Ásotthalom valódi közösséggé kovácsolta a rászoruló családokat

Ásotthalom valódi közösséggé kovácsolta a rászoruló családokat

A hétvégét együtt töltöttük azzal a hat, hátrányos helyzetű magyar családdal, akik a Jobbik Szeretetszolgálat Alapítványának karitatív akciójának keretében egy hétig nyaralhattak az ásotthalmi Bűbáj Birtokon. Megható volt az a hála és összetartás, ami egy hét után a csongrád megyei nagyközségben üdülőkből sugárzott. A helyszínen lehettünk szemtanúi, hogyan képes az egymás felé fordulás, a tenni akarás és a szeretetteljes empátia vadidegen emberekből együtt lélegző, ragaszkodó, baráti közösséget formálni.

Szombat dél körül érkeztünk meg az Ásotthalmon található Bűbáj Birtokra, ahol a közel harminc főnyi csoport egy hétig élvezhette Kilb Tamás, a tanya felügyelőjének, valamint szorgos segítőinek szívélyes vendégszeretetét.

A nevéhez hű, káprázatos birtok hangulata egyből rabul ejtett, a vendéglátói jóindulat bűvköre pedig egész hétvégén végigkísért minket is.

Az már első ránézésre látszott, hogy a résztvevők teljesen fesztelenül, a hosszú éves ismeretségek bensőséges, meghitt módján viszonyulnak egymáshoz, pedig csak öt napja találkoztak először:

a különböző korú gyerkőcök vidáman rajzolgattak, vagy játszottak egymással, a felnőttek pedig a legrégibb barátságokat idéző módon diskuráltak az udvaron.

Nem véletlen, hogy Kiss Gabriella táborszervező és Baráth Zsolt táborvezető első dolga volt büszkén megmutatni a tábornapló legbeszédesebb bejegyzéseit:

“Ez már olyan, mint egy nagy család!!!”

“Az első közös családi nyaralásunk. Tökéletes volt, köszönök mindent!”

Baráth Zsolt elmondta, az első mondat csütörtökön született, de a szoros összetartozás élménye már sokkal hamarabb megérett a résztvevőkben.

A hét általa bemutatott eseményeit még röviden is nehéz számba venni, annyi előre eltervezett és spontán programon vettek részt az Ásotthalmon nyaralók.

Elmondása szerint a helység olyan nevezetességeinek megtekintése, mint Rózsa Sándor fája, a Rózsa Sándor Élményház, a Csodarét, a varázslatos hét tölgy, a Gátsori Tanyamúzeum, a Bedő Albert Erdészeti Szakképző Iskola és Kollégium, és az olyan elfoglaltságok, mint a Bogár Bálint által tartott betyárbemutató, a strandolások, kirándulások teljesen fakultatívak voltak, de a táborozók egy percig sem húzódoztak és lelkesen vettek részt a helyi és nemzeti értékeket bemutató, és kifejezetten a közösségformálást előtérbe helyező foglalkozásokon.

Kiss Gabriella elmesélte, hogy a résztvevőket az alapítvány önkéntesei kutatták föl, és hála a rendkívül nyitott pályázati rendszernek, a jelentkezők 99 százaléka részt vehetett a településen zajló jótékonysági nyaraláson.

Hozzátette, hogy az ásotthalmi turnusba az ország legkülönfélébb vidékeiről érkeztek a nehéz helyzetben lévő nagycsaládok:

Budapest, Pásztó, Szentmártonkáta, Szeged, Bükkábrány és Mezőtúr is képviseltette magát.

A szülők közül mindenki csak elfogódott lelkesedéssel tudott beszélni az Ásotthalmon szerzett élményekről. Külön kiemelték, hogy a legnagyobb segítség az volt, hogy a jótékonysági szervezet az útiköltséget is állta, mivel enélkül a többség nem engedhette volna meg magának a családi keretben eltöltött pihenést.

Többen is voltak, akik saját bevallásuk szerint “paneldzsungelből” érkeztek a déli határ közelében rejtező, gyönyörű kis ékszerdobozba, és még soha nem lehetett részük olyan nyaralásban, mint amit most az alapítványi segítségnek köszönhetően átélhettek.

A résztvevők, lehetőségeikhez mérten igyekeztek vásárolni a helyi termelők portékáiból, és többször is méltatták, milyen gyönyörű rend uralkodik a takaros nagyközségben.

A legfiatalabb apukát olyannyira magával ragadta a hely szelleme, hogy a búcsúesten kijelentette:

hogyha sikerül eladniuk szegedi panellakásukat, családostól Ásotthalomra költöznek, annyira megtetszett nekik az ott tapasztalt történelmiség és emberközpontúság.

Nem is csoda, hiszen mindenki mosolyogva mesélte, mennyire jó viszonyba kerültek a nyitott és vendégszerető helyiekkel, akik mindig nagyon kedvesek és készségesek voltak a táborozók felé, minden kívánságukat lesték, nagyon érdeklődőek voltak, megköszönték, hogy ellátogattak hozzájuk és vissza várják a messziről érkezett vendégeket.

A Bűbáj Birtok személyzetét és az ellátást sem győzték dicsérni az emberek:

többen megjegyezték, nemhogy bőségesek voltak az étkezések, de talán már kicsit túl soknak is bizonyult a rengeteg finom falat, és a személyzet mindenki igényeire odafigyelt.

Épp ezért a tanyán segédkezők munkáját és kedvességét a búcsúebédnél, és -vacsoránál is hangos tapssal köszönték meg a résztvevők és a szervezők.

Bár estére a felnőtteken látszott, hogy sok energiát kivett belőlük a hét sokadik strandolása, a gyerekek olyannyira feltöltődtek, hogy volt, akit még éjnek évadján, a remek hangulatú szalonnasütés után is nehéz volt ágyba parancsolni (utóbbi programon egyébként különösen szembeötlő volt, hogy a gyerkőcök többségének ez volt az első ilyen tapasztalata, itt fedezhették föl közösen a tábortűznél való sütögetés csínját-bínját).

A fiatalság a két hónapos karon ülőtől a harmadéves egyetemistáig képviseltette magát, és mindegyikükön látszott mennyire felvillanyozta a községben töltött egy hét. Hiszen olyan élményekkel lettek gazdagabbak, melyek örök életre szóló barátságokat szoktak kovácsolni az ifjú lelkek között, így remélhetőleg a szülők közt szövődő jó viszonyt a gyerekek is erősíteni és ápolni fogják a jövőben.

Toroczkai László, Ásotthalom polgármestere és a Jobbik alelnöke többször is kilátogatott a nyaralókhoz:

ő köszöntötte a csapatot, ő mutatott be egy-két helyi turisztikai látványosságot és ott segítette a karitatív akció sikerét, ahol csak tudta.

A településvezetőről mindenki jó véleménnyel volt, segítőkésznek, nyitottnak és rugalmasnak ismerték meg, s az egyik szülő így vélekedett róla nevetve:

“Laci már olyan legenda, mint Rózsa Sándor, neki is faraghatnának szobrot.”

Szombati búcsúbeszédében Toroczkai külön kiemelte, mennyire látszanak a pozitív változások a valódi közösséggé ért családokon és hangsúlyozta, hogy Ásotthalom mindig visszavárja majd a résztvevőket.

A vasárnapi táborbontás az érzelmes búcsúzások és a reményteljes tervezgetések jegyében telt:

mindenki örült volna, ha még egy hetet együtt tölthet a többiekkel, de minden család ígéretet tett a másiknak, hogy legkésőbb jövőre visszatérnek Ásotthalomra, de addig is akik tehetik, év közben is meglátogatják egymást.

A nyaralás végét jelző harangszó, mely eddig a programok kezdetére, vagy a terített asztal mellé hívogatta a vendégeket, most a búcsú keserédes pillanatait hozta el, lezárva egy remek hetet, de elültetve a lelkekben egy szebb, emberibb jövő reményét.

Mi is pozitív élmények sokaságával, meghatódva, talán kissé irigykedve, de büszkén indulunk vissza Budapestre, hiszen mindig öröm ilyen pozitív kezdeményezésekről beszámolni.


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »