Alulmaradhat Strasbourgban a magyar határzár?

Alulmaradhat Strasbourgban a magyar határzár?

Erről is szó volt egy szerdán tartott budapesti jogi konferencián.

A büntető törvénykönyvhöz készült friss kommentárjának apropóján tartott jogi konferenciát az Opten kiadó szerdán a Budapesti Ügyvédi Kamara dísztermében. A szakmai tanácskozás témájának a migráció büntetőjogi kezelését választották, mivel a kódexbe legújabban bekerült bűncselekményi tényállások erre tesznek kísérletet.

A pápa és a való világ

A határzár tiltott átlépésének kriminalizálásával kapcsolatban nem a Btk. jogi rendelkezései vetnek fel kérdéseket, azok összhangban vannak a nemzetközi jogi kötelezettségeinkkel – mutatott rá a rendezvény első előadója, Gellér Balázs ügyvéd, az ELTE büntetőjogi tanszékének vezetője – sokkal inkább azok morális háttere és az új eljárásjogi megoldások okozhatnak kétségeket.

Gellér szerint a migráció jogi eszközökkel történő megfékezése körüli, főleg erkölcsi feszültség abból ered, hogy „elfut egymás mellett két értékrendszer”. Nem az európai és a magyar, ezek ugyanis alapvetően nem ütköznek – magyarázta a professzor –, hanem az abszolút értékrend és a mindennapok értékrendje feszül egymásnak. A migráció kapcsán előbbit, a hosszú idő alatt kialakult szilárd eszméket képviseli például a pápa is, „hiszen éppen ezért ő a pápa” – fejtegette az egyetemi oktató, hozzátéve: utóbbi ellenben képes idomulni a valóság olykor váratlan eseményeihez.

Strasbourgi kilátásaink

Az új határzár-bűncselekményekhez kialakított eljárásjogi megoldásokról Gellér Balázs elmondta, nagy a valószínűsége annak, hogy az ezek miatt indult eljárásokban hazánkat a strasbourgi bíróság el fogja marasztalni az Emberi jogok európai egyezményének 6. cikkében megfogalmazott tisztességes eljárás követelményének megsértéséért.

A hivatkozott cikkben foglaltaktól az egyezmény szerint csak akkor van mód a szükséges mértékben eltérni, ha azt „háború vagy a nemzet létét fenyegető más rendkívüli állapot” indokolja (15. cikk). A professzor nem tartja valószínűnek, hogy ezen ügyekben az emberi jogi bíróság megállapítaná, hogy a nemzet léte veszélyben forgott, s így szükséges és indokolt az anyanyelvhasználat joga, a védelemhez való jog és más eljárási garanciák korlátozása. E jogok szűkítésére egyébként azért volt szükség, hogy az igazságszolgáltatást ne bénítsa meg a hirtelen bekerülő ügytömeg – mondta.

Kíváncsiságát fejezte ki ugyanakkor a neves ügyvéd azzal kapcsolatban, hogy a nemzetközi bírói testület és az egyezmény részes országai mikor jutnak el arra a pontra, hogy az újfajta kihívásokra újfajta válaszokat akarjanak és legyenek képesek adni – az abszolút értékrendtől a mindennapok valóságának értékrendje felé mozdulva.

Áttört alapelvek

Gál István László, a Pécsi Tudományegyetem jogi karának docense szintén szólt az eljárásjogi anomáliákról. Így például arról, hogy a tárgyalt bűncselekmények kapcsán részben megfordult a bizonyítási teher, áttörve azt az elvet, miszerint nem lehet a vádlott terhére értékelni olyan állításokat, melyek nem nyertek kétséget kizáró bizonyítást (in dubio pro reo). Egyúttal aláhúzta, ez nem először történik meg, például a vagyonelkobzásnál bizonyos körben már egy ideje a vádlottnak kell bizonyítania vagyona tisztaságát.

Gál utalt rá, általánosan megfigyelhető nemzetközi tendencia, hogy a nagy volumenű változások mentén megjelent társadalmi igényeknek megfelelően bizonyos régi alapelveket áttörnek a jogrendszerek. Ám a szakértő óva intett attól, hogy abba a hitbe ringassuk magunkat, hogy nagy társadalmi problémáinkat pusztán a büntetőjog eszközével meg tudjuk oldani.

Minden jogszabály annyit ér, amennyit sikerül megvalósítani belőle

A pécsi előadó leszögezte, a határzár tiltott átlépéséhez kapcsolt különleges szankciórendszerből kiderül, a jogalkotó szándéka elsősorban az elkövetők kiutasítása, és ha ez sem tartja vissza az elítéltet, akkor másodsorban a felfüggesztett szabadságvesztés alkalmazása.

A Magyar Helsinki Bizottság a hallgatóság soraiban helyet foglaló képviselője Gál István előadása után kért szót. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a bíróságok által kiutasításra ítéltek többsége továbbra is Magyarországon tartózkodik, az állam pénzén tartják őket fogva, mivel Szerbia nem hajlandó a visszafogadásukra – a jogalkotói elképzelés tehát szerintük nem működik.

A bíróság nem élt a felfüggesztett büntetés lehetőségével

A szünet után pulpitusra lépő Joó Attila, a Szegedi Törvényszék kollégiumvezetője és Kopasz Zsolt Csongrád megyei főügyész főként arról beszéltek, hogy szervezeteik hogyan tudták kezelni a rájuk szakadó ügyteher alatti nyomást, különösen a migrációs ügyek „szuper soronkívüliségét”, úgy, hogy a többi eljárás se szenvedjen csorbát.

Joó előadásában úgy fogalmazott, az új szabályozás szinte kínálja a felfüggesztett szabadságvesztés büntetés kiszabását, ám azzal a bírók nem élnek. Jórészt azért nem, mert három évig terjedően szankcionált bűncselekményért elsőügyes elkövetőnek más jellegű ügyekben sem osztogattak ilyen súlyos szankciót, ám külföldiek esetében a megrovást a Kúria iránymutatása szerint nem alkalmazhatják.

A konferencia végén Polt Péter legfőbb ügyész szólalt fel, zárszavában azonban kevés szót ejtett a migráció kérdéséről, elsősorban a Btk.-kommentár új kiadásának jelentőségéről beszélt. A kötet megalkotásában egyébként Polt főszerkesztőként vett részt.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »