A vaskorban készülhettek az első magashegyi sajtok az Alpokban

A vaskorban készülhettek az első magashegyi sajtok az Alpokban

Több ezer évvel ezelőttig nyúlhat vissza a magashegyi sajtok készítése az Alpokban brit és svájci kutatók szerint. A magashegyi sajttermelés közelmúltja jól dokumentált, a kezdetekről azonban alig vannak régészeti leletek.  

A Yorki Egyetem Oliver Craig vezette kutatócsoportja Graubünden kanton régészeti felügyeletével együttműködésben 30 darab, 7000-2500 éves cserépmaradványt gyűjtött össze, és az ezeken végzett vegyi elemzés segítségével első ízben sikerült felvázolni a magashegyi sajtkészítés történetét. A cserepeket hat régészeti lelőhelyen találták Engadinban, Európa egyik legmagasabban fekvő lakott völgyében, köztük a korai újkőkorból és a bronzkorból fennmaradt egyszerű sziklaszállásokon, valamint a késői vaskorból származó kőépítményeken.

A sajtgyártásra utaló zsírmaradványok kémiai “ujjlenyomata” csak a vaskori kőépítményekben talált cserepeken volt kimutatható, vagyis a sajtkészítés legelső nyomai a 3000-2500 évvel ezelőtti időszakra nyúlnak vissza – közlik a kutatók a PLoS One tudományos folyóiratban. Alacsonyabban fekvő területeken sokkal korábbi, a földművelés kezdetéig, vagyis a korai újkőkorig visszanyúló nyomait is megtalálták a tej erjesztésének. A svájci Alpok közvetlen környezetében 6000 éves, vagyis a késői újkőkorból való agyagedényeken találtak sajtkészítésre utaló nyomokat.

1800 méter fölötti magasságban azonban – régen és ma – a szarvasmarhatartás és a sajtkészítés a körülmények speciális ismeretét feltételezi – mutatnak rá a kutatók, akik szerint a népességnek a vaskorban történt erőteljes növekedése és az éghajlati feltételek változása miatt kevés lett a legelő a mélyebben fekvő völgyekben, ami a nagyobb magasságokba űzhette a marhapásztorokat.

Az e korból származó kőépítmények arra utalnak, hogy a pásztorok nyaranta egyre jobban kihasználták a magashegyi legelőket. De hogy ezek az építmények pontosan milyen célt szolgáltak, rejtély, mert többnyire rossz állapotban maradtak meg. A régészek eddig is sejtették, hogy ezek egy újonnan kialakuló gazdasági stratégia tárgyi emlékei, és ezt most az újabb kutatás megerősíti – olvasható a tanulmányban.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »