Arab orvosok Magyarországon: Már ez az otthonunk

Arab orvosok Magyarországon: Már ez az otthonunk

Jó az oktatás színvonala, a Semmelweis Egyetemnek kiváló híre van, az ország stabil, az itteniek kedvesek, és nem éreztetik velük, hogy külföldiek – vélik hazánkban dolgozó, arab országokból érkezett orvosok. A magyar kórházakban ötvenen is dolgozhatnak, s hogy munkájukat kiválóan végzik, arra bizonyíték: egyikük például Zalaegerszeg díszpolgára lett tavaly.

A tanulni vágyók körében elterjedt nézet, hogy Magyarország stabil, rendezett, nem sok gonddal küszködő ország, ami csábító számukra – felelte érdeklődésünkre a szír származású szívsebész, dr. Alotti Nasri. Hozzáteszi, sokan tudják tanulmányaikból, hogy valaha Magyarország a világ egyik legerősebb gazdaságú országa volt, tudósai, művészei, sportolói ugyancsak ismertek. Emellett az arab fiatalok szeme előtt célként lebeg, hogy komoly végzettséggel, egzisztenciát biztosító diplomával térhetnek vissza hazájukba, véli a szívsebész, akit tavaly Zalaegerszeg díszpolgárává választottak.

Ami a tanulmányok költségét illeti: az arab fiatalok körében az a közvélekedés, hogy bár az itteni képzések színvonala a legnagyobb francia, angol vagy amerikai egyetemekével nem versenyezhet, jóval kisebb költséggel juthatnak magas színvonalú képzéshez. – Nincs miért szégyenkeznie a magyar felsőoktatási intézményeknek, és az arab fiatalok a megszerzett képesítéssel bármelyik országban el tudnak helyezkedni, mert a diplomák elfogadottak – teszi hozzá az orvos.

Világos egzisztencia

Fotó: Beliczay László / Magyar Nemzet

Nasri doktornak sok olyan ismerőse van, aki elhelyezkedett az itt szerzett diplomával, nem egy közülük vezető beosztásba kerülhetett. Arra a kérdésre, ha itt állnak munkába, miért teszik, Alotti Nasri azt mondja: világos egzisztencia nyílik számukra, hiszen hat évig itt tanultak, beszélik a nyelvet, ismerik a kultúrát, sok barátot szereztek, kapcsolatokat építettek ki, többen meg is házasodtak. Újra kezdeni hét év után nehezebb és rizikósabb, véli.

A több nyelven beszélő Alotti doktor a dékánjától kapott ajánlatot, amit mérlegelt, s ugyan mehetett volna Angliába és Németországba is, úgy érezte: nem hagyja cserben az őt befogadó országot. A már végzett, itt dolgozó orvosok számát ötvenre teszi, csak a Zala Megyei Kórházban öten dolgoznak. Az itt praktizálók többsége jemeni, szír, jordániai, szudáni vagy libanoni, az egyetemekre akár százötven arab hallgató is járhat.

Utóbbi országból érkezett a győri Petz Aladár Megyei Kórház kardiológus főorvosa, dr. Amer Sayour is, aki Alotti doktorhoz hasonlóan vélekedik: szerinte is jó híre van az országnak, az oktatásnak és a Semmelweis Egyetemnek egyaránt. Emellett kiemelte, hogy az arabok kedvesnek tartják a magyarokat, akik nem éreztetik velük, hogy külföldiek.

A legjobb eredményt ő érte el

Az 1991-ben évfolyamelsőként a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen végzett kardiológus az oktatásunk jó minőségére saját példát is említ. Amikor visszament Libanonba, honosítania kellett a diplomáját, a procedúra során a négyszáz fiatalból a legjobb eredményt ő érte el, s amikor kérdezték, hol végzett, nem hitték el, hogy nem egy híres egyetemre, hanem a budapestire járt.

Sayour doktor fogorvos felesége szír, akinek már a szülei is Magyarországon tanultak, s bár nyolcéves korában a család visszatért Szíriába, szülei hazánkba küldték gyermeküket tanulni. A Magyarországon összeházasodott orvospárnak két fia született, akik szintén Magyarországot tekintik hazájuknak, miközben arabul, magyarul egyaránt jól beszélnek. A fiúk a Semmelweis Egyetemen tanulnak, a nagyobbik már kutatásokban is részt vesz, és külföldön tart előadásokat negyedévesként.

Dr. Amer Sayour tapasztalatai szerint a mai arab fiatalok közül többen keresnek állást külföldön, mint az ő korukban, ám azt mondja, gyermekeinek meg sem fordult a fejében, hogy máshol vállaljanak munkát, ha végeznek. A doktor és családja boldog, rengeteg barátjuk van, ők Magyarországot tekintik otthonuknak, amit nem kívánnak elhagyni, noha Amer Sayour minden évben kap külföldi ajánlatot.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 03. 24.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »