A támadást túlélő nővér beszámolója a jemeni mészárlásról

Sally nővér a kolostor elöljárója volt abban az ádeni otthonban, ahol március 4-én terroristák meggyilkolták a Szeretet Misszionáriusai nővéreket. Túlélte a mészárlást és felelevenítette a tragédia perceit: történetük az első évszázadok vértanúinak sorsára emlékeztet.

Március 4-én fegyveresek lemészárolták a – Kalkuttai Teréz anya által alapított – Szeretet Misszionáriusai kongregáció négy tagját Jemenben. A támadásban a nővérek mellett a közösség tíz munkatársa is életét vesztette.

Nővértársa három sűrűn teleírt lapon örökítette meg a tragikus eseményt, amelyet a mészárlást túlélő Sally nővér idézett fel. Napokon át a Szeretet Misszionáriusai nővérek kolostoraiban adták körbe a kézírásos papírt, majd a National Catholic Register amerikai katolikus portál közölte a teljes angol nyelvű átiratot.

Sally nővér számos részletet közöl a mészárlásról. Megerősíti, hogy a négy meggyilkolt nővéren kívül öt másik áldozat – etióp fiatalok – szintén keresztény volt. A többiek muszlimok voltak, ők az Iszlám Állam terroristáinak parancsát hallva kiáltoztak, hogy ne bántsák a nővéreket.

Az ádeni kolostor elöljárója úgy menekült meg, hogy bezárkózott a hűtőraktárba. A mészárlás elkövetői tudtak arról, hogy öt nővér van a házban, és sokáig keresték őt. Ki is nyitották a hűtőraktár ajtaját, de csodával határos módon nem vették észre, hogy az ajtó mögött rejtőzött.

A túszul ejtett szalézi szerzetes, Tom Uzhunnalil atya a dzsihadisták érkezése előtt elfogyasztotta a tabernákulumban maradt ostyadarabokat. Mielőtt magukkal hurcolták az indiai származású papot, a terroristák teljesen feldúlták a kápolnát.

Miután a dzsihadisták elhagyták az épületet, Sally nővér sorra látogatta a gondozottakat, hogy meggyőződjön róla, jól vannak-e. Amikor megérkezett a rendőrség, nem akarta elhagyni az épületet, az idős és a fogyatékkal élő gondozottak is kérlelték, hogy maradjon. A rendőrök azonban kitartottak amellett, hogy magukkal viszik, mert úgy vélték, a dzsihadisták visszamennek majd, hogy megkeressék.

Sally nővér elbeszéléséből egyértelműen kitűnik, hogy a nővérek tisztában voltak azzal, milyen veszélyeket rejt ádeni életük. Tom atya mindennap elmondta: „Készen állunk a vértanúságra.” Az írásból megtudjuk azt is, hogy Ferenc pápa a titkárán keresztül minden héten érdeklődött felőlük, és lelki közelségéről biztosította őket.

Az elbeszélésben Sally nővér megvallja, hogy szinte bűntudatot érez, amiért nővértársaival ellentétben túlélte a mészárlást. Egy társa azzal vigasztalta: Isten akaratából maradt életben, hogy elbeszélje a történetet.

Teréz anya nővérei ádeni házának elöljárója tájékoztat arról is, hogyan érkezett a városukba az Iszlám Állam. Áden gazdag város, amely behívta a szélsőséges iszlamista fegyvereseket, küzdjenek azért, hogy független lehessen Jemen többi részétől. Amikor azonban győzelmet arattak, a dzsihadisták nem hagyták el többé a várost. Most az a céljuk, hogy véget vessenek a városban a keresztények jelenlétének. Korábban, amíg a harcok folytak, a katonáknak nem volt idejük arra, hogy a szerzetesekkel foglalkozzanak. „A nővérek a háború áldozataivá is válhattak volna, de Isten azt akarta, hogy világos legyen: a hitük miatt lettek mártírok” – írja visszaemlékezésében Sally nővér. Hangsúlyozza, hogy a többi muszlim azonban mindig tiszteletben tartotta őket.

Elbeszélése végén leírja, hogyan imádkozik a mészárlás óta: „Imádkozom, hogy vérük a közel-keleti béke magva legyen és megállítsa az Iszlám Államot.”

Az emlékezést lejegyző Rio nővér így kommentálja a történteket: „Annyira hűségesek voltak küldetésükhöz, hogy az Iszlám Állam pontosan tudta, mikor kezdik és mikor végzik a munkát a házban. Éppen mivel ilyen hűségesek voltak, ott voltak a megfelelő helyen, a megfelelő pillanatban, és készen várták az érkező Jegyest.”

Orientalista.hu – (Mondoemissione.it, Magyar Kurír)


Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »