AMIKOR ÉN HISZTIZEK….

Ritkán írok hasonlót, de most cseppet elpattogott a gyógyszerem. Történt, hogy öt év után elválnak útjaim főbérlőmmel. Mondjuk az, hogy miért én lakom albiban, amikor van házam, egy másik sztori, de erről a per lezárultáig nem lenne ildomos firkálni. 
Szóval a főbérlőnek szüksége van a lakásra. Első körben ő olyan egy hónapról álmodott, hogy kiköltözünk, de ezt vad kacaj kísérte – reménytelen. Azonban egyre reménytelenebbnek tűnik a későbbi is. És nem miattam.
Kicsiny országunk kicsiny fővárosában valamiféle elmebajos kórság ütötte fel a fejét. Pici putrikért havi 100-120 ezer forintos bérleti díjakat kérnek, persze szigorúan kéthavi kaucióval. Ha jól számolom, az már 3 kiló, amit le kell tenni, mikor még be sem cuccolt az ember, utána pedig lehet vadul fogyózni, meg spórolni a rezsicsökkentett árammal és gázzal, vízzel. Mert úgy őszintén, mennyi a magyar átlagfizetés, és mennyi a magyar minimálbér? Hm? Röpke idő alatt két – háromszorosára emelkedtek a bérleti díjak a fővárosban, és csak kúsznak egyre felfelé. Hol a határ? Ki tudja, talán a csillagos ég….
De ez még hagyján. Vannak csodák is ám! A legszebb az a három szobás lakás, ami havi 900 ezerért van meghirdetve, persze 1,8 milla kauciót le kell tenni. Semmi extra benne, se szauna, se jacuzzi, se szuper enteriőr. Szimpla nagy lakás a városban. Biztos sok átlagmagyar nagycsalád keres ennyit, két – három – négy gyerek mellett tuti jut ennyi lakhandira. Ja, nem. Milliomos papa kergeti benne tini mamit. Mondjuk, az se piskóta hirdetés, amiben nagymama lakótársat keres az unoka lakásába, kimondottan abban a reményben, hogy majd a kicsi fiú párja lesz. 18 – 39 között minden nő jó, hogy a fiúcska hány éves, nem derül ki. A bérleti díj a szobáért jelképes ezer forint, a többit, gondolom, természetben kell fizetni. És nem ez az egyetlen hasonló! A gyerek és a kisállat ám kizáró ok! A falat a hétvégi bulikon telibe okádó egyetemista, különösen, ha külföldi, és euróban fizet, nem. Érted, a szobatiszta kutya, vagy alomra járó macska, a jólnevelt gyerek a nagy veszély! A padlót is eltüzelő, egyedül beköltöző, de gyorsan nagycsaládra szaporodó se gáz. Csak a gyerek és a cica a gond. Van, ahol bútorozva – értsd a nagyi leselejtezett szarjával berendezve – tízezerrel több az amúgy is horror bérleti díj.
Már persze, ha válaszolnak a leveledre, vagy méltóztatnak felvenni a telefont. Mert az azért ritka. Megnézik, nyugtázzák, még egy birka érdeklődő, és ennyi. Lehet, a dílereknek ez jó, mert e téren is megy a lehúzás. Fizess ennyit, fizess annyit, akkor adok címet. Ami persze már rég nem él, mert kiadták, ami kamu, mert nem is létezik. Utána vergődj csak a pénzedért, szépen széttárják a karjukat. Ők semmiről nem tehetnek. Ha egyszer eljutsz addig, hogy megnézz egy kecót, a fellegekben jársz. Bármi szar jó lenne már, elfogadható áron, majd varázsol belőle az ember palotát. Vagy legalább egy otthonnak érezhető lakhandit. Aztán rejtélyes módon minden visszamondott megállapodásnál, megtekintésnél ott a sztenderd indok: rokonnak adták ki. Nem ám az a magyarázat, hogy „bocs, mást szimpibbnek találtam”, „bocs, de Gipsz Jakab ráígért”. Nem. Hazudni kell, mert manapság ez a trendi.
Azt mondják, azért mentek fel a fővárosi bérleti díjak, mert sok devizahiteles a kilakoltatás után albérletbe kényszerült, na meg itt a CSOK! De kérdem én, aki a hitelét nem tudta fizetni, az ad zseb előránt három-négy kilót, és képes havi 100-150 ezret csak egy albira költeni? Na és a CSOK! Tök szép, tök jó, de neked hány ismerősöd van annyi bérrel bejelentve, amennyit valóban kap?Ennél jobban már csak azokat az egyre szaporodó hirdetéseket szeretem, amelyekben a bérelni kívánótól motivációs levelet kérnek a bérebadók. Érted, motivációs levelet! Mit írjak bele, bammeg, azt, hogy fedél kellene a fejem fölé, és vadul fizetni akarok érte?
Lassan mennem kellene, mert a tulaj haverja jön haza külföldről, és az eurós fizuból nem fussa pár nap hostelre. Én pedig gyerekkel, kutyával, cicával lassan sátort verek a Keletinél, vagy valamelyik árnyas parkban, mint nyáron a sok migráns. Aztán lesem, velem is annyira toleráns lesz-e a sok közteres és rendőr, vagy sima és gyors eljárással bevisznek, a gyerekemet pedig elveszik tőlem. Mert én csak egy magyar vagyok, nem migráns, nekem itt nincs jogom tisztességgel élni. Szóval ha eltűnnék innen, ott keressetek.


Forrás:madbabenews.blogspot.com
Tovább a cikkre »