Amerikában a szcientológus-mozi

Amerikában a szcientológus-mozi

Hosszú hányattatás után ma mutatják be először az Egyesült Államokban a My Scientology Movie című dokumentumfilmet. A BBC és a Red Box produkciójában készült alkotás Louis Theroux munkásságát követte, aki évekig próbálkozott azzal, hogy a szcientológia mélyére ásson. Vajon mennyire kihívás erről filmet forgatni, illetve bemutatni azt? Erről kérdeztük a szervezetet belülről látó, s magyarországi tapasztalatairól könyvet író Bonyai Pétert.

Ha őrült szerencséje lenne, és kapna másfél órát, mit kérdezne a Szcientológia Egyház jelenlegi fejétől, David Miscavige-től? Nos, azt, hogyan válaszolna-e azokra több forrásból hitelesnek tűnő vádakra, amelyek szerint ő fizikailag zaklatta beosztottjait és a Szcientológia Egyházon belül dolgozó munkatársakat? Ez a kemény kérdésváltás is szerepel az amerikai NME kulturális magazin Louis Theroux-val készített interjújában. A brit-amerikai dokumentumfilmes hosszú évekig próbálkozott azzal, hogy a vallási szervezet mélyére ásson, s e próbálkozásaiból My Scientology Movie (Az én szcientológus filmem) címmel forgattak egy egész estés dokut.

A John Dower rendezte alkotást ma mutatják be az Egyesült Államokban a Mill Valley Filmfesztiválon. Noha az anyag már 2015-ben elkészült, eddig alig lehetett valahol látni. Az egyébként a brit közszolgálati BBC és a Red Box produkciójában forgatott dokumentumfilmet még épp egy éve vetítették le a Londoni Filmfesztiválon, s az internetes moziadatbázis, az IMDb szerint eddig mindössze Hollandiában (május 5.), Belgiumban (május 11.), Izlandon (október 1.), illetve október 7. óta az Egyesült Királyságban láthatta a közönség.

Írországban nem mehetett le

Külön érdekes, hogy noha a mozinak brit forgalmazója van, az írországi bemutató egy hatályban lévő jogszabály miatt meghiúsult. A 2009-es rágalmazási törvény alapján ugyanis bárki, aki „istenkáromló” filmalkotást mutat be, azt 25 ezer eurós büntetéssel lehet sújtani. A témát feldolgozó The New Statesman brit kulturális lap szerint bármi, ami egy vallás által szentnek tartott meggyőződést, témát gyaláz, ennek számít. A jogszabály azt is leszögezi, az olyan „kultuszok” és „szekták”, amelyek anyagi hasznot húznak a híveikből, illetve manipulálják őket, nem tartoznak a törvény hatálya alá.

A tudományos-fantasztikus regényeket író L. Ron Hubbard alapította Szcientológia emellett – Magyarországhoz hasonlóan – Írországban sem számít hivatalosan elismert országos felekezetnek. „Azt is fontos megjegyezni azonban, hogy a közösségi oldalakon elterjedt hiedelmekkel ellentétben, nem az ír kormány tiltotta be Dower filmjét” – jegyzik meg az esetről.

A forgalmazó, az Altitude rövid közleményében mindössze azt írta: „nem tervezzük a My Scientology Movie írországi bemutatóját, és a jövőben nem kívánunk több megjegyzést fűzni ehhez”.

A „szívet” célozták meg

Theroux-ék ugyanakkor, úgy tűnik, nem adják fel erőfeszítéseiket, s ezt jelzi a szcientológia szívében, az Egyesült Államokban történő megjelenés. Ahogy az is, hogy a produkcióhoz producerként maguk mellé vették a kétszeres Oscar-díjas Simon Chinnt.

Az NME-nek adott interjújában a 46 éves Theroux arról is beszélt, először még 18 évesen Los Angelesben találkozott a vallási szervezettel, s annak belső életét 2002 óta szeretné feltárni. „Úgy vélem, ez a film fundamentalizmusról szól, és arról a pontról, amikor a vallási gyakorlat a zaklatás határát kezdi el súrolni. Arról a dologról szól, hogy volt fizikai erőszak. Arról, hogy emberek azt állítják, különféle okokból fizikailag bántalmazta őket a szcientológia vezetője” – válaszolta Theroux arra a kérdésre, mi volt a legérdekesebb aspektusa a munkának.

A téma körbejárása igen kényes, s azt ezt feszegetők nem egy esetben ütköztek falakba. Ezt lehetett látni Alex Gibney hasonlóan dokumetarista elemekkel készített 2015-ös kétórás alkotása, a Szcientológia, avagy a hit börtöne (Going Clear: Scientology and the Prison of Belief) esetében is. A magyar felirattal a YouTube videomegosztón is elérhető kétórás mozi ugyancsak a mélyinterjúkkal próbálja feltárni a szervezet belső ügyeit, módszereit.

Kérdés tehát, mennyire nehéz egy ilyen jellegű alkotást bemutatni, hiszen Theroux-éknál is meg lehetett figyelni, hogy a tagok folyamatos filmezéssel, illetve egyéb praktikákkal próbálták akadályozni, kellemetlen helyzetbe hozni az „akadékoskodó” filmeseket.

Régebben keményebb volt

A témával kapcsolatban lapunk megkereste Bonyai Pétert, aki még öt évvel ezelőtt Szcientológus voltam címmel írt feltáró könyvet a szervezet működéséről, miután mintegy évtized után kiugrott abból. „Ma sokkal jobb a helyzet, mint volt tíz-tizenkét évvel ezelőtt. Ugyan zavarják őket az ilyen jellegű munkák, de nem állnak már bele annyira keményen a dologba, legfeljebb kiadnak egy sajtóközleményt, hogy mindenki hazudik, és a bemutatott dolgoknak semmi köze a valósághoz. Az elsődleges cél, miután egyre nehezebb új tagokat toborozni, hogy a meglévőket megtartsák, s hozzájuk ne nagyon jussanak el az ilyen filmek, könyvek” – mesélt tapasztalatairól Bonyai Péter. Hogy ezt érzékeltesse, azt is megjegyezte, az ő könyvére se volt semmilyen reakció, „még egy levelet se írtak”.

Hozzátette ugyanakkor azt is, manapság az internet korában elsősorban az a gyakorlat, hogy a filmben szereplőket, a készítőket próbálják meg lejáratni szavahihetőségük megkérdőjelezésével, illetve azzal, hogy minden kellemetlen, az ellenoldal számára kínos ügyüket is megpróbálják előszedni. Ez történt Gibney dokumentumfilmje esetében is, ahol egy külön honlapot hoztak létre erre. Igaz – mondta Bonyai Péter – ez már elsősorban Amerikára, a központra jellemző, Európában még ennyi se történik, részben talán azért, mert az ilyen dolgokra már itt nincs kapacitás.

Azt egyelőre nem tudni, hogy ezt a legújabb dokumentumfilmet vajon hivatalosan bemutatják-e például Magyarországon, erre vonatkozó információ ugyanis egyelőre még nincs.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 10. 13.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »