Amiben nem hiszek, mert nincs!

Amiben nem hiszek, mert nincs!

Minden korszak e botor, aljas és hazug liberális 20. században ugyanannak nevezte hatalmi berendezkedését. Demokráciának.  Olyasvalaminek, ami nincs, mert megfoghatatlan és mindent rákenhető, ideológiáktól független, önfelmentő és másoktól diktatórikus módon elvárásokat követelő valami. Voltaképpen tartozéka és hozadéka – hordaléka – egyben a liberális és szocialista eszmerendszernek. A „nagy francia” ámokfutás- és gyilkosságsorozat sikamlós torzszülöttje.

Már az is kérdéseket vet föl milyen uralom is ez? Hiszen a görögben a demos szó nem ugyanazt jelenti, mint amit mi ismerünk. A demos a köznép alját jelenti (lásd, mai hazai tüntetőink)… Az ánthropoi emberek összességét jelenti, az ethnos pedig görögül: nemzet, illetve egyes országok népe (pl.; a válogatottnak szurkoló magyarok tömege). Tehát, maga a demokrácia szó nem fejezi ki azt, amire a demokrácia szó hallatán sokan gondolnak. Igaz, ma már egyre kevesebben…

Több gondolkodó azt tartotta és tartja ma is, hogy a demokrácia, mint társadalmi berendezkedés nem más, mint sok primitív ember uralma kevés értelmiségi fölött. (Ez Európában ma nagyon is érvényes, nálunk már talán nem jön vissza.) Persze ebben is van rengeteg igazság, ha megnézzük sanyarú történelmünket, 1944-től 2010-ig. S itt álljunk meg egy pillanatra. Megkérdezheti tőlem most a kedves Olvasó, hogy miért pont a 2010-es évszámot említem, amikor azt követően is olyan politikai erő uralkodik, amely hisz a demokráciában… Nos, jogos a kérdés, de mégsem egészen az. Ugyanis, ha hisznek benne, ha nem – akkor sem létezik a demokrácia, mert az csak egy buta, liberális fogalom(zavar)… magam azonban „orbánistaként” bennük bízom… mondanám – hiszek. S ez a hit, az elmúlt másfél év tükrében igazolt realitás… A demokráciának nevezett szellemi torzulás csupán valami mesebeli, liberális képzelgés, amely mai világunkat, Európánkat odasodorta, ahol ma leledzik: végveszélybe.

Hiszen, ha volna ténylegesen demokrácia, akkor nem lehetett volna a „proletárdiktatúrában”, fából vaskarika „szocialista demokrácia”. Mert a demokrácia és a diktatúra elvileg nem fér össze… ha lenne ilyen. De nincs, csak a neve… Ha volna demokrácia, akkor a mai vad kapitalista kizsákmányolásban – amit ma élünk – sem lehetne demokrácia, ha volna ilyen… de…

Mit lát a mai ember maga körül? Demokráciát? Igen, azt kénytelen látni, mert azt mondják, hogy ez az. Miközben nem demokrácia ez, hanem egy, mint már említettem, liberális és polkorrekt ostoba világ, amelyben nincs törvény és nincs törvényesség, nincs alkotmányosság, nincs erkölcs, de vannak pártok és vallási, etnikai csoportok, akiktől jobb félni, mert gyorsan elszaladgálnak Nyugati gazdái(n)khoz panaszra, hazát árulni, hazudozni. Mert vannak egyenlőbbek az egyenlők között etnikailag, vallási alapon, pénzügyileg… mert hát ez a demokrácia – szerintük. Mindenkinek mindenbe van joga belebeszélni. Mindenkinek van joga hazát árulni, mindenkinek van joga hazudozni Magyarországról és a magyar nemzetről bel- és külföldön, mindenki kikérhet magának bármit, ha sértőnek tartja… s minden európai politikusnak alapvető emberi joga egy nemzetet – minket – ócsárolni és rólunk ocsmányul hazudozni.

Van joga a hazai „demokráciában” szolgáltatóknak és bankoknak aljas és embertelen, de „törvényes” módon lopni, van joga a szemétszállítónak teljesítés nélkül is pénz kasszírozni, mert a törvényalkotó hülye (vagy a rokona szemetes), van joga a multi szolgáltatónak ügyfélszolgálata mögé bújnia, nehogy kérdőre vonják az ügyfelek, s mindenkinek, akinek pénze és összeköttetése van – pártoktól függetlenül – joga van kirabolni a másik embert, eljárni ellene bíróságokon, ahol övé az igazság, mert neki van rá pénze, s mindenkinek joga van egy hazug és aljas világot elfogadni normálisnak… demokráciának.  Mert demokrácia van…

Néhány dologhoz viszont nincs joga a plebsznek, mert nincs rá pénze, nincs hozzávaló tudása, s arra sincs anyagi lehetősége, hogy egy ügyvédi iroda előtt elmenjen…  A demokrácia „urainak”, azaz a polgároknak, az egyszerű embereknek nincs joguk: – jól, nyugodtan, kényelemben, kiegyensúlyozottan és  megalázottság nélkül élni, igazságot kapni, munkába járni, gyermekeinek megadni mindent… és sorolhatnók. Ilyen a mai kor demokráciája. Ilyen mai kor Európája… A demokráciának nevezett antidemokratikus (diktatórikus) európai liberalizmus kora…

Maga az élet, maga az elmúlt száz esztendő bizonyítja, hogy a demokrácia egy hatalmas népámító hazugság, melegágya a liberális és szocilaista értékrombolásnak, a káosznak, az anarchiának, ahol bűn a nemzeteket nevükön nevezni, a nemeket megkülönböztetni, a gyermekeket kereszténynek nevelni, ahol a gyilkosnak több joga van, mint az áldozatnak, s a megszállók ellen harcolók mennek börtönbe a művelt Nyugaton, a nemi erőszakot elkövető néger vagy muszlim, vagy néger-muszlim helyett. S ha ma, Európában egy nemzet közös erővel akar fellépni a megszállók, a terroristák áradata ellen, akkor a demokrácia nevében Európa aljasul demokratikus vezetői az egész nemzet ellen, s annak miniszterelnöke ellen is támadást indítanak hátországi segítséggel. Mert ez is demokrácia…

Ostoba világ ez tehát, ahol hazudunk magunknak egy olyan eszmét, ami nincs, ami csak abban nyilvánul meg, hogy elmehet az európai ember szavazni. Négyévente. Aztán sem visszahívni, sem felakasztani nem lehet, a megválasztottat, ha az elárulja saját választóit…

Demokrácia eszerint nincs… de akkor mi kéne, hogy legyen? Jogos a kérdés, de mégsem egészen az. Hiszen mindenki tudja, hogy a diktatúrák is demokráciának nevezték, nevezik magukat, a fegyverrel másokra törők is demokráciát exportálnak… a háborúkban viszont az emberek állatokká válnak, brutális és lélektelen teremtményekké… aminek a melegágya a katonaság nélküli demokratikus ország… A felgyülemlett energiák nem a szeretet kitöréseivel vezettetnek le, hanem az erőszakkal és a gyilkolással.

Mi hát a megoldás? Az alkotmányosság, az állandóság, a törvényesség és a törvények tiszteletben tartása, betartása és betartatása minden áron. Felszisszennek most a demokraták: hiszen ez már diktatúra… Nem! Nem az! Az alkotmányosság, a törvényesség, csupán betartatja a társadalommal azt, amitől a társadalom emberségesen, jól és kiegyensúlyozottan működik, de nem enged korrupciót, s nincs olyan ember, aki egyenlőbb az egyenlőknél. Nem megvalósíthatatlan ez a társadalmi lét, ez a rend, ez a rendszer. Hiszen látjuk, működtethető. Hála Istennek itthon látjuk. Mert vezetőink, akik hisznek  a demokráciában, ma az alkotmányosságot nevezik annak… mert valamit annak kell nevezni… Ám, amit tesznek, az jó, és a’felé a cél felé halad, Szent László-i politikával, amely rendet, törvényességet és alkotmányosságot  teremt és biztosít a magyar nemzet számára.  S remélhetőleg az ostoba szlogenről, a demokrácia szóról végre történelmi alapon leszokunk. Mert ez olyan, mintha mindent egyszerűen csak úgy neveznénk, hogy „demokrácia”. Pedig olyan nincs is!

Stoffán György

The post Amiben nem hiszek, mert nincs! appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »