Alkotmánybíróság: legfrissebb döntések

Népszavazás: új eljárásra utasítás. Rendkívüli felmondásról. Ártatlanság vélelméről.

Népszavazás: új eljárásra utasítás

Fölöttébb bonyolult az előzmény. Három magánszemély 2011. május 23-án országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítését kérték az Országos Választási Bizottságtól, (OVB)  amelyen az alábbi kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a 2011. január 1-ig jogszerűen megszerzett nyugdíjjogosultságot az Országgyűlés ne vonja el?”

Az OVB először határozatával megtagadta az országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését. Az országos népszavazás kezdeményezőinek egyike nyomban kifogást nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, amely alapján az Alkotmánybíróság az OVB határozatát megsemmisítette és új eljárásra utasította. Az új eljárása során az OVB hitelesítette az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát.

A hitelesítés ellen  másként vélekedő két  újabb magánszemély azon nyomban kifogással élt, kérve az OVB új határozatának megsemmisítését. Az egyik a Kúriának címezve terjesztette elő kifogását, mivel álláspontja szerint az OVB jogorvoslati kioktatása tévesen utalt az Alkotmánybíróságra. A Kúria kikerülte a döntést.

A kifogást tevő szerint a népszavazásra felteendő kérdés közvetlenül érinti a központi költségvetést, így az Országgyűlés által 2011. április 25-én kihirdetett Magyarország Alaptörvényében tételesen megjelenített népszavazást kizáró  tárgykörbe tartozik. Álláspontja szerint a kérdés nem felel meg az egyértelműség követelményének sem, mivel az öregségi nyugdíjra vonatkozó szabályokat több törvény tartalmazza, ezért sem a választópolgárok, sem az Országgyűlés nem tudja eldönteni, hogy eredményes népszavazás esetén milyen jogalkotói kötelezettség terhelné a törvényhozást.

Az Országgyűlés időközben elfogadta a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvényt, amely megszüntette a korhatár előtti nyugellátásokat, illetve a már korábban megállapított korhatár előtti nyugellátások bizonyos formáit más jogcímű ellátássá alakította át, amivel összefüggésben az ellátás összegét meghatározó szabályok is változtak. A kifogást tevő szerint azonban a jogi környezet jelentős megváltozása következtében sem lenne egyértelmű és világos a választópolgárok számára, hogy a népszavazáson milyen jogalkotást támogatnak: a korhatár előtti nyugdíjak megállapítása lehetőségének újbóli lehetővé tételét; vagy a 2011. január 1-jén hatályos nyugdíjjogosultságok elvonásának tilalmát, netán a visszaállítását. Kifogást tevő társa szerint pedig a feltett kérdés igennel vagy nemmel történő megválaszolása komoly jogi ismereteket igényel, melyből az következik, hogy ilyen ismeretek hiányában a kérdést nem lehet egyértelműen megválaszolni.

Az Országgyűlés időközben elfogadta a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvényt, amely megszüntette a korhatár előtti nyugellátásokat, illetve a már korábban megállapított korhatár előtti nyugellátások bizonyos formáit más jogcímű ellátássá alakította át, amivel összefüggésben az ellátás összegét meghatározó szabályok is változtak. A kifogást tevő szerint azonban a jogi környezet jelentős megváltozása következtében sem lenne egyértelmű és világos a választópolgárok számára, hogy a népszavazáson milyen jogalkotást támogatnak: a korhatár előtti nyugdíjak megállapítása lehetőségének újbóli lehetővé tételét; vagy a 2011. január 1-jén hatályos nyugdíjjogosultságok elvonásának tilalmát, netán a visszaállítását. Kifogást tevő társa szerint pedig a feltett kérdés igennel vagy nemmel történő megválaszolása komoly jogi ismereteket igényel, melyből az következik, hogy ilyen ismeretek hiányában a kérdést nem lehet egyértelműen megválaszolni.

Az Alkotmánybíróság legfrissebb határozata megállapította:  az eredményes népszavazás a költségvetési törvény megváltoztatását vonta volna maga után: a népszavazásra bocsátandó, nyugdíjemelésre vonatkozó kérdés szövegszerűen ugyan nem tartalmazta a költségvetési törvény módosítását, de okszerűen következett a kérdésből a tiltott tárgykörként megjelölt törvény – a költségvetési törvényben a Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetése kiadási főösszege – megváltoztatása. A népszavazásra szánt kérdésből eredményes népszavazás esetén szükségszerűen következik a nyugdíjak emelése, a költségvetési törvényben meghatározottaktól eltérő mértékben. A népszavazásra szánt kérdés közvetlenül a költségvetésre vonatkozik, így az Alkotmányban tételesen megjelenített kizárt népszavazási tárgykörbe ütközik

Az Alkotmánybíróság kiemelte: annak megítélésénél, hogy az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés, illetve a megtartandó népszavazás a költségvetési törvényben szereplő egyes bevételi vagy kiadási tételekkel közvetlen és jelentős kapcsolatban áll-e, a költségvetés egyes elemeinek akár pozitív, akár negatív meghatározását jelenti-e, az Alkotmánybíróság esetenkénti mérlegelés alapján dönt. A vizsgálatnál az alkotmányjogi szempontokat veszi alapul, nem a költségvetéssel kapcsolatos pénzügyi jogi megfontolásokat.

A jelen eljárás tárgyát képező kérdés a 2011. január 1-jén hatályos nyugdíjmegállapítási szabályok visszaállítására vonatkozik. A kérdésben az is szerepel, hogy e szabályokat a 2011. január 1-ig jogszerűen megszerzett nyugdíjak tekintetében kívánja elérni. A 2011. január 1-jén hatályos szabályok szerint értett „nyugdíj” azonban lényegesen szélesebb körre vonatkozik, mint ahogy azt a jelenleg hatályos jogszabályok kijelölik. Visszaállítása tehát érintené a jelenlegi szabályok szerint részben korhatár előtti ellátásként, részben továbbra is nyugdíjként számon tartott ellátásokat. A korhatár előtti ellátások fedezetének a központi költségvetésből való biztosítása pedig a nyugdíjak összegszerű változása nélkül is megalapozza az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontjában foglalt eset fennállását.

Az Alkotmánybíróság, mivel a népszavazásra bocsátandó kérdés a jelenlegi költségvetési törvény egyes elemeinek módosítását vonná maga után, megalapozottnak találta a kizárt tárgykörbe tartozásra vonatkozó kifogást. Mindezek alapján az OVB határozatát megsemmisítette, és a Nemzeti Választási Bizottságot új eljárásra utasította. (AB határozat a Nemzeti Választási Bizottság új eljárásra utasításáról: VI/2232/2012.)

Rendkívüli felmondásról

A Kúria Mfv.II.10.101/2015/11. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó az  ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Előadja: vezérigazgatói munkakörre létrejött munkaviszonyát az alperesi munkáltató rendkívüli felmondással megszüntette. A rendkívüli felmondás tartalma szerint az indítványozót felmondási idő és végkielégítés nem illeti meg.

Az indítványozó a munkaügyi bírósághoz fordult. Az elsőfokú bíróság a rendkívüli felmondás jogellenességét állapította meg, amelyet a másodfokú bíróság helybenhagyott. A Kúria a másodfokú bíróság döntését hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasította. A másodfokú bíróság (a megismételt eljárásban) az elsőfokú bíróság ítéletét – a kamatra és átalány kártérítésre vonatkozó rendelkezések kivételével – helybenhagyta.

Újra a Kúria következett: a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az indítványozó felperes teljes keresetét elutasította.
Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria sérelmezett ítéletében megsértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát. (Indítvány.pdf.)

***

Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. A munkáltatónak azért rendült meg a bizalma a munkavállalóval szemben, mert a törvényszéki ítélet szerint a munkaviszony létesítését megelőzően, a munkáltató sérelmére lopás bűncselekményét követett el.

Az Alkotmánybíróság leszögezte: a bizalomvesztés nem a bűnösséget kimondó ítélet egyenes következménye, mint ahogy a bizalom helyreállása sem következik egy felmentő ítéletből.

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a támadott döntés nem akadályozta az indítványozót abban, hogy munkaviszonya rendkívüli felmondását követően – de figyelemmel a folyamatban lévő büntetőeljárásra – képzettségének, végzettségének és szakmai tapasztalatának megfelelően a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való jogát gyakorolja.

Rámutatott: a bíróságok ítéleteit csak akkor bírálhatja felül, ha azok az Alaptörvény megszabta értelmezési tartományt megsértik, és ezáltal a bírói döntés alaptörvény-ellenes lesz. Jelen ügyben nem észlelt olyan értelmezési hibát, amely a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos joggal érdemi összefüggésben állna. Az indítványnak ezen alaptörvényi rendelkezésre hivatkozó érvei nem támasztanak alá a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, és nem vetnek fel az Abtv. 29. §-a szerinti alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.

Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította: mivel az alkotmányjogi panasz nem felel meg részben az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában, részben pedig az Abtv. 29. §-ában írott feltételeknek, annak befogadására nincs lehetőség, ezért az indítványt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a), c) és h) pontjai alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról. IV/3409/2015.)

Ártatlanság vélelméről

A Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.21.407/2014/5. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérő alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó ellen büntető-eljárás keretében bűnösséget megállapító ítélet született, amit az indítványozó megfellebbezett, így az nem emelkedett jogerőre. A nem jogerős, bűnösséget kimondó büntető ítélet kézhezvételét követően az indítványozó munkáltatója munkaviszonyát bizalomvesztésre hivatkozva megszüntette. Az indítványozó a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása iránt munkaügyi pert indított, amely során az elsőfokú bíróság keresetének helyt adott, a másodfokú bíróság azonban az elsőfokú ítéletet megváltoztatta.

Az indítványozó a másodfokon hozott ítéletet támadja, érvelése szerint azáltal, hogy a bizalomvesztést a munkáltató (akinek az indítványozó ellen folyamatban lévő büntetőeljárásról tudomása volt, azon jogi képviselője részt is vett) kifejezetten és kizárólag a nem jogerős büntető ítélet által megállapított bűnösségre alapozta, sérült az Alaptörvény XXVIII. cikk (2) bekezdésében rögzített, az ártatlanság vélelmére vonatkozó alapjoga, illetve a XII. cikk (1) bekezdés szerinti foglalkozás szabad megválasztásához fűződő joga. (Indítvány.pdf.)

***

Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. A munkáltatónak azért rendült meg a bizalma a munkavállalóval szemben, mert a törvényszéki ítélet szerint a munkaviszony létesítését megelőzően, a munkáltató sérelmére lopás bűncselekményét követett el.

Az Alkotmánybíróság leszögezte: a bizalomvesztés nem a bűnösséget kimondó ítélet egyenes következménye, mint ahogy a bizalom helyreállása sem következik egy felmentő ítéletből.

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a támadott döntés nem akadályozta az indítványozót abban, hogy munkaviszonya rendkívüli felmondását követően – de figyelemmel a folyamatban lévő büntetőeljárásra – képzettségének, végzettségének és szakmai tapasztalatának megfelelően a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való jogát gyakorolja.

Az Alkotmánybíróság erre tekintettel az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdésének sérelmére alapított kérelmet is elutasította. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/2191/2015.)


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »