A rovásírás izgalmas történetének nyomában

A rovásírás izgalmas történetének nyomában

Rendkívüli értékről, a rovásírásról tartott előadást Róna-Tas András nyelvész, orientalista a Magyar Tudományos Akadémia Tudományünnepén.

Hosszú kutatói pályája során számos eurázsiai írásrendszert és nyelvet vizsgált, valamint több könyve is megjelent a magyarság őstörténetéről, korai műveltségéről.

– Az írásokat sokféleképpen osztályozhatjuk, a szerint is többek között, hogy mivel, hogyan és mire írnak. Eme osztályozás szerint a rovásírás olyan írás, amelyet általában fába, nagyon ritkán kőbe rónak, vésnek – magyarázta az M1 – Minden tudás című műsorában.

Leginkább a templomi falakba vésett írások maradtak fent. Ezek renoválás közben vagy ásatásokon, különféle temetőkből kerültek elő. Ma a legrégebbi fennmaradt székely emlék a 14. századi, eredetileg rovással, fába rögzített írás.

Róna-Tas András elmondta, hosszú időn keresztül csak azt tudtuk, hogy az emlék 1496 előtti időszakból származik, mert egy akkori templomfelújításhoz használták fel azt a követ, amin fennmaradt a felirat. A szemöldökfán, ablak fölé helyezték el, méghozzá fejjel lefelé, ami sok embert megtévesztett. Aztán kiderült, hogy későn került oda, maga a kő jóval korábbi időszakból származik– fejtette ki.

A székely-magyar rovásírás alapvetően alfabetikus, melynek egyes elméletek szerint szótagjelei, szó- és mondatjelei is vannak. Jellemzője, hogy minden hangra külön jelet alkalmaz. A székely-magyar rovás kialakulásától kezdve folyamatosan használatban lévő, ma is élő írás, amely egyrészt a magyar írások közé, másrészt a rovásíráscsaládba tartozik.

Ugyan a székelyek őrizték meg, de eredetileg az egész magyarság használta, valószínűleg a honfoglalás előtt.

A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából most monográfia készül, amely az összes emléket részletesen bemutatja. A nyelvészek ma már rendszerben vizsgálják az írást. Nem egy-egy betűt, mint korábban.

A szakember szerint a rendszer rögtön sok mindent elárul magáról. Például, hogy vannak benne olyan betűk, amelyek a magyar nyelvben nem régi hangokat jelölnek. Például a c hangunk nem ősi magyar hang, a honfoglalás előtt nem ismerték a magyarok. Ezzel szemben a székely abc-ben van c hangot jelölő betű, így biztosan lehet tudni, hogy ez a betű nem régebbi, mint a 14. század eleje, mert nem volt korábban c – fejtette ki Róna-Tas András.

Ugyanez a helyzet a zs betűvel is, mert a zs hang a magyarban a honfoglalás után jött létre.

Mindezek alapján kiderül, hogy a rovásírás a legrégebbi magyar nyelvemléknek is tekinthető. Napjainkban számos műkedvelő, érdeklődő ember figyelmét kelti fel. Egyre többen ápolják a népi-nemzeti hagyományőrzés keretében a magyar szellemi örökség ezen érdekes részét.


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »