Antidogma – Az etnomazochizmus mint nyugati érték

Ferenc pápa, a lutheránus Merkel és az Amnesty International vezetői szigorúan felróják az európaiaknak, hogy nem elég nagylelkűek és nagyvonalúak a „menekültek” istápolásában

Hogy a katolikus egyházfő és a német kancellár is Nobel-békedíjra pályázik, ez csak az ő gondjuk, mivel az amnestysek már megkapták a magukét. Éppen ezért a krokodilkönnyeiknek egyáltalán nem kellene meghatniuk az európaiakat, legalábbis közülük az átlagosnál kevésbé ostobákat, éspedig több okból sem. Először is Európát jelentős mértékű munkanélküliség sújtja, a józan ész tehát azt diktálná, hogy ne importáljunk egzotikus dolgozókat, amikor az őshonosok számára sincs elég munka. Azután pedig az afrikai és arab milliók már évtizedek óta folyamatosan özönlenek földrészünkre, akkor is, ha az országaik nem váltak polgárháború vagy külföldi agresszió színterévé, ezek tehát egyáltalán nem menekültek, hanem gazdasági migránsok, főként pedig egy faji-vallási honfoglalás előőrsei.

Az igazi menekültek (afgánok, szírek, irakiak, kurdok, líbiaiak, jemeniek, szomáliaiak és mások) esetében sem kellene elfelejteni, hogy kikhez köthető az „eredendő bűn”, vagyis hogy kik szítják az erős vallási és faji gyűlölködést gerjesztő polgárháborúkat: az arab félsziget kiskirályai, az USA egymást követő kormányai, Törökország jelenlegi iszlamista rezsimje és persze Izrael vezetői kezdettől fogva. Következésképpen egy demagóg pápa, egy hisztérikus politikusnő és egy kozmopolita lobbi szemforgató prédikációinak, eszelős kirohanásainak és moralizáló szentbeszédeinek hidegen kellene hagyniuk az európai közvéleményt. Végül is a mazochizmus, az öngyűlölet, civilizációnk és történelmünk megtagadása csak habókos esztéták, defektes balosok vagy Nobel-lázban szenvedő karrieristák apanázsa. Az igazi humanizmus: rákényszeríteni az afrikaiakat népszaporulatuk megfékezésére és páratlanul gazdag kontinensük kiaknázására. Nekik maguknak kellene eljuttatniuk Afrikát mostani – a többi földrész számára gazdasági kolonc – állapotából az önellátás és önfenntartás állapotába. Az igazi humanizmus: megsemmisíteni a dzsihadizmust, ezt a groteszk középkori anakronizmust, ugyanakkor viszont a szó szoros értelmében „békén hagyni” a közel-keleti és afrikai népeket, megszabadítva őket a nyugati posztkolonialista paternalizmus minden maradékától.

Miközben az európai országokra ujjal mutogatnak, amiért nem fogadnak be elég „menekültet”, Szaúd-Arábia, amely eddig gyakorlatilag egyetlenegyet sem engedett be közülük, akkora sátorvárossal rendelkezik, ahol több mint hárommillió személyt lehet elhelyezni. Ez a százezer légkondicionált, minőségi sátorból álló, 20 négyzetkilométeres labirintus Mina városában található, és csupán arra szolgál, hogy évente öt napig szállást nyújtson a zarándokoknak, akik a mekkai hadzs rituáléjára érkeznek. Az év többi időszakában a hely csaknem teljesen lakatlan. A nyolcszor nyolc méteres sátrakat még a kilencvenes években húzták fel, és többé soha nem bontották le őket. Konyhával és fürdőszobával ellátott kis lakótereket alakítottak ki bennük, így fedelet nyújthatnának az országuk hadi övezeteiből elüldözött csaknem négymillió szíriai menekültnek, különös tekintettel arra a szerepre, amelyet Szaúd-Arábia játszott az Iszlám Állam finanszírozásában és felfegyverzésében. Jellemző módon azonban a Perzsa-öböl leggazdagabb országai, Szaúd-Arábia, Katar és Kuvait egyáltalán nem mutatnak hajlandóságot szíriai hittestvéreik befogadására, akik közül a hatmilliós Libanon már legalább egymilliónak nyújtott menedéket, az Izraelből elüldözött palesztinok százezrei mellé. Ha a szaúdiak a jelek szerint nem is látják szívesen szíriai ummabelijeiket, azt viszont nagylelkűen felajánlották, hogy 500 mecsetet építenek Németországban.

Ugyanakkor Erdogan is megértett legalább egy dolgot, nevezetesen azt, hogy úgy is beteljesítheti az iszlám világ összes önjelölt Szulejmánja által kergetett hódító agyrémet, ha nem húz kesztyűt, és még csak az iszlám tanítás szerves részét képező takíját (megtévesztés) sem alkalmazza. Nyugodtan összerughatja a port Obamával, mert elég kibekkelnie Clintonnét, akinek az őrültségét kihasználva, reményei szerint ő is kitolhatja birodalma határait Európa felé. Így amihez demog­ráfiailag évtizedekre lett volna szükség, ahhoz néhány év is elég lesz, elvégre a junckerektől, schulzoktól, merkelektől nem kell zavartatnia magát. A menyasszony önként adja oda magát, még csak meg sem kell erőszakolni.

Európát ismét elrabolják. Ferenc pápa pedig majd megmossa a torokelmetszők lábait. Erdogan a lehető leghamarabb megvalósíthatja földrészünk meghódítását Szaúd-Arábia és az itteni ötvenmilliós ötödik hadoszlopuk támogatásával: csaholva, ordítozva, követelőzve. Nem kell agyafúrtnak, sem diplomatának lennie. A szultán tudja, hogy akkor lesz igazán az olaj ura, amikor majd a kormányrúd Clintonnéhez kerül, aki lebombázza Iránt és nekiugrik Putyinnak.

Ezen a nyáron egyébként egy-két millió újabb honfoglaló érkezett Afrikából és Ázsiából, és velük együtt a szokásos terror- és siránkozásspirál meg a Törökországnak járó dzsizja, amelyet az őshonos dhimmik kell fizessék igazhitű uraiknak a viszonylagos nyugalomért cserébe. Sajnálatot azonban nem érdemlünk, mert a Merkel-félék iránt tanúsított, lényegében töretlen bizalmunk alapján valójában önkéntes áldozatok vagyunk. Ostoba etnomazochizmusunk áldozatai.

Gazdag István – www.demokrata.hu


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »