Amikor világszínvonalú volt a magyar mozdonygyártás

Amikor világszínvonalú volt a magyar mozdonygyártás

Az ezredik Diesel-mozdony elkészültét ünnepelték 1966-ban a Ganz-MÁVAG-nál. Kristóf Attila riportja.

2015. augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, s ebből az alkalomból múltidézésbe fogtunk. Keressék a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Hetente többször is jelentkező válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott időszak számaiból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.

 

A munka öröme

Az 1000. Diesel-mozdony a Ganz-MÁVAG-ban

Az első magyar gőzmoz­dony 1873-ban készült el a MÁVAG-gyárbam. A hazai ipar 86 esztendő alatt össze­sen 7578 gőzmozdonyt gyár­tott, 1959-től a Ganz és a MÁVAG egyesülésétől kezdő­dően Magyarországon csak Diesel és Kandó típusú moz­donyokat építettek.

A gép

A szerelőcsarnokban egy­más mellett állnak a gépek, a mennyezetről lefelé nyúl­nak a daruk csápjai. A moz­donytestek között apró az ember.

Az ezredik Diesel-mozdony zöld és vörös. Még mozdulat­lan, csak formái idézik a benne feszülő erőt, a sebes­séget, az eljövendő távolsá­gokat.

– Ez a gép Diesel elekt­romos rendszerű – mondja Farsang Pál, a Ganz-MÁVAG Mozdonyszerelde üzemveze­tője. – Olyan mint egy erő­mű, áramot termel, és az elektromosság adja a hajtó­erőt. Ezt a típust tolatómoz­donynak tervezték, aztán af­féle mindenes lett belőle. A teljesítménye 640 lóerő.

Az ember

Bánszky Árpád, a Zrínyi szocialista brigád tagja moz­donyszerelő, 1942-ben került a MÁVAG-hoz inasnak. Lemezmunkán dolgozott kez­dettől fogva, a felszabadulás után ott volt azok között, akik az első gőzmozdonyt építették.

– És ott voltam akkor is, mikor az első Diesel-mozdony főkerete a szerelőcsarnokba érkezett. Közel egy évig dolgoztunk rajta, és sen­ki sem tudta elképzelni, hogy eljön majd az az idő is, ami­kor hozzákezdünk az ezredikhez.
– Az ezredik mennyi idő alatt készül el?
– Június 18-án kezdtünk a szereléséhez és a munkát augusztus közepére befejeztük.
– Hány ember dolgozott a mozdony szerelésén?
– Ötven. De rajtuk kívüli azokra is gondolni kell, akik már elmentek tőlünk, az öreg szakikra, a nyugdíjasokra. Az ő munkájuk, emberségük is benne van ebben a gépben. Annak idején mikor az első Diesel-mozdonyokat gyártottuk. még együtt dolgoztunk velük, az ő tapasztalataikat hasznosítja a következő nem­zedék. Így hát, rájuk is gondolnunk kell.
– Sok-sok szakember neve­lődött fel a szereidében, az alatt az idő alatt, amíg el­készült ezer mozdony – szó­lal meg Farsang Pál. – A törzsgárda együtt van húsz esztendő óta és közben felnőttek hozzájuk a fiatalok.

Kovács Imre a Hunyadi-brigád tagja, kiváló dolgozó, egy a fiatalok közül 1951-ben került a mozdonyszerel­débe ipari tanulónak, 14 esz­tendős volt akkor.

– Az elején nem is akar­tak bevenni a brigádba – emlékezik. – Azt mondták, gyerekek ide nem kellenek. És azóta is abban a brigád­ban vagyok. Géplakatosnak tanultam, és az idősebbek szerettették meg velem a mozdonyszerelő szakmát. Akkor szabadultam, amikor az első Diesel-típusú mozdonyt kezdtük építeni. Ha vissza­gondolok az elmúlt időkre, sok szép emlékem ébred, hi­szen az ezer gép mindegyiké­hez közünk volt, s most az ezredik elkészülése azért je­lent akkora örömet, mert együtt emlékezhetünk a töb­bire, az előtte valókra, ez összesűríti mindazt, amit tíz esztendő alatt tettünk, a mun­kánkat, a szeretetünket.
– A mostani fiatalok ugyanezt érzik?
– Ahogy öregszik a törzsgárda, új és új fiatalok jön­nek hozzánk, fiatalok, akik itt tanulják meg a szakmát a szereldében és azután nem mennek el többé innen. Ami­kor a kétezredik gépet épít­jük majd, akkorra teljesen új, de szeretetben és becsületben a régihez hasonló társaság lesz itt.
– És hát – szólal meg Bánszky –. ahogy halad az idő úgy ügyesedik az ember. Emlékszem, kezdetben – mi csináltuk akkor is az üve­gezési munkákat – egy gép­nél 4-5 üveget törtünk, most húsz gépnél törünk el annyit. Gyorsabb a munka, és még­is pontosabb, hibátlanabb.

Száz százalék

A mozdonyszerelő brigádok részt vesznek a kongresszusi versenyben. Az ezredik Die­sel-mozdony lengyel rende­lésre készült, nem több, és nem kevesebb gondossággal, mint az előzők. A Ganz-MÁVAG-nak jó híre van külföldön, mozdonyainak üze­meltetési állapota megköze­líti a 100 százalékot. Ezt az eredményt próbálják tovább javítani. A minőséget tart­ják a legfontosabbnak, kong­resszusi vállalásuk lényege is a minőségi munka.

– A mozdonyszerelő bri­gádok tagjai olyan emberek, akiket nem kell buzdítani – mondja Farsang Pál. – Saját maguk kötelezik magukat lelkiismeretes és pontos mun­kára, egyre jobb teljesítmény­re. Sokra becsülik szakmáju­kat, és sokra becsülik jó hírüket. Ez a szeretet köte­lezi őket, és ez a büszkeség. Az ezredik mozdony nekünk, akik kezdettől fogva itt vol­tunk a szereldében, nagyon sokat jelent, azt a belső él­ményt jelenti, amelyet csak a munka eredménye adhat.
– Persze, ha magunkról beszélünk, beszélnünk kell a gyár többi gyáregységéről, a Motor- és Acélmű gyáregy­ségről, és a Ganz-Villamossági Művek munkásairól is. A Diesel-elektromos mozdo­nyok villamossági szerelését ők végzik. Részük van abban, hogy elkészülhetett az ezredik gép, tulajdonképpen együtt dolgozunk. A villanymozdonyoknál ők a fő vál­lalkozók, a Dieseleknél mi. Motorgyártásunk leküzdötte a kezdeti nehézségeket és je­lenleg határidőre kapjuk a jó minőségű Diesel-motorokat. A dolgok csak akkor mennek rendben, ha valamennyien megtettük a magunkét.

– Nagy öröm az, hegy el­értünk idáig – mondja Bánszky Árpád. – A jövő­ben szeretnénk komolyabb teljesítményű és komolyabb kivitelezésű mozdonyokat építeni, s ha lehet, jobb körülmények között, mint ed­dig. A szerelőcsarnokunk kor­szerűtlen. Ezen a bajon segí­teni kellene.
– Pontosan mi ez a baj?
– A szerelde zsúfolt, rossz a világítása és télen hideg. Nem kellene új csarnokot építeni, csak átalakítom a régit.
– Baj az is – szólal meg Kovács Imre –, hogy időn­ként késve kapunk meg egyes alkatrészeket. Az ilyen kiesésről nem mi tehetünk, s így nehéz betartani a határ­időket.
– De azért többnyire sike­rül – mondja Farsang Pál. – Ez a gárda nem ismer le­hetetlent. Nemcsak az öregek, hanem a fiatalok is kiteszik a szívüket, ha kell. Sokszor kérdeztem már magamtól, miképpen van az, hogy ná­lunk ennyi rendes fiatal dol­gozik. Hiszen sok panaszt hal­lani az ifjúságról. Itt a sze­reldében az öregek és a fia­talok megértik, becsülik és segítik egymást. Másképpen volna ez nálunk, mint a többi helyen? Mostanra már rájöt­tem, ilyenek mindenhol a fiatalok, csak bánni kell tud­ni velük. Bízni kell bennük. Hiszen a kétezredik mozdonyt már ők építik. Bennük rej­tőzik a jövő.

A jövő

Suba Gábor, a mozdony-gyáregység vezetője jeles is­merője nemcsak a mozdony­gyártás jelenének, hanem múltjának – és sejtője – jövőjének is.

– A magyar mozdonygyártás harmadik korszakát éli. A húszas évek elejéig a gőz­mozdony egyeduralkodó volt, a második világháború idejé­re már a villanymozdony ke­rült előtérbe, napjainkban a gőzvontatásnak már bealko­nyult, csak Diesel- és villa­mos típusú mozdonyokat gyártunk. Sokat vitatkoztak azon, vajon a Diesel, vagy a villamos vontatásé-e a jövő? Egyik fő szempont az, hogy ahol nagy a forgalomsűrűség, ott gazdaságosabb a villamos vontatás, másutt előnyös a Diesel-vontatás. Mostani moz­donygyártási színvonalunk megfelel az átlagos színvo­nalnak, de a magyar Diesel­-mozdonyok minősége világszínvonalú. Dél-Amerikába, Ázsiába és számos európai országba szállítunk Diesel-­mozdonyokat. Jelenleg 800 és 1000 lóerős gépek gyártását kezdtük meg, elkészültek a prototípusok és a nullszéria első darabjai.
– A szereldében azt mond­ták az emberek, szeretnének nagyobb teljesítményű, kor­szerűbb kivitelű gépeket gyár­tani.
– Eddig Diesel-elektromos és Diesel-hidraulikus kivitel­ben 800 lóerős volt a legna­gyobb teljesítményű mozdo­nyunk. Az új típusok a na­gyobb vontatóérő mellett, más tulajdonságaikban is korsze­rűbbek az előzőknél. Univer­zális forgóvázuk nyugalmas járást biztosít, ezeknek a mozdonyoknak kazánjuk is van, s így télen alkalmasak lesznek személy- és gyorsvo­natok vontatására.
– A szerelde korszerűsíté­sére van-e lehetőség?
– A szerelde átépítése, il­letve átalakítása szükséges, hiszen valóban elavult, ön is láthatta, a készülő moz­donyok keresztben állnak a csarnokban, a korszerű üze­mekben hosszanti irányba ha­lad előre a termelés. Ugyan­akkor természetesen a mun­kakörülmények megjavítására is gondolunk majd. Az át­építés persze csak távoli terv még.
– Az anyagellátás megfe­lelő?
– Az utóbbi években so­kat javult. Néha egyes koope­rációs alkatrészek késve ér­keznek, nemcsak más üze­mekből, hanem a mi üzem­részeinkből is. De az anyag­ellátás, ahogy mondtam, nap­ról napra javul. Népgazdasági szempontból rendkívül fontos a mozdonygyártás, így hát sem nekünk, sem az ország­nak nem közömbös a jövőnk.

A jelen: az ezredik Diesel-mozdony. Augusztus végén indul futópróbára, most 70 százalékos készültségi fokon, ott áll a Ganz-MÁVAG mozdonyszereldéjének csarnoká­ban. És mögötte ott áll már az ezeregyedik, s amögött az ezerkettedik.

Kristóf Attila (1966. augusztus 11., 5. oldal)

 

Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a bittner.levente@mno.hu címre!


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »