Antidogma – Valami bűzlik (főleg) Angliában

Angliában (hol máshol?) az utóbbi évtizedben drámaian megnőtt a nemüket megváltoztatni akaró egyének száma.

Valójában a nemváltoztató hóbort, amelyet a fősodratú média jelenleg a „következő polgárjogi határként” reklámoz, „kezelésre szoruló elmebetegség”, mondja a világhírű John Hopkins Kórház (Baltimore, USA) volt főpszichiátere. A hat szakkönyvet és száznál több tudományos cikket jegyző Paul McHugh professzor szerint a nemváltoztatás „biológiailag lehetetlen”, és azok az orvosok, „akik a nemátalakító sebészetet űzik, hozzájárulnak egy elmebetegség elősegítéséhez”. Véleményét egy friss tudományos kutatás eredménye is alátámasztja, amely szerint a nemátalakító műtéten átesett transzneműek körében hússzor magasabb az öngyilkosok aránya, mint a többiek között. (Transgender Surgery Isn’t the Solution, wsj.com, 2014. június 12.) Ahogyan azt az Amerikai Gyermekorvosok Testületének (ACP) állásfoglalása megállapítja, „gyermekeket arra kondicionálni, hogy az ellentétes nem élethossziglani gyógyszeres és sebészeti megszemélyesítését normálisnak és egészségesnek higgyék”, kimeríti a gyermek­abúzus fogalmát. (Gender Ideology Harms Children, acpeds.org, 2016. március 21.) Az ún. transzgenderizmus tehát elmebetegség. Korábban az ilyen téveszméktől gyötört pácienseket pszichiáterek kezelték volna, hogy visszatérhessenek a valósághoz. Manapság azonban, amikor a liberálisok úton-útfélen a fajkeveredést, a svéd típusú feminizmust, a meleg büszkeséget (gay pride), az azonos neműek házasságát és gyermekvállalását, és általában is az abnormalitást dicsőítik, a transzszexuálisok teljes joggal érezhetik úgy, hogy a nemváltoztatás nemcsak „normális”, hanem egyenesen „trendi” is.

Számukra sajnálatos módon azonban a biológia továbbra is „maradinak” mutatkozik. A Cambridge-i Egyetem egyik tanulmánya szerint ugyanis a homoszexuálisok, leszbikusok és biszexuálisok nagyobb arányban szenvednek elmebetegségben, mint az átlag. A homoszexuális férfiak 11 százalékának és a biszexuálisok 15 százalékának van valamilyen mentális problémája a heteroszexuális férfiak 5 százalékával szemben, míg a leszbikus nők 12 százaléka, a biszexuálisok 19 százaléka szenved mentális egészségügyi problémában, összehasonlítva a heteroszexuális nők 6 százalékával. (Sexual Minorities in England Have Poorer Health: A National Survey, Journal of General Medicine, 2015. január)

Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy az amerikai zsidó csoportok gyakorlatilag egyhangúan üdvözölték az USA Legfelsőbb Bíróságának döntését az azonos neműek házasságának engedélyezése tárgyában. (Jewish groups celebrate Supreme Court ruling on gay marriage, The Times of Israel, 2015. június 26.) A vallásos és cionista zsidó szervezetek közös blokkot alkotva lobbiztak az ún. házassági egyenlőség érdekében, mert mint egyikük, a Rágalmazásellenes Liga (ADL) fogalmazott, „a történelem helyes oldalára szándékozunk kerülni”. (ADL forms bloc of organizations for gay marriage, The Jerusalem Post, 2013. február 3.) Joe Biden (akkori) alelnök egyenesen szervezetük érdemének tulajdonítja a homoszexuális házasság általános elfogadottságához szükséges társadalmi változások bekövetkeztét, külön kihangsúlyozva, hogy „a zsidó értékek az amerikai értékek lényegi részét képviselik”. (Biden: Jewish leaders drove gay marriage changes, ynetnews,com, 2013. május 23.) Mindez csak azért érdekes, mert ugyanezen zsidó szervezetek és vezetők kivétel nélkül támogatják Izraelt, amely nemcsak a homoszexuális házasság, de a zsidók és a nem zsidók közötti házasság törvényesítéséről sem akar hallani. (Israeli parliament rejects gay and inter-faith marriage bill, Pink News, 2012. május 16.) Nemrég a Knesszet ismét elvetette a ferde hajlamúak házassági egyenjogúságát célzó törvényjavaslatot, amelynek vitájában Yaakov Litzmann egészségügyi miniszter, az ultraortodox (haszid) Agudat Jiszrael párt vezetője bibliai történettel példálózva az aranyborjú körül táncoló bűnösökhöz hasonlította őket. (Knesset Scraps Bills for LGBT Community After Marking Gay Rights Day, haaretz.com, 2016. február 25.)

Anglia egyébként nemcsak a szexuális devianciák hagyományos „melegágya”, hanem mára a leghajmeresztőbb szociális patológiák kísérleti laboratóriumává is vált, ahol például gyermekek százai ellen folyik rendőrségi nyomozás ún. gyűlölet-bűncselekmény miatt, köztük egy hároméves (!) tettes ellen, aki „zaklatta, megijesztette vagy megbántotta az áldozatát”. Tavaly 138 esetben jelentettek fel tíz éven aluliakat „faji vagy vallási abúzus” vádjával, így például két hatéves kislányt, akik „megütötték áldozatukat egy rasszista támadás során”. Egy kilencéves nebulóra azért szállt rá a gondolatrendőrség, mert az egyik árulkodó osztálytársának elmondta, hogy az apukája arra tanította, ne üljön zsidók mellé. Mivel a tíz éven aluli gyerekek – legalábbis momentán – még Angliában sem vonhatók büntetőjogilag felelősségre, az ilyen korú gyűlöletbűnözőket egyelőre csak nyilvántartásba veszik.

Három manchesteri tinédzsert azonban letartóztattak, mert a villamoson egy négert arra kapacitáltak, hogy menjen vissza Afrikába. („Racist aged 3” among soaring number of children quizzed by police over hate crimes, mirror.co.uk, 2016. július 16.) Hogy az angoloknak mi ment az agyukra, az inzuláris lét vagy a jólét, végül is mindegy. Mint az előbbi példák is mutatják, nagyon súlyos az állapotuk. Valószínűleg menthetetlenek. Csak rizikófaktort jelentettek az ugyancsak nagybeteg EU számára. Időszerű volt megszabadulni tőlük, mielőtt még ezekkel a sajátságos „very british” perverzióikkal minket is teljesen megfertőztek volna. Brexit mielőbb, plíz!

www.demokrata.hu – Gazdag István


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »