A szív elakadó segédigéi – Esterházy Péter halálára

Hatvanhat évesen, 2016. július 14-én meghalt Esterházy Péter. Alig egy hónappal ezelőtt, a könyvhét megnyitóján több tucat fotós merészkedett az évtizedekig az élet írócsászárának hitt, most csontsovány Esterházy Péter közelébe.

 

(…)

 

Őszinte jóakarói kétségbeesve kérdezték, vajon mivel vették rá az utolsó, szívszorító szereplésre. Miféle marketing ez? Aztán kiderült, a halálos beteg Esterházy Péter szerepeltetése mögött még véletlenül sem húzódtak üzleti megfontolások.  Barátai így akarták késleltetni az elmúlást. Így remélték megfékezni a kérlelhetetlen hasnyálmirigyrákot. Ha ír róla, ha megosztja élményeit, talán az irodalom, a szellem diadalmaskodik a könyörtelen lét, a gyilkos kór felett. Most már tudjuk, hiú remény volt.

 

Esterházy néven íróvá válni a hetvenes évek Kádár-kori Magyarországán maga volt a csoda. Neki sikerült. A korai, a hetvenes évek közepétől születő művek olyan üdén szóltak, annyi nyelvi leleménnyel, műgonddal íródtak, hogy kiragyogtak a szocreál irodalom átlag terméséből, ráadásul megkérdőjelezték a korszak ideológiai alapvetéseit is.

 

Fotó: nemzetisport.hu

 

A matematikusból íróvá lett, a széles közönség által alig, ám a szűk szakma által hamarosan jól ismert szerző nagyon tudatosan építkezett. A kisregényekből összerakott Bevezetés a szépirodalomba című vaskos kötet (1986) jelzi, a modernizmus tudatos meghaladása a cél, a magyar posztmodern megteremtése. Sokféle hang és műnem szólal meg a Bevezetésben, jelezve, hogy költői prózát, anekdotát, krimit egyaránt tud írni a Kosztolányi–Ottlik-vonalat folytatni kívánó író. Valószínű nem ő tehet róla, hogy ezt az utat, ezt a vonalat a mérvadónak számító kritika abszolutizálta, s minden más törekvést igyekezett lesöpörni a színről.

 

A rendszerváltozás küszöbén Esterházy Pétert ott találjuk a Hitel szerzői között. A több tízezer példányos kétheti lapban megjelent publicisztikái révén válik országos hírű íróvá. 1988-89-ben még abban lehetett reménykedni, hogy a szellemi élet színe-java a fő kérdésekben egyetért. Aztán jött a szakítás, amely az értelmiségi tábor egy részében növelte Esterházy presztízsét, másik felében pedig leértékelte az írói teljesítményt is.  Esterházy egyszerre lett hős és áruló a közönség szemében.

 

(…)

 

A várva várt nagyregényt a kilencvenes években sok játékos kötet hátráltatta, és sokan már nem is vártak igazi szenzációt Esterházy Pétertől, amikor 2000-ben megjelent a Harmonia caelestis. Ez a terjedelmes mű nemcsak a családregény műfaját újította meg, hanem számot vetett a messzi múlt és a jelen nagy kéréseivel: ki vagyok én, felelős vagyok-e felmenőim bűneiért és osztozhatom-e erényeikben.

 

(…)

 

Amit most, a halálhír vétele után biztosan tudunk: a magyar nyelv megújítója, a kortárs próza megkerülhetetlen alakja távozott az élők sorából. A szív elakadó segédigéivel búcsúzunk tőle. Sokszor fájt, amit mondott, sokszor úgy éreztük, fölényesen legyint ránk, de vigasznak itt maradtak fontos könyvei.

 

Heti Válasz – Osztovits Ágnes: A szív elakadó segédigéi – Esterházy Péter halálára


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »