Aki igazat szól, rögvest szalonképtelen lesz…

Aki igazat szól, rögvest szalonképtelen lesz…

Negyvennégy évvel hátam mögött hányszor, de hányszor hallottam, ha a világ kényes kérdéseiről szó esett: „Mindez igaz, de csak Neked mondom, s kérve kérlek, nehogy leírd vagy nyilvánosan elmondd aztán!” Ez most annak apropóján jutott eszembe, hogy elolvastam a nyolcvanhatodik évében elhunyt Réz Pál irodalomtörténészről, műfordítóról és szerkesztőről a Mazsihisz nekrológját honlapját.

Magyar Menedék - Ősmagyar

Nos, elképesztő, amit rajta találtam. Aki csak egy kicsit is ismerős az elmúlt évtizedek magyar irodalmi életében, könyvkiadásában, tudja, hogy Réz Pál azon zsidó származású értelmiségiek közé tartozott, akik nem kérkedtek, nem hivalkodtak zsidóságukkal. Nem követelt magának semmilyen privilégiumot érte. Csendesen tette a dolgát. Most jön viszont a Mazsihisz. Idézek nekrológjából:

„Hogy mennyire távol állt tőle [Réztől – Ifj. T. L. ] a cinizmus, azt Csurka Istvánnal közös története bizonyítja igazán: barátságuk hosszú időszaka és az, ahogy később beszélt egykori barátjáról, miután annak pályája szomorú és – mint később kiderült – visszavonhatatlan fordulatot vett.”

Magyarul Réz hátat fordított Csurkának. Nos, Csurka erről sohasem írt. Ellenkezőleg, számtalanszor pozitívan emlegette mindvégig Rézt, ha szóba került a neve – olyan kollégái mellett, mint Domokos Mátyás. Tudtommal továbbá Réz sem vetett soha követ Csurkára.

Hangsúlyozom, tudtommal, de tegyük felé, hogy ebben tévedek. Tegyük fel, hogy az elhunyt valahol, valamikor, valakik előtt mégiscsak leszólta Csurkát kizárólag közéleti munkássága, politikai tevékenysége alapján. És akkor mi van? Változtat-e ez valamit is azon, hogy Réz és Csurka közeli kapcsolatban voltak egykor egymással?

Elképesztő szellemi szegénység uralkodik hát ott a Síp utcában. Egy biztos: Réz ezerszer különb volt a mazsihiszes emlékezőknél, akiknek körében aki igazat szól, rögvest szalonképtelen lesz. Requiescat in pace!


Forrás:hunhir.hu
Tovább a cikkre »