Akar-e Ankara segíteni az uniónak?

Akar-e Ankara segíteni az uniónak?

Megoldja, megoldhatja-e az Európai Unió jelenleg legnagyobb problémáját, a menekültválságot Ankara? A mindenekelőtt Angela Merkel német kancellár által szorgalmazott megoldásnak mekkora lesz az ára? Kitörhet-e a nacionalista és autoriter fordulatot végrehajtó, a szíriai helyzet számára kedvezőtlen alakulása miatt még szövetségeseivel is feszült viszonyba kerülő Erdogan az elszigeteltségből? Mindenre választ aligha kapunk, az irány azonban már kirajzolódhat az Európai Unió és Törökország vezetőinek mai brüsszeli csúcsértekezletén.

Egymást érik a merényletek és az ellenzékkel szembeni durva akciók Törökországban, amelyet nem is olyan régen még a muszlim demokrácia példájaként emlegetett a Nyugat. A gazdasági fellendüléssel párhuzamosan mindenekelőtt a szomszédokkal épített kiegyensúlyozott kapcsolat erős regionális hatalommá tette Ankarát. Az arab tavasz elbukásával és a szíriai válság kiéleződésével alapvetően megváltozott geopolitikai helyzet azonban nem kedvezett Törökországnak, ráadásul az egyre nagyobb álmokat kergető elnök, Recep Tayyip Erdogan is elszámította magát.

Az eredmény siralmas. Az ugyancsak e hatalom által felépített külpolitika pillanatok alatt összeomlott, s a bajt a belső helyzet instabillá válása mellett az ellenséges szomszédok és az elidegenített szövetségesek is jelzik. Az orosz gép lelövése miatt végletesen megromlottak a korábban látványosan épülő, kiegyensúlyozott kapcsolatok Moszkvával, s az eset még a nyugati szövetségesek szemében is kiszámíthatatlanná tette Erdogan Törökországát. Az Oroszország aktivizálódásával kialakult helyzetben a szomszédos Szíriában szinte minden a török érdekekkel szemben hat. Megerősödött Ankara ellenlábasa, Basár al-Aszad, s vele az úgynevezett síita félhold, már-már kilátástalan helyzetbe került a szunnita országok által támogatott ellenzék, közben egyre több sikert aratnak a fronton az Amerika és már Oroszország által is támogatott ősellenségei, a kurdok. Az Iszlám Állammal fenntartott csempészkapcsolatok nyilvánosságra kerülése, a kurdok bombázása és az egyre arrogánsabb külpolitikai vonalvezetés miatt Erdogan még Amerikával is vitába keveredett, miközben Moszkva látványosan szűkíti a mozgásterét.

Erre a Törökországra próbál most a menekültkérdés rendezésében támaszkodni az Európai Unió. A közös akcióterv értelmében Ankara kötelezettséget vállalt arra, hogy megerősíti határai védelmét, fellép az embercsempészek ellen, és visszafogadja az Európai Unióból kitoloncolt bevándorlókat. A migránsáradat megfékezéséért cserében az Európai Unió egyebek mellett vállalta, hogy hárommilliárd euróval támogatja a szíriai menekültek törökországi ellátását, felgyorsítja a vízumliberalizációs tárgyalásokat és az EU-tagjelölt Törökország integrációját.

Azt hihetnénk, hogy Erdogan kapva kap az unió ajánlatán, amely nemcsak pénzt, hanem a mozgástér növekedését is jelenti számára. Megérezve azonban a terv legfőbb támogatója, Angela Merkel szorult helyzetét, a török vezetés újabb és újabb követelésekkel áll elő. Nem elégszik meg azzal, hogy az EU szemet huny az egyre inkább önkényuralmi jellegű hatalomgyakorlás felett, de megpróbálja felsrófolni a felkínált összeget, s még diplomáciai támogatást is kér a szíriai kurdok elleni agresszív fellépéséhez. Közben a menekültek áradatát egyelőre csak szavakban tartóztatja fel, s ahelyett, hogy a nullához közelítene a Törökországból Európába induló migránsok száma, naponta nagyjából 1900 ember érkezik az égei-tengeri görög szigetekre.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 03. 07.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »