A selejtérett múlt

Az ország egyik legszebb elhelyezkedésű városának vasútállomásán évek óta állandó díszletet jelentenek a selejtezett és lecsupaszított vasúti kocsik, személyszállító vagonok, mellékvonali Bzmot-ok, és persze mozdonyok. Itt van ugyanis a MÁV egyik legfontosabb bontóműhelye, ahová az ország minden szegletéből hozzák a selejtérett eszközöket.

Amióta a MÁV 2006-tól kezdődően – és főleg az uniós források lehívásának felpörgetésével – folyamatosan vásárolja a modern motorkocsikat (túlnyomórészt Stadlert Flirt-ket), úgy válnak egyre feleslegesebbé a régi kocsik, mozdonyok. Ezeket a “saját lábukon” hozzá ide, majd hosszabb-rövidebb “elfekvős” tartózkodás után szétvágják őket, bár egy helybélivel beszélgetve az derült ki, hogy mostanában inkább hosszabb az a tartózkodás, s mivel a dögsor gyakorlatilag az személypályaudvar területe mellett van, ez nem kis feszültséget okoz a MÁV és az utasok között. Bár mint tudjuk, a feszültség területén vasúttársaságunk komoly rutinnal bír.
 
Selejtérett. Fotó: Bazsó Bálint
 

Sátoraljaújhelyen a 70-es évek óta vágják a kocsikat, mozdonyokat, hogy aztán fémhulladékként továbbértékesítse a társaság azokat. 
 
Az állomáson hosszú sorban kígyózó, csupasz, rozsdásodó, sorsára váró kocsik látványa persze valahol szomorú, az elmúlás, a szétmálás hangulata árad belőlük (különösen, ha az egyik képen, egy mellékvonalra tervezett MD sorozat mellékkocsijának gyári táblájára pillantunk, ekkor ugyanis egy kicsit még a magyar ipart is sirathatjuk), ugyanakkor a bontás azt is jelenti, hogy végre valahára lecserélhetővé váltak a használóik által csak – a karbantartás minőségéről mindent eláruló – “húgyszagúnak” hívott Bhv kocsik.

A máló, szétesű, lecsupaszított vagonok között és bennük mászkálva az embernek néha az volt az érzése, hogy a szerelvények aktív szolgálatuk idején sem voltak sokkal jobb állapotban, legfeljebb volt hová ülni. 


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »