A szabadság határai a szabadság fellegvárában

A szabadság határai a szabadság fellegvárában

Incze Bélát, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom Pest megyei vezetőjét minden előzetes figyelmeztetés, és utólagos magyarázat nélkül törölték a Facebookról. Ezzel kapcsolatban fogalmazta meg gondolatait.Az alábbi gondolatokat az a kellemetlen helyzet szülte, hogy az elmúlt egy napban két alkalommal törölték személyes profilomat a Facebookról. Egyetlen esetben sem jött figyelmeztetés, hogy bármivel sértettem volna a felhasználási feltételeket, és utólagos magyarázatot sem fűztek a dologhoz. Ahogy egy ismerősöm elmésen megjegyezte, azt a szabályt nem sikerült betartanom, mely szerint “Ne légy Incze Béla.”A törlés oka nyilván az, hogy az általam kifejtett gondolatok nincsenek szinkronban azzal a világnézettel, ami a Facebook üzemeltetői számára mérvadó. Ezzel természetesen semmi probléma nem is lenne, ha ez a világnézet történetesen nem a szabadelvűség lenne, ami azt hirdeti, hogy “mindent szabad”. Így már logikai bukfenc bármilyen véleményt korlátozni, hiszen ezzel a szabadelvűek saját szabályrendszerüket rúgják fel. Erre persze már rengetegen rávilágítottak, de ennek ellenére a világ túlnyomó többségében virágoznak a liberális demokráciák, és úgy tűnik, hogy az átlagember olyannyira tompává vált, hogy nem veszi észre ennek a világnézetnek valódi, diktatórikus arculatát.Nem veszik észre, hogy az a szabadságnak nevezett jelenség, amiben élik az életüket meglehetősen szűk keretek közt engedi meg a létezést. Egyetlen példán keresztül nyilvánvalóvá lehet tenni, hogy ha valaki balra akar szabad lenni, akkor semmilyen határral nem fog találkozni, de ha esetleg jobbra akar szabad lenni, akkor olyan brutális kegyetlenséggel súlyt le rá az uralkodó világnézet minden egyes csápja, hogy egy középszerű ember számára tulajdonképpen nincs más lehetőség, mint az összeomlás. Az idei deviáns felvonuláson “valamiért” úgy érezte az ateizmus.hu szerkesztősége, hogy pálcát kell törniük a másság mellett és egy olyan transzparenssel vonultak fel, melyre azt írták, hogy “A szerelem valóság, Isten csak mese.” Ehhez képest a világ számos országában büntetik, sok esetben elég súlyos büntetési tételekkel az úgynevezett holokauszt tagadást. Ez azért megdöbbentő, mert míg az egyik félnek engedik, hogy kijelentse, hogy nem létezik az a rendezőerő, ami mindenen túlmutat, addig a másik félnek azt sem engedik meg, hogy kérdéseket fogalmazzon meg egy történelmi esemény kapcsán.Példák tízezreit lehetne felsorolni minden síkon, hogy miért nem lehet szabadságnak nevezni ezt a keretrendszert, sokkal inkább szellemi, tudati és fizikai diktatúrának, de itt egy újabb buktatóval találja szemben magát az, aki jobbra kíván haladni. Egészen egyszerűen olyan minimális fórumok állnak rendelkezésére, amik nem alkalmasak arra, hogy egész társadalmakat formálhasson, sőt mint ennek az írásnak az apropója is mutatja 3000 ismerős egy közösségi oldalon már annyira meghaladja a szabadelvű adminisztrátorok ingerküszöbét, hogy nemes egyszerűséggel a tiltás legszigorúbb formáját alkalmazzák. Ez pedig a “szabadság” után megkérdőjelez egy másik liberális alaptézist, nevezetesen az “egyenlőséget”.Tehát hiába akarja bárki is példákkal érzékeltetni, hogy miért hazug és álságos ez a világnézet, hiszen nem kapja meg azokat az eszközöket, amik az egyenlőség elve alapján mindenkinek járnak. Mindenkinek, de csak addig, amíg nem próbál meg elmenni a “szabad világ határára, és azon túlra”. Ahhoz már nincs szabadságjoga a szabadság eme csodás fellegvárában, ezért megfosztják az egyenlőségtől és minden lehetséges eszközzel hátrányos helyzetbe próbálják juttatni.Természetesen még így is jóval szabadabb életet élhet, aki a jobboldali ösvényt választja. Nehezebb, mert az egész élete harc lesz, és az esetek többségében ráadásul kilátástalan, de szabadabb. Szabadabb, mert legfeljebb csak kellemetlenséget lehet neki okozni, mint ahogy most okozott nekem is a Facebook. De lesz új felület, amin el tudom mondani, amit akarok, és ha azt is lekapcsolják, akkor majd lesz egy újabb. Mivel én nem vagyok a rendszer része, így nem is vagyok kontrollálható vagy átprogramozható. Én tényleg szabad vagyok.(Incze Béla, HVIM Pest megyei vezető – Mi Magunk – SZKR)


Forrás:szentkoronaradio.com
Tovább a cikkre »