Amikor Magyarország áttért a jobb oldali közlekedésre

Amikor Magyarország áttért a jobb oldali közlekedésre

Hetvenöt éve, 1941. július 6-án lépett életbe Magyarországon a jobb oldali közlekedésről szóló rendelet, a fővárosban és környékén azonban csak november 9-én vezették be az új közlekedési rendet.

Az európai kontinensen napjainkban magától értetődő, hogy a közutakon a jobb oldalon közlekednek, ennek megfelelően balról előznek, és balra néznek először, ha lelépnek az úttestre. A Brit-szigeteken és az egykori brit gyarmatokon azonban ennek fordítottja, azaz bal oldali közlekedés van érvényben. A hajózásban világszerte a jobb oldali kikerülési irány lett a meghatározó, a repülőgépek tömeges elterjedésével egy időben szintén a jobb felé való kikerülést határozták meg. Magyarországon a vasúti közlekedésben már az egészen korai időktől, 1855-től alkalmazták a jobb oldali közlekedést, természetesen csak ott, ahol két sínpálya volt kiépítve.

Régészeti eredmények és a történeti források alapján megállapítható, hogy az ókori görögök és rómaiak az út bal oldalán közlekedtek. Így maradt ez a középkorban is, a bal oldali közlekedésre utaló első írásos anyag a 12. században keletkezett. Magyarázatul azt szokták felhozni, hogy a világban mindig is a jobbkezesek voltak többségben, ők pedig biztonságosabbnak érezték, ha az út bal oldalán haladnak, s így a rosszindulatú szembejövőkre gyorsabban kardot ránthattak. Más magyarázat szerint a bal oldalon lógó kard miatt logikus volt balról a nyeregbe szállni, s akkor már az út bal oldalán is maradni. A fogatolt járművek nagyobb mértékű elterjedése után is megmaradt a bal oldali hajtási irány, a gyalogosok a járművekkel szemben, az út jobb oldalán közlekedtek.

Az észak-amerikai brit gyarmatok többségében az 1700-as évek második felében olyan helyi törvényeket fogadtak el, amelyek a jobb oldalon hajtást tették kötelezővé, a függetlenségi háború után pedig egységesen ezt a módot vezette be az új államszövetség.

A köztudottan balkezes Napóleon a 18. század vége felé az általa elfoglalt országokban bevezettette a jobb oldali közlekedést. Döntésében talán az is szerepet játszhatott, hogy az ősellenség Angliában 1735 óta kötelező volt a bal oldali forgalmi rend. Akármi volt is az indíték, a jobbra tartás a birodalmának összeomlása, a francia seregek kivonulása után is számos országban megmaradt. A szokás elterjedt Németországban, Olaszországban, Lengyelországban, Spanyolországban és Svájcban is, Oroszország az első világháború végén tért át a jobb oldali közlekedésre, az Osztrák-Magyar Monarchia területén viszont továbbra is a “balra tarts” volt érvényes. Nem volt ez másként Magyarországon sem, ahol a közutakról és vámokról szóló 1890. évi I. törvény 107. paragrafusa értelmében “minden járművel balra kell hajtani, szembejövő járműnek balra kell kitérni, az előtte haladónak pedig jobbról kell eléje kerülni”.

Az 1930-as évek második felében az egységesítésre törekvés és a német befolyás erősödése nyomán a környező országok közútjain is megváltoztatták a hajtási irányt, Ausztriában 1938 szeptemberétől, Csehszlovákiában 1939 májusától tértek át a jobb oldali közlekedésre. Az elszigetelődéstől és az idegenforgalom visszaesésétől tartó magyar közlekedési kormányzat 1939 júniusában a jobb oldali közlekedésre való áttérésről döntött, de a második világháború kitörése miatt az áttérést két évvel elhalasztották. Előre látható volt, hogy az átállás tetemes összegeket fog felemészteni: az autóbuszok átépítésére, a buszmegállók és a várócsarnokok áthelyezésére, a jelzőtáblák cseréjére az előzetes számítások szerint 9 millió pengőt szántak, végül 12 millió pengőre rúgtak a költségek.

A KRESZ-t a legtöbb pontban módosító végrehajtási utasítás 1941. június 26-án – a második világháborúba való belépéshez ürügyül szolgáló kassai bombázás napján – jelent meg, és július 6-án, nem egészen két héttel később lépett érvénybe. Az ország lakosságának felkészítése már áprilisban megkezdődött: az országos lapokat az MTI útján felkérték, hogy a “Jobbra hajts ABC-je” füzet megjelentetésével támogassák az átállási kampányt. A rádióban is napi több alkalommal figyelmeztették a hallgatóságot az áttérésre, az iskolákban a gyerekeket az új közlekedési rendre tanították.

Július 6-án hajnali három órakor Budapest és környékének kivételével az egész országban áttértek a jobb oldali közlekedésre. A főváros közelében a kijelölt határon útburkolati jelekkel, táblákkal terelték a járműveket a megfelelő sávokba. Az előkészületek és a szervezés sikeres volt, a baleseti statisztika alig romlott. Egy tragédia mégis történt: egy székesfehérvári buszon a kalauz a bal oldali lezárt ajtónak támaszkodott, amely véletlenül kinyílt, s ő kiesett.

Budapesten a közlekedési vállalatok és a hatóságok hosszabb haladékot kaptak a váltásra, a Széll Kálmán téren, amelyet ekkor építettek ki forgalmi csomóponttá, már a jobb oldali közlekedés szabályai szerint folytak a munkálatok. November 8-án 23 órakor aztán leállt a tömegközlekedés, hogy elvégezhessék a szükséges műszaki átalakításokat, s 1941. november 9-én hajnal 3 órától hazánkban mindenütt jobb oldali közúti közlekedés lépett érvénybe. A jobbkormányos gépkocsik persze továbbra is közlekedhettek, de új forgalmi engedélyt már csak balkormányos autók kaphattak. A zártpályás rendszereknél még sokáig megmaradt a bal oldali közlekedés, jelenleg már csak a gödöllői HÉV vonalán van így.

Magyarország a kontinensen utolsó előttiként tért át a jobb oldali közlekedési rendre, utolsóként ezt Svédország tette meg, 1967-ben. A világ csaknem egyharmadában mind a mai napig a bal oldali közlekedés a kötelező, Európában Cipruson, Írországban, Máltán, Nagy-Britanniában, miként – többek közt – Japánban, Indiában, Hongkongban, Szingapúrban, Thaiföldön, Ausztráliában, Új-Zélandon, a Dél-afrikai Köztársaságban, Kenyában és Tanzániában is.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »