A szülőszoba-titok

A szülőszoba-titok

Női lovagrend? Bajtársiasság nőként? Hősnők és asszonykörök? Női konspiráció? Titkos női együttműködés? Mi fűzi össze a nők sorsát? És mi köze mindennek a szülőszobához?

Gyakran hallunk férfiak közötti bajtársiasságról, örökké hű barátságokról, lovagrendekről, olyan férfitársaságokról, alkalmakról, amelyek a férfiak közötti utánozhatatlan és egyedülálló kapcsolatról adnak számot. De könnyen beláthatjuk, mindennek – természetesen – megvan a párja az ellenkező nemnél is. Ha valaki ebben kételkedne, az csupán ennek sikeres működését bizonyítja, hiszen – félig szándékosan, félig természetből fakadóan – ez a nők esetében titkos jelleget ölt.
 
Ennek a titkos női együttműködésnek, „konspirációnak” számtalan jele, lehetősége van. Az elkereszteléséhez a női lét egyik legjelentősebb eseményét hívtam segítségül. Amely az összes ilyen pillanatot, jelenséget, mint gyöngyöket összefűző szál köti össze. Így kapta a „szülőszoba-titok” nevet. 
 


 
A szülőszoba-titok az oka, hogy ha egy társaságban két nő találkozik, rögtön egész máshogy köszöntik egymást, mint a férfiakat, mintha máris évek óta ismernék egymást. Egy-egy mondatnál megerősítésképp, vagy csak egy kis cinkos összenevetés kedvéért összekacsintanak – legyenek annak előtte bármely ismeretlenek is egymás számára.
 
Ez az oka annak, hogy amikor több nő – akárcsak két barátnő is – összekerül, összegyűlik, valami rejtett erő bontakozik ki körülöttük. Ez alkalomadtán észrevétlenül lovagokat, hősöket, részvételre vágyódó oda-odasandításokat és hevesen dobbanó szíveket képes maga köré vonni – egyből úgy érzi ugyanis mindenki, ott már aztán igazán történik valami. És valóban! Évezredek óta így megy ez. Az ismeretlen időktől, amelyekről csak mítoszok szólnak és a legősibb kultúráktól kezdve, női beavató társaságokon (amelyről egy-egy kivételes könyvben olvasni csak, talán férfi megfelelőiknél is titkosabb jellegéből adódóan), bacchanáliákon át a legújabb kori balettáncos-társaságokig, a női öltözők, kozmetikusok, fodrászatok, fürdők kacagó, virágillatú hangulatáig. Itt valóban történik valami, ekkor ugyanis a női teremtő erő lép színre. Az a teremtő erő, amely új lelkeket képes a világra segíteni, ami több gyermek felnevelésére, családok, közösségek élettel való megtöltésére képes. Ami nyughatatlan szívünket megnyugtatja, megfáradt testünknek otthont, fázós szívüknek meleget, szomjazó szánknak friss italt és éhes gyomrunknak ételt ad.
 
A szülőszoba-titok az oka annak, hogy egy összejövetel, ahol barátnők jelentetik magukat, mindig feltöltést, és a női sors hordozására való erőt ad a résztvevőknek. Mintha együtt hordanánk a terheket és megosztanánk a boldogságot is. Nem vagyunk már egyedül, mert egymáshoz tartozunk istenadta nőiségünknél fogva.
 

Ez a titok mindig jelen van, még ha megerősítő hatásáért olykor tennünk is kell. Mindig jelen van, mintha az egész világ minden terhét együtt hordoznánk. Mintha minden nő egy nagy Földanya egy-egy tagja volna, és együttműködve, együtt mozdulva, egy hatalmas jól összehangolt nagy anyaként tenné a dolgát és tartaná fenn a világ folyását. Talán nem véletlenek a mítoszok teremtő istennőkről, mindenki közös Anyjáról, tündérekről és az élet fonalát gombolyító Párkákról…
 
Ez az, ami miatt bármely mardosó is egy nő fájdalma, egy barátnő együttérzése, mellette való természetes és magától értetődő kiállása az addigi fájdalmasan kicsordult könnyeket hipp-hopp örömkönnyekké változtatja, és az emésztő szomorúságtól súlyos beszélgetés egy megmagyarázhatatlan pillanattal könnyed nevetésbe torkollik. 
 
És hogy miért éppen szülőszoba-titok? Amikor és ahol voltak és vannak női beavatások, ezek gyakran – bár nem kizárólagosan – a termékenység, illetve a gyermekszülés szimbolikus megjelenítését tartalmazzák. Ez az esemény magába sűríti mindazt, ami egy nőben női. Megjelennek mind a negatívumok: fájdalmak, felelősség; mind a pozitívumok: kitartás, hősiesség, a világban való aktív részvétel, munkálkodás, alkotás, otthon, melegség, üdvözlés, be- és elfogadás. A női lét velejárója ez a jelenség, még ha nem is mindenki lép konkrétan szülőszobába életében. Mintha minden nő tudná, hogy egyszer erre a helyre jut. Ha nem is konkrétan, hát átvitt értelemben – részt vesz egy aktív, fájdalmas, de egyben a legcsodálatosabb teremtő folyamatban. Létrehoz valamit, ami örök időkre szól. Akkor fájni fog, igen, talán könnyek is lesznek. Könnyű vagy nehéz „szülés” lesz, de a lényeg nem is ez. Ez csak az, ami kívülről látszik. A lényeg az élet mélységének az a tapasztalata, amely sehol máshol meg nem lelhető, csak a női szülőszoba-titokban. 
 
Innen hát a nagy empátia, amit mindig emlegetnek a női szív kapcsán. Innen az elfogadás, az együttérzés, a finomság, az érzékenység, a fátyolszerű fehér ruhák, a lábon a csillogó, csilingelő bokalánc, a fülbevaló mélykék csillogása, a dúdoló ajkak altató zenéje, a haj lengedezése és a puha tánclépések a hajnali harmattal meghintett pázsiton.
 
Innen minden, ami női a nőn. És ez jó. Ez a szülőszoba-titok.


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »