Alföldi Géza: Temetők népe

Alföldi Géza: Temetők népe

Alföldi Géza: Temetők népe

Mi a temetők népe vagyunk.
Csak a sírok ezre között
Érezzük jól és otthon magunk.

Az élőket mi kutyába vesszük,
Az alkotókba belerúgunk.
De ha meghalt, sírja fölé
Mea-culpázva odahullunk.

Az élő Krisztus itt sosem kellett:
Csak a halott Isten s a keresztek.

Mi az élőket csak szidni tudjuk,
Akármit tett, gyúrni, gyalázni,
De a halottakat fölénk emeltük,
Szoborba öntettük, s tudtuk imádni…

forrás: szozat.org

30 éve, hogy Svájcban élek. Az első néhány év alatt feltűnt már, hogy Svájcban sose látok koszorúzást, emlékplakettek kitételére összegyűlt társaságok gyászbeszédjeit, megemlékezéseket szobroknál.

De kiknek is van szobra Svájcban?

Iskola teremtőknek és mérnököknek, vagyis olyan személyek örvendenek nagy megtiszteltetésnek, akik a gazdaság fellendítése terén maradandót alkottak.

Ahhoz, hogy sikerüljön egy igazi rendszerváltást keresztülvinni erről a temetői, gyászos népszokásokról is le kellene mondanunk. S akkor talán a Deák Ferenc szobránál sem fognak koszorúzni csak a belső ellenségeink. Igy végre összeszámolhatnánk, hogy hányan is vannak, és kik is ők.

Alfred Escher, a zürichi, Svájc, állomás épülete előtt. Sose koszorúzzák, sose tartanak népgyűléseket a szobor előtt. A személykultusz teljesen hiányzik Svájcban, és ez jól van így! Az államelnököt is minden évben cserélik, ahogy az egyetemeken a dékánokat, és a szövetségi tanácsosokat (miniszterek) is áthelyezik egyik bársonyszékből a másikba. Igy aztán senki sem pazarolja az idejét a pozíciója bebetonozására! Marad ideje a valós munkára!

Dr. Ing. Sebestyén – Teleki István

Nemzeti Internetfigyelő (NIF)

 

Kategória:Búcsúztató, Nekrológ, Vers Tagged: gyászbeszédek, gyászos népszokások, koszorúzni, megemlékezések, Svájc


Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »