Apátlan gyerekek mai napig ható tragédiája

Apátlan gyerekek mai napig ható tragédiája

Az év egyik legjobban várt magyar filmje biztosan az Aurora borealis – Északi fény. A 86 éves Mészáros Márta, a Napló-trilógia és a Nagy Imre-film, A temetetlen halott rendezője most újra egy drámai történethez nyúlt, megint abból a korszakból, ami a legjobban érdekli: az ötvenes évekből. Az apátlan gyerekekről forgatott filmet, akiket a megszálló szovjet katonák nemzettek Bécsben, nagyrészt erőszakkal – a filmből az derül ki, hogy az osztrák kutatók négyszázezerre teszik az erőszakos cselekmények számát. A történet azért játszódik Ausztriában, mert az osztrákok sokkal jobban feldolgozták ezt a témát, mint a magyarok. Például egyesülete is van azoknak, akik szovjet apától fogantak – a számuk tízezres nagyságrendű –, és egy háborúval foglalkozó kutatóintézet is működik Grazban, amelynek a vezetője, Barbara Stelzl-Marx felkarolta a témát. Néhány háborús gyereknek meg is kereste az oroszországi hozzátartozóit, azzal a meggyőződéssel, hogy az igazság felszabadító erejű.

Ez az alapgondolata Mészáros Márta filmjének is, nem véletlenül. A rendező szerint Magyarországon képtelenek vagyunk úgy tekinteni a történelmi múltra, mint valami folyamatos dologra. Sok korszakot hallgatás övezett, miután lezárult: 1956-ról például évtizedekig nem lehetett beszélni. A változó politikai kurzusok pedig hajlamosak arra, hogy teljesen új történelmet próbáljanak írni, így megszakad a folyamatosság. A nyílt beszédnek sincs az ő tapasztalatai szerint hagyománya Magyarországon. A családok sem beszélik ki a tragédiákat, ahogy nincs nyílt párbeszéd például a szexualitásról sem. Mindezt a szerdai közönségtalálkozón mondta el maga a rendező.

– Ausztriában is sokáig óriási tabu volt az a téma, hogy egyesek megszülték az ellenség gyerekét. Ez olyasmi volt, amit mindenki, sokszor a gyerek elől is igyekeztek eltitkolni. Sokan hitték, hogy édesanyjuk osztrák házastársának a gyerekei – meséli Pataki Éva, a film forgatókönyvírója.

A titkolózás egyaránt érvényes volt az erőszakból született gyermekekre és azokra is, akiknek az anyja szabad akaratából állt össze szovjet katonával, merthogy ez is előfordult.

Az Aurora borealisnál nem volt könnyű dolga az alkotóknak, ha olyan filmet szerettek volna csinálni, amelynek a főszereplője nem aggastyán. Márpedig a háború idején született gyerekek ma már hetven felett járnak. Ezért az ötvenes évekbe helyezték a történetet. Ausztria 1955-ig volt szovjet megszállás alatt, erőszak még ekkor is történhetett. Például ha valaki illegálisan lépett át Ausztria területére, és a határon elkapták. És az is előfordulhatott, hogy a hosszasan Bécsben állomásozó szovjet tiszt és egy osztrák nő egymásba szerettek.

http://mno.hu/

A filmben mindkettő megtörténik. Ez a két sorsdöntő esemény határozza meg, hogy kicsoda is valójában a film főhőse, a szép, sikeres, középkorú bécsi ügyvédnő, Olga (Tóth Ildikó), aki egy nap rádöbben, hogy anyja, az idős és makacs Mária (Törőcsik Mari) nagyobb titkokat őriz, mint korábban gondolta. A film október 19-én kerül a mozikba, de már most is sokat megtudhat róla az, aki beszerzi Pataki Éva, Mészáros Márta és Törőcsik Mari beszélgetőkönyvét, az Aurora borealist, ami közel sem csak erről az egy filmről szól, hanem Mészáros és Törőcsik hatvanéves ismeretségéről, a magyar film egy legendás korszakáról, amit részben a férjeikkel, Jancsó Miklóssal és Maár Gyulával éltek meg. Arról is szól, mit gondolnak róluk, egymásról, a történelemről, a művészetről, a világról. Arról is, hogy a rendezők lényegében mindig ugyanazt az egy filmet csinálják meg, Mészáros Márta sem kivétel.

A közönségtalálkozón a rendező és a forgatókönyvíró beszélt a film születéséről. Mészáros Márta például arról is, hogy nem volt könnyű megszerezni a pénzt a Magyar Nemzeti Filmalaptól, sokáig tartott a huzavona, és végül egy anekdotába illő történetet arról, hogy fogadta őt meg a producert Andy Vajna filmügyi kormánybiztos a Kempinskiben, „fontos emberek és fontos feleségek” társaságában. Ilyen helyen egy rendezőt már le sem ültetnek, csak az ajtóban állva kérdezik meg tőle, hogy akar-e akkor filmet csinálni. Mészáros nyilván akart, amire Vajna azt mondta, hogy rendben, csináljon, csak ne lengyel legyen a főszereplő, hanem magyar. Így intéződött el, legalábbis Mészáros emlékei szerint, az adóforintokból készülő film sorsa hosszas huzavona után. Ami azért is érdekes, mert kiderült, hogy eredetileg nem Tóth Ildikót akarták felkérni a főszerepre, hanem a lengyel Agata Kuleszát, aki Pawel Pawlikowski 2014-es filmjében, az Idában játszotta az embereket halálba küldő, de később kegyvesztetté váló kommunista ügyésznőt. Így is számos külföldi szereplője lett a filmnek, Olga spanyol férjét Antonio de la Torre játssza, Stefant, Mária osztrák férjét az osztrák Hary Prinz, a szovjet tisztet pedig a lengyel Leslaw Zurek.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.10.09.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »