Aranylövés – Orbánék győzelmet ünnepelnek, pedig még soha nem hibáztak ekkorát

Aranylövés – Orbánék győzelmet ünnepelnek, pedig még soha nem hibáztak ekkorát

Hát, csak keresztülverték. Ha elsőre nem jött össze a kétharmad a hiányzó ellenzéki képviselőkre apellálva, ha másodjára csak majdnem sikerült megvenni az MSZP-t – akkor harmadjára átvitték sima feles törvénnyel. Ma este már pukkanhatnak a pezsgők, csúszhatnak a csíkok a rózsadombi villákban, a balatonyi nyaralókban, vagy Ibizán. A hatalom győzelmet ünnepel – holott valójában a mai parlamenti kutyakomédia hét éve a legnagyobb bukásuk volt. 

Az első verzió szerint a kampányidőszakon kívül az összes politikai plakátot betiltották volna. Vagyis lényegében a választások előtti néhány hetet kivéve elkussoltatták volna az ellenzéket. Ez a szólásszabadságot lábbal tipró, diktatórikus, elfogadhatatlan megoldás lett volna – de legalább őszinte. Csakhogy ehhez kétharmados többségre lett volna szükség az Országgyűlésben. Ez meg első körben nem jött össze, második nekifutásra meg ugyan lepaktáltak a szocialistákkal, de végül a Szegedről felviharzó Botka keresztbe feküdt az üzletnek. Úgyhogy a Fidesz szépen elővette a minden bizonnyal már előre bekészített B tervet. Ami amellett, hogy ugyanolyan ordenáré jogtiprás, mint az előző, még

sunyi, gyáva aljasság is. 

Mert hiába tartanak tömjénszagú, kenetteljes szónoklatokat a kormánypárti politikusok a korrupció-ellenes harcról, meg az esélyegyenlőségről: ez a szabályozás valójában ez eredeti verziónál is jobban szolgálja a Fidesz érdekeit, és rosszabb az ellenzéknek. Az persze szépen hangzik, hogy minden pártnak ugyanannyit kelljen fizetne egy plakáthelyért – csakhogy a jogszabály alól az elmúlt években permanens kampányt folytató

kormány és a közéleti piszkos munkát végző CÖF (mint „független civil szervezet”) is kivételt képez

A Fidesz helyett tehát bőven lesz, aki annyiért dicséri őket és/vagy gyalázza ellenfeleiket, amennyiért akarja. A szigorú megkötés valójában kizárólag az ellenzéki erőkre vonatkozik. Őket viszont akár teljesen is lehetetlenítheti, hiszen

nem csak a bosszúból vagy szimpátiából eredő extra kedvezményeket zárja ki, de a piaci árképzés teljesen természetes módját, az alkudozást is.

Amelyet sokszor már eleve beépítenek a listaárba, hiszen a lakásunkat vagy autónkat is általában drágábban hirdetjük meg, mint, amennyiért valójában sikerül eladnunk.

Ez, hát a dolog erkölcsi, ízlésbeli oldala. Hogy e téren Orbánéknak az égvilágon semmilyen gátlása nincs, az tényleg csak azoknak újdonság, akik csak most kapcsoltak a „Magyarország” nevű tévécsatornára. Ezt a törvényt azonban nem csak morális okokból nem lehetett volna elfogadni. Ami ma történ az Országgyűlésben, nem egyszerűen szemétség, hanem

a legelemibb jogállamiság olyan nyílt, leplezetlen semmibe vétele,

amire az elmúlt 27 évben a sokat látott Kupolás Cirkusz porondján se volt még példa. 

A parlamenti horror-show már délelőtt, a Törvényalkotási Bizottság ülésén kezdetét vette, ahol Répássy Róbert szóbeli (!) módosító indítványok sorával bombázta meg a szöveget. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy a fideszes képviselő

Hírdetés

tollba mondta a szöveget, a többiek meg kézírással javítgatták át az előttük fekvő javaslatot.

Végül a testület ezt az összefirkált lapot fogadta el, és ez került az Országgyűlés elé. Ahol aztán a vitában szinte minden kormánypárti felszólalótól elhangzottak a „pártműködés”, a „pártfinanszírozás”, a „kampány” kifejezések. Amivel csupán annyi probléma van, hogy ezek olyan kérdések, 

amelyeket az Alaptörvény szerint kizárólag kétharmados törvényekkel lehet szabályozni. 

A Fidesz mégis az egyszerű, feles többséggel módosítható tájképvédelmi (igen, jól olvassa: táj-kép-védelmi) törvénybe pakolta be az ellenzéki kampányokat elhallgattató javaslatukat. Nem kell jogásznak lenni, 60 feletti IQ már bőven elég hozzá, hogy lássuk: ez ordas alkotmánytiprás. A fideszes képviselők ma azért jöttek vissza a nyaralásból, hogy a fürdőgatyát öltönyre cserélve 

jókorát rottyantsanak a saját Alaptörvényükbe.

Ez, hát a bűn. De ennél több is történt ma: hiba. Méghozzá kapitális. Orbánék ezzel a hisztérikus jogalkotási ámokfutással aláírták azt a vádiratot, amit a Jobbik a most betiltott plakátokon megfogalmazott velük szemben. 

„Ők lopnak” – mondja az ellenzéki párt. „Igen, bazmeg lopunk, neked meg kuss van, kisköcsög! – böffenti vissza a kormány. 

Ráadásul azzal, hogy a többszöri nekifutásnak, no, meg a sunyi parlamenti alkudozásoknak és trükköknek köszönhetően az elmúlt másfél-két hétben másról sem szólt a magyar közélet, mint, hogy van a Fidesz, és van legfőbb ellensége, a Jobbik. Az MSZP-vel megkötött nyilvánvaló paktum pedig akkor is hatalmas gyomros a szociknak, ha végül Botka a kaputól fél méterre becsúszva szerelt. Tehát végeredményben 

a Fidesz magával egy szintre emelte a Jobbikot, és közben még lökött is egyet a párkányon szédelgő baloldalon.

Orbán a mai napon megkezdte az általa felépített, és hét esztendeje féltve őrzött centrális erőtér szétverését. Ekkora ostobaságot ez az ember még egy-két évvel ezelőtt sem követett volna el. Ilyen szintű realitásvesztésnek, ilyen betépett őrjöngésnek komoly oka kell, hogy legyen.

Ehhez a tévedhetetlenség illúziójának, a talpnyalók és fanatikus hívek elvakult rajongásának, és az orbitálisra hízott egó sértett hiúságának mérgező elegye kell.

Az a veszélyes szintetikus drog, amit a miniszterelnök és szűk környezete intravénásan tol már jó ideje. 

Ma is belöktek egy jókora adagot. Most még az eufória, a delírium boldog pillanatait élik. Győztesnek, erősnek, a világegyetem urának érzik magukat. De minden bulinak van másnapja, és előbb-vagy utóbb eljön az aranylövés is.

(Fotó: Béli Balázs/Alfahir) 


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »