg az elterelés

Larry Sabato, a Virginiai Egyetem politológusa szerint a médiának meg kell törnie ezt a bűbájt, de előtte meg kell értenie a trumpi ördöngösséget. Trump “trükkjének” lényege az elterelés: mond valami ragyogót és provokatívat, majd a sajtómunkások rohannak kideríteni, feltárni, elemezni és kommentálni azt. Két-három nap eltelik ezzel, miközben Trump visszavonul, és újabb, hasonlóképpen ragyogó és felháborító dologgal áll elő, amelyre hasonlóképpen reagálnak az újságírók. A témát és a módot mindig Trump választja meg, nem is rosszul, és sikerül napokig címoldalon és híradók élén szerepelnie. Akkor és úgy és abban a témában, amikor és ahogyan ő akarja.

Michigani győzelme után például – idézi fel a Politico az esetet – Trump úgy jelent meg a sajtótájékoztatón, hogy vitt magával egy Trump magazint, egy üveg Trump vizet és egy tányér Trump-sztéket. Csupa olyan terméket, amelyet vállalatainak egyike forgalmaz. Nem egyszerű termékbemutató volt ez, hanem sajátos válasz Mitt Romney republikánus politikus pár nappal korábbi beszédére, amelyben Romney Trump üzleti kudarcairól beszélt, azt sugallva, hogy ilyen kudarcok várhatnak az esetleges Trump-elnökségre is.

Mond valamit, aztán visszaszívja

Trump médiamanipulációja nemegyszer úgy tűnhet, mint álláspontjának “egyszerű” megváltozása. Mond valamit, aztán visszaszívja. Ám ez túl gyakran történik meg ahhoz, hogy spontán véleményváltozás legyen.

Az amerikai sajtóban gyakran idézik fel, amikor Trump David Duke-ról, a fehérek felsőbbrendűségét hirdető fajgyűlölőről nyilatkozott. Először azt állította a CNN hírtelevízióban, hogy nem ismeri a hírhedt fajgyűlölőt, később azt mondta, hogy hallott róla, de nem tudja, miről is van szó, pár nap elteltével – miután már szinte egész Amerika erről beszélt – elítélte David Duke-ot. A téma feszegetésével napokig a híradások élén szerepelt, s talán még jó néhány rasszista szavazó is elgondolkodott azon, nem lenne-e érdemes Trumpra voksolnia.

A média nem felelős a Trump-jelenségért, de azért igen, hogy nem ismeri fel, ha manipulálják, vagy ha fel is ismeri, a hírek közötti kereskedelmi reklámokért sok mindenre hajlandó a tartalom rovására – állapította meg Stephen Cushion, a cardiffi (Wales) egyetem médiatanszékének igazgatója, aki európai szemmel vizsgálta az amerikai médiát, s benne Donald Trumpot.


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »