Alig néhány erdőnk élte túl a fakitermelés évszázadait

Alig néhány erdőnk élte túl a fakitermelés évszázadait

Aggasztó adatok szerepelnek a WWF Magyarország tanulmányában a hazai idős erdők állapotáról. A szervezet szerint az ország erdőségeinek alig két százalékát teszik ki az élővilág megőrzése szempontjából kulcsfontosságú, 120 évnél idősebb erdők. Ráadásul ezek harmada nem áll természetvédelmi oltalom alatt, az állami védett területen található öreg erdők több mint felét pedig érinti a fakitermelés.

Bár faanyagtermelésre szükség van, annak oltárán nem szabad feláldozni a biológiai sokféleséget, ugyanis az a magyar lakosság hosszú távú érdekeinek háttérbe szorulását is jelentené – közölte lapunk kérdésére a WWF Magyarország erdővédelmi programjának vezetője. Gálhidy Lászlót az idős erdők állapotáról és azok természetvédelmi helyzetéről szóló, nemrég elkészült statisztikai elemzésről kérdeztük. A szervezet vélekedése szerint a védett és fokozottan védett állami erdőkben kiemelt fontosságú lenne a természetvédelmi szempontok érvényesítése, ennek része, hogy a csaknem másfél évszázadot megélt idős erdőket ne pusztítsák ki. Ezzel ellentétben az állami területen található öreg erdők több mint felén fakitermelés folyik. Az országos erdőállomány-adattár alapján a helyzet azért is kritikus, mert Magyarország erdeinek kevesebb mint két százaléka idősebb 120 évnél. A 150 évnél korosabb egyedekből álló erdő még ennél is csekélyebb, csupán 0,35 százalék. A kétszáz évnél is magasabb, úgynevezett erdőtervi korú erdőből mintegy harminc erdőrészlet található, amelynek összterülete mindössze 186 hektár – ez néhány nagyobb városi közpark területét fedné csak le. Igaz, a bükk-, illetve tölgyfajok életkora a háborítatlan természetben elérheti a 300-400 évet is.

Felbecsülhetetlen érték

Magyarország erdőterületének kevesebb mint fele természetes eredetű, „igazi erdő” – főként tölgyes és bükkös. A világháborús idők kiterjedt tarvágásai, majd a szocialista éra intenzív, ipari szemléletű erdőgazdálkodása után felnövő erdők alig emlékeztetnek elődeikre. Idős erdők csak elvétve maradtak, azok is nehezen megközelíthető hegyoldalakon, szurdokokban találhatók. A még létező öreg erdőállományok gazdasági jelentősége gyakran minimális, turisztikai vonzerejük és természetvédelmi értékük ugyanakkor felbecsülhetetlen.

Az ország idős erdeinek fele a Bükk hegységben található. Jelentősebb állományokat lelni még a Magas-Bakonyban, a Mecsekben, a Vértesben, a Zempléni-hegységben és a Börzsönyben, valamint a főváros kirándulóerdeiben, különösen a Normafa környékén. Sok tájegységben azonban mára nem maradt egyetlen öreg erdő sem. Hihetetlen, de a Gemencen, az ország legnagyobb ártéri erdejében két 120 évnél idősebb erdő élte csak túl a fakitermelések évszázadait. A sík vidékeken a korábbi évszázadok mezőgazdasági célú erdőirtásai után alig maradt hírmondó. Helyüket nagyrészt a XX. században telepített faültetvények, fenyvesek, akácosok, nemesnyárasok foglalják el.

Megállíthatatlan fakitermelés

A kocsányos tölgyesek – Alföldünk egykori ékességei – mára kritikus mértékben megfogyatkoztak. Ennek ellenére az alig 1800 hektárt kitevő 120 évnél idősebb állományaik majdnem teljes területén fakitermelés folyik, döntően tarvágás. A legidősebb alföldi tölgyeseink, hegyvidéki bükköseink faanyagként történő hasznosítása nemcsak a biológiai sokféleség védelmét veszélyezteti, hanem alapvető közjóléti értékek megsemmisülését jelentheti. Jelenleg erdőterületünk több mint 95 százalékán zajlik fakitermelés. Az idős erdők helyzete is jól tükrözi, hogy a faanyagnyerés szempontjai Magyarországon meghatározó módon érvényesülnek – véli a WWF.

– Magyarországon ma már nincsenek őserdők, és a Kárpát-medencében is legfeljebb ötven található, ami azért nagy gond, mert ezek a rengetegek kiválóan alkalmasak tudományos kutatások, természetes folyamatok vizsgálatára, emiatt képviselnek nagy értéket – ezt már Lenkei Péter természetvédelmi mérnök mondta lapunknak. A Levegő Munkacsoport környezeti tanácsadó irodájának vezetője közölte: a kutatások arra is rávilágítanak, hogy a természetes, illetve nagy fajgazdagságú erdők jobban ellenállnak a klímaváltozásnak, a szélsőséges időjárási viszonyoknak.

A természetvédelmi mérnök elmondta, biológiai sokféleségük miatt a vegyes korú erdők a legideálisabbak, olyanok, ahol az erdőgazdálkodó csak úgynevezett szálalóvágást végez. (Ilyen esetben a faállományt szálanként termelik ki 30-60 éven át, úgy, hogy közben az idős fákról lehulló magokból megeredt facsemeték sűrű, zárt fiatalost hoznak létre.) Ha ezek a ligetek nagyvárosok közelében helyezkednek el, társadalmi hasznuk tovább nő, ami meghaladja a kitermelhető fa értékét, mivel a városi klímát jelentősen javítják, s rekreációra is ideálisak.

A szakember szerint olyan állami támogatási rendszer bevezetése volna ideális, amely támogatja az erdőgazdálkodókat, akik vállalják, hogy öreg erdőket is meghagynak. Ez esetben a támogatás fedezhetné a fa minőségromlásából fakadó esetleges bevételkiesést.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 04. 20.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »