Álrendőr és álrokon csalóktól rettegnek az idősek

Álrendőr és álrokon csalóktól rettegnek az idősek

Mama, bajban vagyok, balesetet okoztam! Aki ezt a mondatot hallja a telefonban, azonnal pánikba esik. Pedig könnyen lehet, hogy a közeli rokonnak semmi baja nincs, hanem a vonal másik végén egy jól szervezett bűnbanda próbálja a megrémült szülőt, nagyszülőt megkopasztani.

Az „unokázó” bűnözők módszere zseniális, akár pszichológusok is kitalálhatták volna. Először is telefonon ráijesztenek az áldozatukra: bajban van a fia, lánya, unokája – mondják. A sokk hatására a legtöbb ember képtelen logikusan gondolkodni. Utána jöhet a nyakatekert történet, amelynek a lényege az, hogy a szerencsétlenül járt rokon megmentése érdekében fizetni kell. Gyakran emlegetnek rendőrt, ügyvédet, hogy még hitelesebbnek tűnjön a sok hazugság. Az áldozatot folyamatosan szóval tartják – ha kell, órákon át nem teszik le a telefont –, nehogy eszébe jusson segítséget kérni, esetleg a „bajba jutott” hozzátartozóját felhívni. A pénzért mindig egy harmadik személyt – állítólagos ügyvédet, ápolónőt, barátot – küldenek.

Éva elindul a bankba

Ismerősöm – nevezzük Évának – művelt, nagy tudású, nyugdíjas hölgy, aki hosszú ideje él egyedül a fővárosi lakásában. Korábban ő is hallott róla, hogy bűnbandák trükkös módszerekkel idős emberektől csalnak ki pénzt, ám azt soha nem gondolta volna, hogy egyszer ő is bűnözők áldozatává válik. Az eset óta több mint egy hónap eltelt, ám a megrázkódtatást még mindig nem heverte ki.

– Délidőben csöngött a vonalas telefonom – kezdi a történetet. – Felvettem, a vonal másik végén bemutatkozott X. Y. századosnő. „Azonosításként” beolvasta a telefonba a nevem és a címem, majd megkérdezte, hogy egyedül vagyok-e itthon. Mondtam, hogy igen, erre azt válaszolta: asszonyom, üljön le. Megfordult velem a világ, éreztem, hogy valami rettenetes hírt fog közölni velem. (Utólag tudom, hogy ettől a pillanattól kezdve képtelen voltam racionálisan gondolkodni.) Megkérdezte, hogy a családban ki vezet autót, mondtam, hogy a lányom és mindkét fiam is. Erre ő azt mondta: a fiam karambolozott. Kérdeztem, hogy János vagy Dávid? – megint én szolgáltattam az információt. Erre azt válaszolta, hogy Dávid, aki most a honvédkórházban fekszik agyrázkódással.

A „századosnő” azt is elmondta, hogy a balesetet Dávid okozta, és mivel a másik autóban egy kisgyermek életveszélyesen megsérült, a rendőrség kénytelen letartóztatni Dávidot. Ám a gyermek szülei nem tesznek feljelentést, ha Dávid kifizeti az autójukban keletkezett kárt, egymillió-háromszázezer forintot. A „rendőrnő” állítása szerint Dávid az édesanyja telefonszámát adta meg, és kéri, hogy adja oda a pénzt a rendőröknek.

– A történet ezer sebből vérzett, de a sokkhatás miatt képtelen voltam logikusan gondolkodni – teszi hozzá Éva.

Miután Éva elmondta, hogy nem tart otthon pénzt, a „rendőrnő” biztatására elindult a bankba. Elkérték a mobilszámát, hogy kapcsolatban tudjanak maradni vele, amíg lemegy a pénzért. Taxit küldtek érte, hiába mondta, hogy a bank csak egy sarokra van. Közben a „tarifa” is emelkedett, a fia ellátásáért további több százezer forintot kértek. Mire Éva hazaért, már másfél milliót követeltek tőle. Azt ígérték, a pénzért elküldenek egy ápolónőt a kórházból.

– Amikor hazaértem, újra a vonalas számon keresett a „rendőrnő”. Mondtam neki, hogy szeretnék beszélni a fiammal. Azt válaszolta, hogy nem lehet, mert éppen CT-vizsgálaton van. Mondtam, hogy akkor személyesen viszem a pénzt a kórházba. Erre mégis odaadta a „fiamat”, aki azt mondta, szia, anya, én vagyok, azért ilyen furcsa a hangom, mert megütöttem a számat. A gyerekeim soha nem szólítanak anyának. Akkor már tudtam, hogy átvertek.

Közben az addig udvarias „rendőrnő” egyre indulatosabb lett. Megfenyegette Évát, hogy megbünteti háromszázezer forintra, mert feltartotta őt a munkája közben. Azt is mondta, hogy úgy látszik, Évának nem fontos, hogy a fia szabadlábra kerüljön.

A rendőrség szerint „divatos” bűnelkövetési módszer az, hogy a csalók telefonon az idős személy rokonának, többnyire unokájának vagy az unoka ismerősének adják ki magukat Fotó: Balázs Attila / MTI

– A telefont lecsaptam, a pénzt visszavittem a bankba, aztán elmentem a rendőrségre. És felhívtam a fiamat, aki éppen a buszon ült, munkából hazamenet, makkegészségesen – meséli az asszony.

Máig nem tudja, a bűnözők hogyan derítették ki a nevét, címét, telefonszámát és azt, hogy hány éves, de gyanítja, hogy a naponta telefonáló, ilyen-olyan dolgokat eladni szándékozó, az ember életvitele, személyes adatai iránt érdeklődő cégek valamelyike szivárogtathatta ki az információkat.

– Napokig a sokk hatása alatt voltam. Nemcsak lelkileg, fizikailag is. Rázott a hideg, a vérnyomásom az egekben volt. Úgy éreztem, erőszakos támadást követtek el az idegrendszerem ellen. Az ilyen „trükkök” egy rosszabb egészségi állapotú embernek akár a halálát is okozhatják.

Az unoka és a kormánytag

Éva esete sajnos nem egyedi, hetente többször történnek hasonló bűncselekmények. Erzsi nénit (kérésére az ő nevét is megváltoztattuk) „személyesen” a fia hívta fel néhány hónappal ezelőtt azzal, hogy balesetet okozott, pénzre van szüksége. Azt, hogy szokatlan a hangja, azzal magyarázta, hogy elharapta a nyelvét. Csak akkor tette le a telefont, amikor az „édesanyja” közölte vele, hogy nem tart otthon pénzt.

– Felhívtam a rendőröket, azt mondták, aznap este több hasonló bejelentést is kaptak – meséli az idős hölgy.

Varga Balázs rendőr alezredes, az ORFK bűnmegelőzési osztályának munkatársa lapunknak elmondja: mostanában „divatos” bűnelkövetési módszer az, hogy a csalók telefonon az idős személy rokonának, többnyire unokájának vagy az unoka ismerősének adják ki magukat, és egy állítólagos baleset vagy káresemény kapcsán készpénzt kérnek a bajban lévő rokon megsegítésére. A pénzért az unoka helyett valaki mást küldenek. Mire kiderül az átverés, az elkövetők általában már árkon-bokron túl vannak. Az alezredes szerint a megelőzés érdekében figyeljünk arra, hogy se telefonon, se személyesen ne adjunk idegeneknek információt az életvitelünkkel kapcsolatban, például hogy egyedül lakunk-e, van-e gyermekünk, unokánk. Hatékony önvédelmi módszer, ha a családtagokkal megállapodunk valamilyen egyezményes jelben (ez lehet például egy bizonyos szó vagy egy utalás), amelyből az értesített rokon azonnal tudja, hogy baj történt. Illetve megegyezhetünk abban is, hogy amennyiben arra gyanakszunk, hogy félre akarnak vezetni minket, telefonálunk egy olyan személynek, aki segít eldönteni, valóban csalókkal kerültünk-e kapcsolatba. Varga Balázs szerint nagyon fontos, hogy a jogsértést minden esetben jelentsük a rendőröknek, még akkor is, ha az elkövetők nem jártak sikerrel. A rendőrség számára minden egyes eset fontos információkat tartalmazhat.

Sajnos nem mindenki olyan szerencsés, mint Éva és Erzsi néni. Van, akinek sok százezer forintja bánja, hogy segíteni akart „bajba jutott” rokonán. Máté nagymamáját késő este hívta fel az „unokája” azzal, hogy összeütközött egy kormánytag autójával, és mivel ő okozta a balesetet, azonnal ki kell fizetnie kétmillió forintot. A közel kilencvenéves néni éppen akkor kapott vissza kölcsönből néhány százezer forintot. Mivel enynyi nem volt elég az „unokának”, az ékszereit is összeszedte. Az „unoka” fogadkozott, hogy másnap mindent visszaad, és mivel ő nem hagyhatta el a „baleset” helyszínét, az „ügyvédjét” küldte el a pénzért. A család később bejelentést tett a rendőrségen, ám abban, hogy az ellopott értékeket valaha viszontlátják, nem reménykednek.

– A rendőrségen azt mondták, tettenérés esetén van esély arra, hogy felelősségre tudják vonni az elkövetőket – magyarázza Máté.

Üzenet Skóciából

Úgy tűnik, az „unokázás” jól jövedelmező „üzletág”, máskülönben a csalók nem próbálnák lépten-nyomon átverni az idős embereket. Pedig a törvény nemcsak azt bünteti, aki elkövette a bűncselekményt, hanem azt is, aki csak megpróbálkozott vele.

– Ha a megtévesztett személy átadja a pénzt az elkövetőnek, az csalásnak minősül – mondja Bándi Gábor ügyvéd. – A csalás büntetési tétele a károkozás összegétől függ. Ötvenezer forint alatt csak szabálysértésről beszélhetünk. Nagyobb összeg esetén háromtól tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető a csalás.

A Btk. ugyanakkor kisebb érték esetén is, amennyiben bűnszövetségben, közveszély színhelyén vagy üzletszerűen követik el a bűncselekményt, a nagyobb értékre vonatkozó büntetési tételt alkalmazza. Abban az esetben, ha az elkövető valamilyen oknál fogva mégsem kapja meg a pénzt, a bűncselekmény kísérlete miatt ugyanazok a büntetési tételek vonatkoznak rá, mint a befejezett bűncselekmények esetén.

Bándi Gáborral is megtörtént, hogy trükkös csalók megpróbálták becsapni. Az ügyvédnek egy közeli ismerőse ímélcíméről jött elektronikus üzenet, amelyben az illető azt írta, külföldön tartózkodik, elvesztette az iratait, a pénzét, és sürgősen szüksége lenne egy nagyobb összegre. Az ímélben meg is jelölte azt a bankszámlát, amelyre az átutalást várta.

– Az ismerősöm valóban külföldön volt, de nem Skóciában, ahonnan az ímélt küldték – meséli az ügyvéd.

Ilyen esetekben általában a bűnözők feltörik az érintett ímélrendszerét, és a nevében küldenek levelet a címlistán szereplőknek. Jó, ha az ember tájékozódik a segítséget kérő személy ismerőseinél, rokonainál, mielőtt átutalja a pénzt.

– A trükkös csalásoknak ezerféle változatuk van – mondja Varga Balázs. – Szinte „klasszikusnak” számít például az a taktika, amikor a tolvajok egy pohár vízért kopogtatnak be többnyire idős emberekhez. Amíg az általában egyedül élő személy a poharat keresi, a vizet ereszti, addig az elkövető szóval tartja őt, a társai pedig beosonnak a lakásba, és értékek után kutatnak. Az effajta esetek felderítését nehezíti, hogy a sértett sok esetben csak jóval később észleli, hogy meglopták.

A rendőr alezredes szerint az ilyen bűncselekmények ellen úgy lehet a leghatékonyabban védekezni, ha nem engedünk be idegent a lakásunkba. A hivatalos szolgáltatók munkatársai előzetes értesítés alapján érkeznek a helyszínre, és arcképes okmánnyal tudják magukat igazolni. Aki mégsem bízik a hozzá érkező személyben, hívja a rendőrséget a 112-es ingyenes segélyhívó számon.

Szomszédoló bűnözők

Az egyre szaporodó, idősek sérelmére elkövetett bűncselekmények ellen több vidéki és fővárosi önkormányzat és helyi szerv is lépéseket tett.

Budapesten, a XI. kerületben bűnmegelőzési kisokost osztottak szét idős emberek között. A nyomtatványban felhívják az időskorúak figyelmét egyebek mellett arra, hogy ne bízzanak meg idegenekben, mindig nézzék meg a közüzemi szolgáltatók, hivatalos személyek igazolványát, mielőtt beengedik őket a lakásba. Ne tartsanak otthon sok pénzt, és ne higgyenek azoknak, akik magukat rendőrnek kiadva felvételt akarnak készíteni az értékeikről. A kiadvány fényképeket is közöl a jelenleg használatos rendőregyenruháról, valamint a rendőrségi jelvényről és igazolványról.

Az óbudai önkormányzat elektromos ajtóéket adományozott háromezer óbudai nyugdíjas számára.

– Az ajtóék azt akadályozza meg, hogy erőszakosan be lehessen nyomulni a lakásba. Ha valaki mégis megpróbál a tulajdonos akarata ellenére bejutni, a készülék hangjelzést ad – tudtuk meg az önkormányzat sajtóirodájának munkatársától.

Tolna megyében a megyei rendőr-főkapitányság szakemberei adtak át különböző vagyonvédelmi biztonsági eszközöket és bűnmegelőzési kiadványokat olyan állampolgároknak, akiknek az ingatlanába az elmúlt időszakban betörtek.

 

Hogy mennyit ér egy riasztókészülék, arról Papp Zsolt Péter, a B-Angel Biztonsági Szolgálat ügyvezető igazgatója sokat tud mesélni. Cége több mint tizenöt éve foglalkozik biztonságtechnikai rendszerek kivitelezésével és távfelügyeletével. Tokodtól Piliscsabán át Ürömig több mint tizenöt településen vigyáznak a polgárok biztonságára. Papp Zsolt Péter szerint amióta létezik távfelügyeleti rendszer, a bűnözők már nem töltenek el harminc-negyven percet – a sziréna leszerelése után vagy akár sípoló riasztó mellett – egy-egy ingatlanban. Amikor öt-hat perc után meglátják, hogy a távfelügyelet autója befordul az utcába, felhúzzák a „nyúlcipőt”. Ha nem sikerül időben elmenekülniük, a biztonsági szolgálat munkatársai a rendőrség kiérkezéséig feltartóztathatják a betörőket, de csak a telekhatáron belül. A kor technikai vívmányainak „köszönhető” az is, hogy amióta térfigyelő kamerák pásztázzák a köztereket, azóta a rablók „szomszédolni” járnak. Ugyanis a pomázi bűnözőt kisebb eséllyel ismerik fel Piliscsabán, az esztergomit Solymáron, mint a saját környezetében.

A B-Angel munkatársainak többsége polgárőr is, autóval gyakran járőröznek az utcákon. Jó kapcsolatban vannak az általuk felügyelt települések önkormányzatával, a rendőrökkel, a tűzoltókkal. Az ügyvezető szerint ahhoz, hogy elkerüljük a betöréseket, lopásokat, elsősorban figyelnünk kell egymásra. De a betörők gyakran már a távfelügyeleti cégek ajtóra ragasztott matricája láttán is szedik a sátorfájukat.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 03. 19.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »