Autonómiaküzdelem mindenki ellen

Az unalomig ismert szövegektől a némi újszerűséggel is bíró felvetésekig fedték le a palettát a román pártok reakciói arra, hogy a három erdélyi magyar párt elnöke közös állásfoglalást írt alá arról, hogy egyeztetik az autonómiaelképzeléseiket.
Annyiban azonban teljes volt az összhang, hogy a román politikum egyöntetűen elutasította még annak a lehetőségét is, hogy tárgyaljanak a székelyföldi és a partiumi autonómiáról. A nyilvánvaló hazugságok mellett – miszerint Románia modellértékű a kisebbségi jogok szavatolásának terén, vagy hogy a demokratikus rendszerekben nem létezik autonómia – az autonómia alkotmányellenességét hangoztató kijelentéseken túl a nagyobbik kormánypárt egyik képviselője országos népszavazás kiírását sürgette az autonómiáról, illetve arról, hogy a választási küszöböt alakítsák át úgy, hogy magyar párt még véletlenül se juthasson be a jövőben a parlamentbe.

A nyilvánvaló hazugságokra nem érdemes szót pazarolni, amíg nem egy erre felhatalmazott magyar ember mondja, hogy modellértékű a román kisebbségpolitika – és ezt nem zsarolás vagy megvesztegetés hatására teszi –, addig csak legyintsünk. Az alkotmányellenességről szóló „érv” is megmosolyogtató – ha egy ország alaptörvénye az ország több mint egymillió polgára számára jogkorlátozó vagy annak értelmezhető kitételeket tartalmaz, akkor azt azonnal ki kell dobni, és újat kell írni helyette.

A népszavazás ötlete pedig tulajdonképpen a katalánok ügyében bevetett spanyol taktikát követi: országos referendumon döntetné el egy adott régióban élő emberek sorsát úgy, hogy az illető régió lakóit, illetve azok törekvéseit démonizálják a többség előtt. Így az elutasító eredmény borítékolható – csakhogy az ilyesminek semmi köze az elvileg az EU által is az Unió alapértékei közé sorolt – bár gyakran semmibe vett – szubszidiaritás elvéhez, miszerint minden döntést a lehető legközelebbi szinten kell meghozni azon közösségekhez, amelyeket érintenek. Elvégre mégis, mi köze egy bukaresti vagy egy konstancai románnak ahhoz, hogy a csíkszeredai vagy a nagyváradi magyar területi vagy kulturális autonómiát kapjon?

Az egyhangú elutasítás már csak azért is érdekes, mert tulajdonképpen semmilyen konkrétum nem történt, csupán a három magyar pártelnök aláírta, hogy majd, valamikor a jövőben lépnek valamit közösen az autonómia ügyében. Persze az eddig egymás ellen küzdő magyar erők közös fellépése aggodalmat kelthet a románokban, bár ők nem biztos, hogy ismerik a hátteret, miszerint az RMDSZ a konkrét lépésekre vonatkozó javaslatokat kilúgoztatta, mint ahogy az EMNT és az SZNT bevonását is az aláírásba, hogy megőrizze a 2-1-es arányt a maga javára.

Magyar oldalról ugyanakkor elhangzottak olyan ellenérvek is, hogy már csak azért sem időszerű az autonómia mostani fölvetése, mert egyrészt a román politikum az 1918-as gyulafehérvári román nagygyűlés centenáriumának soviniszta lázában csakis elutasítóan viszonyulhat hozzá, másrészt a nemzetközi konjunktúra sem kedvező, hiszen a katalán függetlenségi törekvések negatív színben tüntetik fel az autonómiát, így azt könnyebben elutasítják, mint egyébként.

Pedig épp a centenárium indokolja, hogy az erdélyi magyar közösség legalább ilyen szinten napirenden tartsa az önrendelkezés kérdését, sőt nem ártana nemcsak szimbolikus, hanem konkrét közös lépéseket is tenni. Hiszen egyes román történészek ezzel ellentétes, kínos magyarázkodásaival szemben az Erdély egyoldalú elszakításáról szóló 1918-as román nyilatkozat tartalmazza a magyaroknak nyújtandó önrendelkezést. Meg aztán kifogást mindig kényelmesebb keresni arra, miért időszerűtlen felvetni a témát, a centenáriumtól és a katalán helyzettől a globális felmelegedésen át a transznemű kék bálnák nemi életével kapcsolatos problémákig.

Az autonómiaügy mostani, év eleji fölvetése egyrészt azért fontos, hogy a centenáriumi öntömjénezésbe belefeledkezett román társadalomnak, másrészt az ünneplésben esetleg részt venni kívánó külföldi, uniós vagy tengeren túli intézményeknek és politikusoknak is jelezzük: Romániában számos egyéb terület mellett a kisebbségek helyzetét, a magyar–román etnikumközi viszonyt illetően sem felhőtlenek és ideálisak a körülmények. És amíg a román politikum csak annyira képes, hogy érdemi vita nélkül lesöpörje az asztalról a jogos magyar önrendelkezési törekvéseket, addig nem is lesznek.


Forrás:kronika.ro
Tovább a cikkre »