Ascoli püspöke a halottaskamra kápolnájában mutatott be szentmisét a földrengés áldozataiért

Ascoli püspöke a halottaskamra kápolnájában mutatott be szentmisét a földrengés áldozataiért

Giovanni D’Ercole, az Ascoli Picenó-i Egyházmegye püspöke két napja a földrengés sújtotta közép-olaszországi térséget járja be, és segít, ahol tud: vigasztalja az embereket és kutat a romok között.

Augusztus 26-án a Vatikáni Rádió riportere telefonon érte el a püspököt, a vele készült interjút teljes terjedelmében közöljük.

– Éjjel kettőig voltam a helyszínen tegnap. Pescara del Trontóban ott voltunk az emberek mellett egészen addig, amíg az utolsó holttestet is sikerült azonosítani. Még mindig találnak halottakat. A rokonok nem akartak elmenni a helyszínről, segítenünk kellett, velük voltunk és bátorítottuk őket. Én magam aztán a sátrakhoz mentem, hogy megnézzem, hogyan tudtak berendezkedni. Csendben akartak lenni, de fontos volt, hogy valaki beszélgessen velük. Ott maradtam éjfélig. Aztán visszamentem Ascoliba, ahol az emberek szintén nagyon félnek, sokan az utcán aludtak.

– Nagyon megrendítő volt, amikor sikerült több gyermeket megmenteni, köztük egy kislányt, akit 15 óra múltán ástak ki a romok alól Arquata del Trontóban.

– Ezek a jelenetek reményt adnak a sok szomorúság közepette. Voltak családok, akik a végsőkig remélték, hogy élve kerülnek ki gyermekeik a romok alól, és végül halva találtak rájuk. Tegnap este nyolckor sokkos állapotban, de élve került elő egy kislány, ez valóban a remény jele volt.

– Egész éjjel kutattak a romok alatt a földrengés sújtotta területeken. Megrendítő volt látni a polgári védelem mintegy négyezer emberét, a tűzoltókat, az önkénteseket, akik a helyszíneken dolgoztak.

– Tegnap azt láttam, hogy a tűzoltók teljesen kimerültek. Kimerítő munka a polgári védelemé, az önkénteseké is. Kiástam a romok alól egy feszületet, Pescara del Tronto templomában pedig észrevettem, hogy az egyetlen kép, ami sértetlen maradt, nem más, mint a keresztények segítsége, a Szűzanya képmása.

– Az emberek érzik, hogy Olaszország és az egész világ együttérez velük? Érzik a szolidaritást?

– Igen, érzik. Bármerre is mentem, átöleltek, és azt mondták: „Köszönjük, hogy mellettünk álltok!” Természetesen ez nem nekem szólt, hanem mindenkinek. Engem öleltek át, mert éppen én voltam ott, ahogyan más papok is, mint a Caritas igazgatója, Alessio Cavezzi, aki önkénteseivel hihetetlenül nagylelkű szolgálatot végzett. Vannak ott szerzetesek és sokan mások is, rengeteget segítenek. Az emberek megköszönik. Tegnap éjfélkor, amikor a sátorvárosban búcsúzkodtam, azt mondta valaki: „Köszönjük, hogy velünk voltatok ezekben a pillanatokban, de ne hagyjatok el minket!” Igen, ez a leggyakrabban visszatérő gondolat: „Ne hagyjatok magunkra, mert semmink nem maradt.” Egy férfi azt mondta: „Most csak ti vagytok nekünk.” Ma bizonyos értelemben még nehezebb lesz, mint tegnap volt, mert ott van a sok ember fájdalma és egyre kisebb a túlélők reménye, hogy megtalálják a romok alatt szeretteiket. Még közelebb kell tehát lennünk hozzájuk.

Tegnap este hatkor szentmisét mutattunk be az elhunytakért, és ez nagyon fontos volt. Ascoli Picenóban a Mazzoni kórház halottaskamrájának kápolnájában mutattam be a szentmisét: olyan szertartás volt, amely Jézus halálát idézte fel az emberekben. Láttuk az emberek szenvedését, azokét, akik elvesztették gyermekeiket. Voltak ott apák gyermekükkel, nagyszülők, unokák, volt egy 18 hónapos kislány, egy hétéves kisfiú… Gyötrelmes volt látni, ugyanakkor igyekeztünk bátorságot és reményt önteni az emberekbe. Körülöttem ott volt sok pap és szeminarista, ők is mélyen átélték a szenvedést. Mindenki tenni szeretne valamit.

– Tegnap Ferenc pápa elhalasztotta a katekézist az általános kihallgatáson, és elmondta a rózsafüzért. Mennyire fontos a fájdalomnak ebben a pillanatában imádkozni és segíteni az embereket, hogy imádkozni tudjanak?

– Két jelenet jut eszembe a rózsafüzérről. Tegnap egy édesanya egész nap rózsafüzért morzsolt, egy önkéntesünk átkarolta közben. Ez az asszony az anyját és a fiát kereste a romok alatt. Elkeseredetten remélte, hogy élve találnak rájuk, imádkozta a rózsafüzért és végül, amikor nem történt meg a várt csoda, azt mondta nekem: „Így akarta Isten, így akarta Jézus.” Egy másik történet a rózsafüzérről: Marisol, egy 18 hónapos kislány, kis fehér koporsóban feküdt. A mellkasán egy rózsafüzér volt, a jele annak, hogy ezek az emberek hisznek és a fájdalomban is Isten mellett maradnak.

Forrás: Vatikáni Rádió olasz nyelvű szerkesztősége

Fotó: Agensir.it

Magyar Kurír
(tzs)


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »