Ámokfutás

VEZÉRCIKK – Mivel nem szimpatizálok a szociáldemokráciával, eszem ágában sincs aggódni a román Szociáldemokrata Párt (PSD) sorsa miatt.

Mégsem lehet elmenni szó nélkül az ámokfutás mellett, amelyet a párt vezetői elkövettek Liviu Dragnea pártelnök választási csalás miatti jogerős elítélése óta. Azzal ugyanis, hogy Dragnea helyett azt a Valeriu Zgonea ügyvezető elnököt zárták ki a pártból, aki fölvetette, egy elítélt személynek nincs mit keresnie a párt élén, úgy jártak el, mintha a Titanicon a jéghegyet észrevevő matrózt dobták volna ki a hajóról, ahelyett, hogy megpróbáltak volna lassítani, és elkerülni az ütközést.

Pedig az a helyzet, hogy az akkori államfő leváltásáról szóló, 2012-es népszavazáson halott polgárokat „feltámasztó” és leszavaztató Dragneának már az alapfokú ítéletet követően is legfeljebb egy vándorcirkuszban lett volna helye nekromanciával foglalkozó mutatványosként, nem pedig az ország egyik legnagyobb pártja élén. A legsúlyosabb, hogy a pártvezetés összezárt Dragnea mögött, ezzel azt sugallva: a PSD számára kisebb problémát jelent az, hogy egy elítélt vezeti, mint az, hogy valaki felhívja a figyelmet a problémákra.

Bár köztudott, hogy a PSD rendelkezik a legfegyelmezettebb szavazótáborral, amely amúgy rendszerint nem meggyőződésből szavazó polgárokból áll, hanem kampányajándékokkal megvásárolt emberekből, egy ilyen gesztus mégis visszavetheti a népszerűségi listákon az elmúlt hónapokban visszakapaszkodni látszó párt támogatottságát.

Bár mondhatnánk, hogy ez tipikus balkáni, bukaresti hozzáállás, a magyar közösség sem mentes a hasonló problémáktól. Persze a korrupció fenntartását saját pártja leendő képviselői számára célul kitűző Biró Zsolt MPP-elnök csak lebukott, amikor nyilvánosságra került az erről szóló hangfelvétel, és nem ítélték el jogerősen, mint Dragneát, hozzáállása hasonló: magyarázni próbálja a magyarázhatatlant, és ragaszkodik elnöki székéhez.

Igaz, Dragnea legalább meglebegtette, hogy előbb-utóbb lemondhat képviselői mandátumáról és pártelnöki tisztségéről. A kérdés az, nem lesz-e már túl késő, és nem okoz-e addig helyrehozhatatlan kárt pártja, illetve – ami sokkal fontosabb – az ország imázsának.


Forrás:kronika.ro
Tovább a cikkre »