Akadálypálya a bevásárlás a látássérülteknek

Akadálypálya a bevásárlás a látássérülteknek

Egy háromgyermekes vak apukát kísért el Panaszkönyv műsorunk bevásárló körútjára. A tapasztalatok vegyesek.

Tesztalanyunk pénztárcájába 6 ezer forintot készített be stábunk. Az első boltban leveszöldségeket és a palacsintához szükséges alapanyagokat vásárol Ádám. Rövid botorkálás után a raktárból érkezik egy eladó, aki segít neki. Arról az üzlet dolgozója dönt, hogy melyik lisztet, tojást és tejet rakja a kosárba, de a segítőkészségre nem lehet panasz.

A vásárolni kívánt termékekért 885 forintot kell fizetni. Ádám magas labdát dob a pénztárosnak:

– Azt mondja, hogy… adok egy ezrest.
– Ez kétezres!
– Jaj, köszönöm! Bocsánat! Összekutyultam.

Becsületből jeles, ráadásul az eladó forintra pontosan ad vissza.

A következő üzletben csak egy lekvárt vesz Ádám. Itt is hamar érkezik a segítség.

– Merre szeretne menni? Mit szeretne venni?
– Lekvárt szeretnék vásárolni.
– Lekvárt? Akkor visszafordulunk, ahol be tetszett jönni. Így jó, ha fogom a kezét? Karon fogja, és együtt mennek lekvárt választani. – Van áfonyadzsem, szamóca-, sárgabarack-…

Ádám választ, és az eladó a kasszához kíséri. Tesztalanyunk most is trükközik: ezrest ad ötszázas helyett:

– Mennyi lesz?
– 500 forint.

– Azt hiszem, van is egy ötszázasom talán.
– Ez ezres!
– Ezres?! Ó, köszönöm! Bocsánat, összekutyultam. Köszönöm, hogy szóltak.

Fizetés után az eladók ajtóig kísérik Ádámot, és ott útbaigazítják, mit merre talál a forgalmas téren.

Zoknit kezdünk keresni, ám itt már nincs olyan könnyű dolga Ádámnak. Több ruhaüzletben ugyanis csak méregetik a biztonsági őrök és az eladók, nem segítenek neki.

Az egyik helyen hangos zene szól és vásárlónk két percig álldogál, a biztonsági őr pedig ide-oda néz, de nem segít. Végül Ádám szólítja meg:

– Elnézést, vásárolni szeretnék. Tudna nekem picit segíteni esetleg?
– Igen. Lehetőség szerint tudok.
– Köszönöm szépen. Zoknit szeretnék vásárolni. Nem tudom, hogy felnőttférfi-zoknijuk van-e esetleg. Ami rajtam van, az elszakadt, és kicsit kényelmetlen. Valami olcsót szeretnék.
– Lent, messze van a másik üzletünk, és ott talál.
– Itt nincsen?
– Nincs. Női.
– Ja, hogy itt csak női van?

Ádám szerint a legtöbb kisboltban kap segítséget egy látássérült, a plázákban és a nagy hipermarketekben azonban már kérni kell, különben magára marad a vásárló.

„Nem egyértelmű, hogy merre kell menni, az ember adott esetben könnyen beleakad ruhákba, elég magas a zajszint, szól a zene, ami nehezíti a tájékozódást, és az eladó is viszonylag kevés. Egy pláza egy látássérült vagy teljesen vak ember számára kedvezőtlen környezet, segítség nélkül boldogulni majdnem hogy lehetetlen” – mondta Ozvári-Lukács Ádám.

Összességében elmondhatjuk, hogy egy nagy bevásárlás ma még inkább veszélyes akadálypálya, mint kényelmes kikapcsolódás a látássérültek számára.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »