A tanárok nem díjazták a kísérleti tankönyveket

A tanárok nem díjazták a kísérleti tankönyveket

Csak a tanárok 22,7 százaléka használná szívesen jövőre is a kísérleti tankönyveket – derült ki az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet általunk megismert jelentéseiből, amelyek pedagógusok visszajelzései alapján készültek. Ezek alapján az első osztályos környezetismeret-könyvnek nincs logikai íve, a hatodikos magyar nyelv és kommunikáció könyvből pedig nehéz kiemelni a lényeget.

A megkérdezett tanárok negyede sem tanít szívesen az állami kísérleti tankönyvekből – derül ki a kidolgozásukért felelős állami háttérintézmény, az Oktatáskutató és -fejlesztő Intézet (OFI) 2014–2015-ös tanévre vonatkozó, 27 tankönyvet érintő, lapunk által megismert jelentéseiből. Az értékelésben részt vevő pedagógusok véleményüket többek között kérdőívek kitöltésével, munkanapló vezetésével és interjúk révén mondhatták el, de a kutatók gyerekekkel is beszélgettek a tankönyvekről. A kutatások során az OFI a tankönyv minőségére vonatkozó értékelések mellett arra is kíváncsi volt, hogy a tanárok szívesen tanítanának-e a könyvekből jövőre. Lapunk összesítette a pedagógusok válaszait (igaz, 27 helyett csak 26 könyv esetén tudtuk ezt megtenni, miután az ötödikeseknek szóló irodalomkönyv értékelése helyett is a második osztályos olvasókönyvről szóló jelentés hozzáférhető).

Az eredmények szerint a pedagógusoknak átlagosan mindössze 22,7 százaléka mondta azt, hogy jövőre is szívesen tanítana a könyvekből, 55 százalékuk ehhez a tankönyv átdolgozását szabta feltételül, míg 22,3 százaléknyian egyáltalán nem használnák többé a taneszközt.

Lehúzták az elsős környezetismereti könyvet

A legkevésbé az első osztályos környezetismeret-tankönyvet szerették a tanárok: mindössze 7 százalékuk mondta, hogy jövőre is szívesen használná. A jelentés szerint alapvető probléma, hogy nincs logikai íve a tankönyvnek, a nyelvezete sokszor túl elvont egy első osztályos gyerek számára, a grafikája nem üti meg a kívánt szintet, illetve a tankönyvi és munkafüzeti feladatok sokszor ugyanazok.

A második osztályos környezetkönyv megítélése már jobb, 21 százaléknyian jövőre is szívesen használnák. Ugyanakkor a jelentés a megkérdezett gyerekek véleményéről azt írta, bár érdekesnek találták a feladatokat, sok konkrét hibát találtak a tankönyvben: például „furcsák” a képek, vagyis nem mindig lehet felismerni a rajtuk szereplő állatokat. Utóbbi megállapítással egybevág az a lapunkhoz eljuttatott jelzés is, hogy bár a tankönyv a tűzzel kapcsolatos fejezetben nyilvánvalóan azt kéri a gyerekektől, hogy a biztonsági gyufát feltaláló Irinyi János munkásságának nézzenek utána, de helyette Irinyi édesapjának képét rakták be. Az ötödik osztályos természetismeret-könyvet is csak a tanárok 8 százaléka használná jövőre, míg a hatodikos esetén 15 százalék.

Máshol is probléma volt a logikai felépítettség

Bár az első és a második osztályos matematika-tankönyvről a pedagógusok 40 százaléka mondta, hogy szívesen használná jövőre is, a kilencedikesre már csak 10 százalék mondta ezt. Egyben utóbbi volt a tanárok által leginkább elutasított könyv is a 26 közül: a megkérdezettek 50 százaléka mondta, hogy egyáltalán nem kívánna tanítani belőle jövőre. A jelentés szerint a pedagógusok többségének nem tetszett, hogy a tankönyv a korábbiakhoz képest szokatlan módon építette fel a tárgyalandó leckéket. A tananyag struktúráját áttekinthetetlennek és aránytalannak tartották, nem látták a logikát a felépítésében. Sőt, sokszor év elején kellett olyan ismereteket alkalmazniuk a gyerekeknek, amelyekkel csak később foglalkozik a tankönyv. Példaként említették az egyenletekkel megoldandó szöveges feladatokat, amelyeket az egyenletek tanítása előtt kellene elsajátítani a diákoknak. A helyzet hasonlóan rossz a 10. osztályos matematikakönyveknél: csak a tanárok 12 százaléka tanítana belőle jövőre, míg a megkérdezettek 46 százaléka egyáltalán nem.

A magyar nyelv és kommunikáció könyvek értékelése is elég negatívnak bizonyult. Az ötödik, a hatodik, a kilencedik és a tizedik osztályos tankönyveket átlagosan a tanárok 15,5 százaléka szeretné jövőre is használni. – A pedagógusok úgy látják, a könyv szövege túl terjedelmes, sűrű, tömör, nem elég átlátható, nehéz kiemelni belőle a lényeget – szól a kritika például a tanárok mindössze 10 százalékának tetszését elnyerő hatodikos könyv esetén.

A másodikosok örülhetnek

Lapunk összesítése szerint a legnépszerűbb a 26 vizsgált tankönyv közt a második osztályos olvasókönyv lett: a pedagógusok 61 százaléka tanítana belőle a következő évben is. A tanárok többsége úgy vélte, a tananyag tartalma lehetőséget ad a differenciálásra. A legkevésbé elutasított pedig a hatodikos erkölcstankönyv volt: a tanárok mindössze 6 százaléka nem akart tanítani többé belőle, igaz, 72 százaléknyian viszont csak akkor használnák, ha átdolgoznák.

A 9–10. osztályos szakiskolásoknak szánt közismereti tankönyv II. része sem lett kifejezetten népszerű a tanárok között: 25 százalékuk mondta, hogy jövőre is tanítana belőle, 50 százalékuk akkor, ha átdogozzák, 25 százalék pedig egyáltalán nem. Az erről szóló OFI-összefoglaló elismeri: a tanárok és a diákok egyaránt helytelenítették, hogy a könyv eltér a szakközép-iskolai tananyagtól. Nem látták a tankönyv szerzőinek elképzelését a tananyag felépítéséről és a kimenetről sem, ráadásul minden tantárgy (matematika, természetismeret, kommunikáció-magyar, történelem-társadalomismeret) esetében egyenetlennek tartották a leckék színvonalát. Jól mutatja a közismereti könyvvel kapcsolatos véleményeket, hogy például a kutatásban részt vevő pedagógusok egy ötfokú skálán 2,7-re értékelték azt, mennyire biztosítja a tankönyv a diákok személyre szabott tanulását, 3,1-re, hogy mennyire kelti fel az érdeklődésüket, és 3,2-re, hogy a tankönyv mennyire hatékonyan támogatja a tantárgy eredményes tanítását. A tanulmány szerint a tanárok többsége és a továbbtanulást ambicionáló diákok nem értenek egyet az alacsony közismereti óraszámmal a szakiskolában; volt olyan visszajelző, aki szerint a rendszer megváltoztatása érdekében „fontos lenne lobbizni”.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 05. 24.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »