Ablonczy Bálint: Tíz pont Amerikáról

(…)  Lassan véget ér két és fél hónapos amerikai utazásom. Azt persze nem merem állítani, hogy minden ízében megismertem Amerikát, de tíz hét tapasztalatainak összesűrítése tíz pontba talán egyfajta képet azért mégis ad.

 

Amerikai futball. Próbálkoztam, becsületszavamra, de nem tudtam megszeretni. (…) Az összes, általam meglátogatott egyetemi városban rendszeresen megtelnek az 50-60 ezres stadionok, sok diáknak meg mintha nem is lenne más ruhája, csak a helyi tigriseket, kakasokat, bulldogokat, farkasokat stb. népszerűsítő mackónadrág vagy pulóver.

 

Autó. Nem tudom, ki mondta, de okos ember lehetett:  Amerikában száz kilométer nem sok, száz év ellenben nagyon is – Európában meg fordítva. (…)

 

Fogas. (…) Az amerikaiak roppant praktikus emberek, mindenre találnak megoldást, ezért is volt furcsa a negligálás. Mintha valamifajta felesleges kifinomultságnak tekintenék a kabátok külön elhelyezését,

 

Fogyasztás. (…) A legtöbb cég nem is tesz úgy, mintha a pandák megmentése vagy a világbéke lenne a fő célja, keményen a profitra megy. Ennek mondjuk az egyszeri fogyasztó csak örül: a gyilkos verseny miatt az élelmiszer-, benzin vagy ruhaárak nem egyszer alacsonyabbak a magyarországiaknál, a fizetések meg ugye… (…)

 

Hisztéria. (…) Diákok csoportjai valós és vélt sérelmekre hivatkozva fenyegető hangnemben követelőznek; az egyetemek vezetői pedig rettegnek a megbélyegzéstől és igyekeznek az áldozati szerepért versenyt futó csoportok kedvében járni. (…)

 

Hit. (…)Európától eltérően a kereszténység távolról sem csak egy szűk szubkultúra. (…)

 

Mosoly. (…)itt a szolgáltatószektorban (még a taxisok között is, döbbenet!), és a mindennapi életben is alap a kedvesség. Persze ez nyilván felszínes, a hogylét felől való érdeklődés meg mechanikus. Mégis sokkal kellemesebb így az élet, mint amikor egy bankfiókban vagy postahivatalban folyamatosan embertársaink kedélyállapotának hullámzásával vagyunk kénytelenek birkózni.

 

Munka. Amerika a keményen dolgozó kis- és nagyemberek hazája, ahol alapvetően mindenki a saját dolgával törődik, és igyekszik magából a legjobbat kihozni. (…)

 

Önkéntesség. (…)A kultúraszervezést, a szociális ellátást, az ifjúsági munkát jelentős részben a különféle önkéntes egyesületek, alapítványok, egyházak végzik. (…)

 

Rend. (…) Mindenki – na jó, szinte mindenki – abból indul ki, hogy ő betartja a szabályokat és más is ezt teszi. Rejtélyes módon a rendszer működik!

 

Heti Válasz – Ablonczy Bálint: Tíz pont Amerikáról


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »